beosonok és itt hagyom nektek ezt a kis fejezetet, amit jó hosszan ízlelgetve írtam, hogy mindenképp imádjátok az első esetlen lépéseket :3

referenciaképpen az @Edendaphne féle Katicarajzot illesztettem be, mert hasonlóképp képzeltem el a pár év múlva aktívkodó Marinette-et ^__~

***

Kora délután esteledett, a levegőnek kezdett csípős, deres zamata lenni, amikor a talpak kecsesen koccantak a toronyház tetején. A kezdeti bizonytalanság, ami eleinte hatalmába kerítette a választása kapcsán, már egyre kevesebbszer tört elő. A kíváncsiság fokozatosan vette át a helyét. Miután megkapta a lakcímet, első dolga volt a neten kikeresni, és jó alaposan körbenézni az utca nézetben, hogy mégis hová kell majd mennie. Meglepetten tapasztalta, hogy nem egy lepukkant negyed, hanem egy frissen építtetett, körbekerített, és saját porta szolgálatos beléptetőrendszerrel ellátott komplexum az esti célja. Halkan füttyentett, mikor Tikkivel összefonódott a tekintete.

– Ezek szerint tényleg nem egy utca macska. Ki gondolta volna?

Társa némi egyetértő hümmögés után hallgatásba burkolózott. A lány által kifundált terv még elég látványosan nyomta a kis lelkét. Marinette inkább nem is erőltette a beszélgetést. Memorizálta a számítógépen látottakat és a gyomrában gurgulázó idegességet legyűrve próbálta a maradék időt elütni a találkozóig.

A tetőfeljáró ajtaja kitárult, s előbukkant egy jól ismert sziluett mögüle.

– Miaujság? – vigyorodott el az a vendégét meglátva. Ez egy pillanatig emlékeztette Katicát arra, hogy ez a régi jó ChatNoir. Akivel már ezer dolgot átélt. Erre a gondolatra nem tudott nem elmosolyodni, még az idegességéről is megfeledkezett. A fényszennyezett égről csak a hold nézett le rájuk, amint mindketten beléptek a tetőfeljáró kis bódéjába, s megindultak lefelé a lépcsőn.

– Nem lesz bajunk abból, ha ilyen helyen vagyunk? – tette fel a kérdést aggodalmaskodva a fiatal nő, mikor végignézett a felső szint tágas és ízléses berendezésén. A falak dizájnos színein, a rajtuk függő aranykeretes festményeken, melyek kivétel nélkül vázás virágokat ábrázoltak. Kissé össze is vonta a szemöldökét a maszk mögött. Tanulmányaiban szerepeltek az olyan dolgok, mint a régi családi fotók, melyeken előkelő szerepet kaptak a ház növényei, lévén mennyire drága dolog volt a beszerzésük és a flóra beltérbe kényszerítése. Így sok helyen nívós fotokópiák is készültek róla amint a család összegyűlt egy pálma mellett, vagy épp egyikük egy kis asztalon támaszkodott a megbecsült fikusz mellett, illetve a ház asszonya szigorú kontyba fogott hajjal és decens ruhával csücsült a drága minipálmával az ölében. Fejcsóválását a társa száj elhúzással viszonozta. Nyilván neki is megvolt a gondolata a berendezésről, de megtartotta magának és hagyta a lányt nézelődni. A tágas köztérben bordűrök futottak a falakon fent s alant, a magas mennyezetről ízléses csillár lógott alá, szórt fénnyel ellátva a teret, s a szint három ajtaja közül az egyik egy