Bosszúsan tette le a kezében lévő retikült az egyik székre, s forgatta meg a szemeit, miközben Alya a válaszára várt. Alig érkezett meg a találkozóhelyükre, rendelt egy kávét a pultnál és felmarkolt egy szendvicset az önkiszolgálós hűtőből, már kapta is az első kérdést a képébe a megrögzött riportertől. Ekkor jutott eszébe, hogy Tikki a táskájában lapul, így csak gondolatban tudott neki küldeni egy sajnálom-ot a táska kissé durva lerakása miatt.
– Mi lenne? Semmi – fújtatott még mindig idegesen, a kérdést hallva.
– Aha, hogyne. Ne feledd, hogy van két ördögi húgom, akik rendszeresen kamuznak nekem – húzta a száját egy féloldalas mosolyra a figyelmes barátnő, amitől a frissen érkező arca megenyhült s helyet foglalt végre. Ebédszünetben mint gyakornokok, gyakran kiugrottak valahova enni pár falatot, s közben volt idejük beszélgetni egymással az élet dolgairól. Az cég, ahol Marinette gyakornokként dolgozott, értsd tanult, alig pár saroknyira volt a tévéállomástól, ahol Alya kezdte a tavalyi évet, mint tanonc. Az életük mondhatni sínen volt s mindenki gőzerővel zakatolt a céljai felé immár egy egész éve.

– Kicsit kiakadtam, mert odabent a lányok között nincs más téma csak a szex, és ha a srácokkal állok le haverkodni, akkor legalább nem kell ezt hallgatnom. De akkor meg a csajok skatulyáznak be, hogy mekkora ribanc vagyok, mert körülöttük őgyelgek, pedig csak unom már, hogy másról sem beszélnek. A srácokkal legalább lehet a viedojátékokról, ruhákról, a közelgő eseményekről és még ezer dologról beszélgetni. Még a melegek se csattognak annyit arról, mint a csajok. Szégyen a női nemre az a sok bugyuta csirke, akiknek csak a hímvessző és annak becserkészése az életcél 14 éves kora óta.
– És te kényelmetlenül érzed magad, mert nem tudsz a témához hozzászólni?
– Ez nem igaz. Igenis tudnék mit mondani, csak borzalmasan unalmas már, hogy ki, kivel, mikor, hol. Részletesen kibeszélik a postáscsávó méreteit, szinte felfalják szemmel a szóba jöhető hímeket a részlegen. Alya ezek a lányok hihetetlen mocskosul beszélnek, és úgy kezelik a srácokat, mintha falat hús lennének a salátástálban – sóhajtott föl a húszas évébe lépett, immár egy éves divatszakmai tapasztalattal rendelkező Marinette. A világ nagyot változott körülötte, ám neki nem sikerült ezzel azonosulnia. Kedvetlenül vette el a rendelt kávéját a pincértől, észre sem véve annak eszményivé szélesedett mosolyát és kezdte el falatozni a szendvicsét. Alya csak a fejét csóválta és csipegetett keveset az előtte lévő salátából. Marinette elvakult ha a srácokról van szó, mert hisz a mr. Igaziban.

Kemény élet vár arra, aki az érettségit letette s végre sikerült elhelyezkednie az álmai cégénél. A Francoise Dupont művészeti suliban végezni egyet jelentett azzal, hogy az ember bekerülhetett az előszobájába a nevesebb helyeknek. Jelen esetben a Gabriel vállalatról beszélünk. A cég előszobájában lenni arról szólt, hogy a tanoncok a ranglétra legalján rengeteget kellett tanuljanak az anyagismeretről, a tervezési fázisokról, magáról a divat kialakulásáról és annak mindenféle alfajairól, a stílusokról. A divathetek kialakulásának, a nagy négyes felemelkedésének, s a saját cége üstökös szerű berobbanásának a dobogó közepére. A lehető legunalmasabb dolgok biflázása mellett egyszerűen idegesítő volt kávéért szaladgálni a már felszopó ágon csimpaszkodó dolgozóknak, akiknek lassan teret engedett a szakma. Marinette hiába nyert már többször is a Gabriel féle tehetségkutató pályázatokon, még ő is gyakorta kellett fogdmeg melót végezzen, másodévét kezdve is. Olykor fáradtan esett haza, s kezdte el bújni a lapokat, hogy vajon merre lehet és mit csinálhat az ő titkon szeretett Adrienje. Az elmúlt bő egy évben alig találkoztak vele, mert a napirendje folyamatosan be volt táblázva a suli elvégzése óta. Rengeteg hivatalos eseményen kellett képviselnie a távol maradó apját, s lassan kezdtek rá a cég örököseként tekinteni az ő zsenge húsz évével. Marinette lehetősége szerint nyomon követte a srác pályáját, s elcsüggedve kellett tapasztalnia, hogy az angyalarcú modellből igazi férfi lett. Ez egyszerre volt örömteli nyálcsorgatásra méltó dolog, és zsebkendőt telesíró is. A jóképű srácot ugyanis eddig is körbeugrálták a lányok, ám most úgy lepték őt el, mint dögöt a legyek. A sajtó az első pillanattól kezdve rá volt állva a srácra, s gyakorta kapták lencsevégre újabb és újabb topmodellekkel, vagy éppen valami szülők pénzét öröklő és pazarló nőcskével. A hódításairól a cégen belül rendre szó esett. Ilyenkor a lány csendben gyászolta azt az érzékeny és kedves srácot, aki emlékeiben élt, s akibe titkon még mindig szerelmes volt. Ezt persze kitartóan tagadta Alya előtt, aki ezen felbuzdulva már több vakrandit akart összehozni barátnőjének. Mondani sem kell, hogy ezek egyike sem vált be. Hogyan is lehetne annyival lerendezni egy ilyet, hogy „jajj, de hát ő egy tündéri csávó!", vagy „szerintem baromi kedves srác", na meg „Tök poénos, és folyton jókedvű" Ezek egyike sem elég ahhoz, hogy valakivel járni kezdjünk. Attól, hogy valaki a baratnője szerint baromi jó fej, attól még nem biztos, hogy kurva jó partner alapanyag és működni fog a kémia a két ember között. Más dolog valakit haverként csípni és totál más kapcsolatba kezdeni vele. Egyszerűen nem lehet valakit csak amiatt kedvelni, mert Alya szerint okés.
Az álmodozó kék szemek egy plakátra révedtek vágyakozva. Bezzeg Adrien, aki egyszerre kedves, jóképű, figyelmes, egyszerűen tökéletes. S, mint tökéletes, egyszerre elérhetetlen is számára.
– Szóval Paul sem jött be neked kisanyám? – igazgatta meg a szemüvegét Alya. Ő szabadúszó cikkíró akart lenni, s az alapokat már ő is tavaly óta tanulta a helyi médiánál. Nagyon jól ment neki, mondhatni a vérében volt, hogy a szavakkal dobálózzon és célba is találjon. Erre csak bizonyíték volt, hogy egyszerre két per is folyt ellene, amitől a főnökei csak büszkék voltak rá. A rekordot nyolccal tartotta az egyik közkedvelt fickó, de úgy látszik Alya máris berontott és tarol náluk.
– Ajj. Nem, nem jött be, csak...
– Ne finomkodj, nem jött be.
– Annyira gyerekes volt a viselkedése, és dohányzott is. Tudod te mennyire büdös volt? – a lány megrázkódott a gondolatra is. – Borzalmas, amikor az embernek a ruhájába, a hajába, mindenébe belerakódik az a szag és auraként lengi körül. Ez a srác megpróbált engem a találkozó végén lesmárolni. Elhiszed? Mintha egy marék egyhetes csikket akart volna a számba dugni!
– Felhívott és totál ki volt akadva rád – támasztotta az állát a sátorként egymáshoz illesztett ujjai hegyére. Teljesen el volt ragadtatva a barátnőjétől, s annak szűzies viselkedésétől. – Úgy elmenekültél előle, hogy azt hitte rád jött a szapora – röhögött vigyorogva a szemüveges.
Marinette belepirosodott a feltételezésbe s beleharapott az előtte lévő szendvicsbe. Végezetül szürcsölt vagy kettőt a jó sok tejjel kért kávéjából.
– Nem fogok elnézést kérni, mert sétáló hamustál és nincs tudatában – vonta meg a vállát teli szájjal. Az ebédszünet a végéhez közeledett.
– Hiányoznak a régi szép idők – elmélkedett a riportertanonc fennhangon, ezzel akaratlanul is kimondva amire a másik gondolt. Majd alamuszi mód folytatta a témát. – Tudtad, hogy Agreste már legalább tíznél jár a megfektetett csajokat számláló kollégák szerint?
– Nem érdekel – felelte a kérdezett egy hatalmas gombóccal a torkában, miközben észre sem vette, hogy a szendvics helyett a kávéjába akart nagy lendülettel beleharapni. A folyadék rálöttyent, s végigfutott a sima, fehér pólóján. – Banyek! – markolt fel egy adag szalvétát gyorsan, hogy a foltot felitassa. Barátnője persze kárörvendőn röhögött rajta, s még oda is szúrta neki.
– Így jár, aki hazudik – sziszegte. Ekkor Marinette mintegy reflex szerűen a telefonjára nézett és elszörnyedt. – Jóég, el fogok késni ha még át is akarok öltözni – mondta és hevesen felkapdosta a dolgait, és betolta a maradék szendvicset a szájába. – Majd később beszélünk puszipá!
S már ott sem volt. Magára hagyta a fejét ingató barátnőjét a kedvenc kávézójuk teraszán, ahol rendszeresen ültek össze az ebédszünetben csökkenteni a rajtuk lévő nyomáson.

Kedvenc divattervező tanoncunk sietve átrohant a zebrán, a s az egy háztömbbel odébb lévő irodaházba ügetett be. Kis táskájából előhalászta és a nyakába akasztotta a belépőkártyáját s felmutatta a lift felé rohanva a biztonságiaknak és már loholt is tova. Nem mintha szükség lett volna erre, hisz már látásból ismerték a lányt, aki mindig álmodozva jött és ment immár egy éve. Belépett a liftbe és toporogva nyomkodta meg a gombokat. Kényelmes lapos cipellője halkan kopogott, ahogy ugrált türelmetlenségében. Az ajtó bezárult, s megindult a fülke fölfelé.
– Alya sose változik – csipogta Tikki a kis táska mélyéről. Igazat kellett adnia neki, de inkább leteremtette.
– Ne gyere elő, a lift be van kamerázva.
– A kwamikat nem látja a kamera – emlékeztette a kis piros a tényekre könnyedén, ám ez a lányt nem töltötte el nyugalommal.
– De a magától kinyíló táskámat igen – dalolta alig mozgó szájjal vissza a táskájában csücsülőnek, aki ezzel óvatosan vissza húzódott és csendben maradt. Marinette pedig kivágódott a liftből és beesett a folyosóról nyíló első ajtón.
– Marina, mio angelo – kiáltott fel egy telt férfi, amikor meglátta a félénk mosollyal belépő lányt. – Mi szél hozott hozzám édesem?
Marinette néha már- már kínosan érezte magát az őszülő hajú, kopaszodó, magas férfi társaságában. Mondani sem kell, hogy az olasz vérének szólt a lelkes megszólítás. Mikor kiderült, hogy a lány apai ágról örökölt mediterrán vért is, az egyébként mérsékelten viselkedő szabásminta tervező szinte kinyílt a tanoncnak és hosszan áradozott neki az otthonáról, a családjáról, a kilenc testvéréről, azok gyermekeiről, és úgy általában Olaszországról, ahová majd egyszer visszatér majd megpihenni. Mindezek persze Marinette-nek nem mondtak semmit, de úgy tűnt a férfi már azzal is beérte, hogy a lány végighallgatta őt és ezzel nyert ügye volt számára. Az iroda, ahová belépett tanterem is lehetett volna. Mindenhonnan papírtekercsek lógtak, azokhoz hasonlóan anyagtekercsek, s hosszú sorokban vállfákra akasztva késztermékek is sorakoztak, hogy lecsekkolhassák a szabásminták a tervező elképzelésének megfelelően lettek-e elkészítve. A minta tervező néha feltelefonált, hogy egy modellt kérjen az adott mérethez, így a sarokban néhány paraván várta a vetkőzőket. Illetve több minta is volt különféle neves cégek termékeiből tanulmányozásra és ez volt az amiért hősnőnk ide vette az irányt.
Marinette feszengve az ajkába harapott. A munkatársa azonnal értett a szóból és odasietett a frissen érkezetthez, hogy puha kezeit a saját, tervezéstől bütykös kezei közé zárva.
– Mivel segíthet ez az öreg neked? – Vendége félénken pillantott a fal mellett sorakozó ruhák felé.
– Sz-szeretném megkérdezni kölcsönözhetnék-e egy inget. Ebédszünetben kávéfoltos lett az enyém – sóhajtotta, s a mellkasán éktelenkedő barnás cseppeket megmutatta, amiket eddig a táskája széles pántja takart.
Hallgatósága ajka „Ó"t formált és megindult a felhalmozott készletek felé, hogy kitúrjon valamit a tanoncok krémjének. Kikapott néhány vállfát és sebbel-lobbal nyomta csodálkozó kis kedvence kezébe, hogy azokkal betuszkolja az egyik paraván mögé.
– Nekem elég egy ing, vagy póló, nem akarok gondot okozni – ellenkezését sussogással intette le a férfi s a frissen belépett modellekhez fordult, akiket már legalább reggel óta várt az egyeztetés végett. Marinette komótosan kibújt a felsőjéből. A paravánon lévő állótükörben szemügyre vette magát. Haja az elmúlt években egészen a háta közepéig nőtt, így a gyerekes copfokról lemondott és lófarokban hordta a haját. Melltartómérete sajnos a suli óta nem változott, s ettől kicsit komplexusa is lett. Főleg, mikor Alya mellett találta magát, akinek határozottan nőttek a mellékes méretei. Halkan sóhajtott és szemügyre vette a választékot. Zöld mélyen kivágott elasztikus felső, kanári sárga ujjatlan felső, még néhány erkölcsileg vállalhatatlan darab s egy fekete alapon fehér hajszálcsíkos, háromnegyedes ujjú ing volt terítéken. Utóbbiba azonnal beleszeretett, szóval neki is látott, hogy magára húzza. Eközben nem tudta figyelmen kívül hagyni a belépő két lány hangos csivitelését.
– Bellának megvolt már a fél beszerzési osztály.
– Mert Bella egy ribanc és ezt mindenki tudja.
– Megvan a hírneve az tuti, de állítólag eszményien szopik. Jó mélyen torokra veszi.
Marinette a szemeit forgatta. Már megint témánál vagyunk. Ezek másról se bírnak beszélni? – gondolta s komótosan gombolgatni kezdte az inget.
– Az itt dolgozó modellek fele orrba szájba kefél fűvel fával. Amúgy is ki szerint csinálja jól? Nem mindegy kit cidázott le.
– Hát igen. Például Adrien nek én se mondanék nemet, azonnal a sliccére buknék – kacagta magas hangon az egyik, amire a szomszéd paraván mögött lévő keze megállt a mozdulat kellős közepén. Szíve belefacsarodott a gondolatba, hogy az ilyen lányok ácsingóznak Adrien Agreste után, s többnyire meg is kapják őt.
– Szeretnél felkerülni a kamatylistára?
– A mire?
– Ne mondd, hogy te nem hallottál még róla. Egy egész blog szól arról, hogy kiknek sikerült eddig bemászniuk Adrien Agreste takarója alá.
A hallgatózó kívülálló elsápadt a paraván rejtekében. Hát már ilyen is van? Ő eddig a sajtóból értesült róla, hogy Adriennek épp barátnője vagy futó kapcsolata volt valakivel. Nagyot sóhajtott és sajgó szívvel gombolt tovább gépiesen, hogy mielőbb leléphessen. Nem volt kedve ezt tovább hallgatni. Tisztában volt vele, hogy már mind felnőttek, de soha nem gondolt volna arra, hogy a volt osztálytársa, az a csodás szőke herceg átvedlik nőfalóba és sorra döngeti meg a vállalat és a részvényesek zsenge nőstényeit. S mint a divatszakmában dolgozó igen jó kiállású, híres, sőt gazdag srác, százával gyűjthette volna a körülötte gyűrűző modellek és rajongók tangáját, hogy azokkal hárfázzon. Bosszúsan mérte végig magát a tükörben. A szűk farmerjához és a frissen kapott félmagas Jimmy Cho bokacsízmához kiválóan passzolt az a laza ing, amit kapott. Elégedett lehetett volna, mégsem volt. A tükörben ugyanis egy érintetlen szűzlányt látott, aki fel sem vehette volna a kesztyűt azokkal a tapasztalt párductestű kikent kifent vastagon kivakolt szexragadozókkal, akik a fogaikat fenték álmai hercegére. Körülötte már mindenki elvesztette a szüzességét, Alya is hosszasan taglalta az első alkalmait Ninoval, s őt ez eddig nem érdekelte, hisz számára az élet nem erről szólt. Meghatotta ugyan, mikor barátnője bizalmasan megsúgta neki, mikor túlestek a pasival egy kettesben mozizós estén a nagy dolgon, mégsem érezte, hogy neki be kellene hoznia bármi lemaradást.
Egészen eddig a napig.
Ennyire cikinek még soha nem érezte, hogy még szűz.

****

konzekvenciák lányok és fiúk... de leginkább lányok.

Attól, hogynem érdekelnek a hímek még nem leszel se bi se tri se semmi, csak lelkileg nem vagy érett és majd jön ez magától. Azt jelenti, hogy más tölti ki az életedet, nem a 14 évesen "partnertalálás" a célod. Ez talán a 15. században a nemzőképesség elérésével cél volt, ám most elég gáz, hogy ennyi idősen egy szabad világban nem élvezed a szabad szingli élet előnyeit, amikor is végre már nem kell senkinek beszámolnod róla hová mész, meddig maradsz, hol voltál és miért érkeztél fél órával később, mert senki nem kéri számon rajtad...

Partnertalálás ... ehh ... egész életedben ráérsz "keresni" és még ötven évesen se fix, hogy az igazival vagy együtt... mitől lesz valaki igazi? Nem tudom, te fogod tudni. Nem akar téged megváltoztatni, te sem őt. Elfogadjátok egymást úgy ahogy vagytok és kész.

Szóval bár az ember társas lény... nagyon kevesen tudják igazán értékelni azt, hogy egyedül lenni mennyire szuper. A legtöbben lelkileg nem képesek önállóak lenni és rácsimpaszkodnak másokra, élősködnek egy partneren. Nem fogja senki bevallani de valójában lelkileg gyengék és szükségük van egy partnerre mert nem képesek egyedül boldogulni.

Ezzel nem azt mondom, hogy egy ölelés nem fontos néha, de mivel a mai generáció már a szülőktől azonnal a párkapcsolatba esik így semmi esélye szárnyat próbálgatni, magabiztos erős egyéniséggé fejlődni. Inkább menekül egy olyan kapcsolatba, amire nincs is szüksége, de ezt. látja maga körül....mondom mocskosabban. Manapság divat a cumiról azonnal a faszra váltani :/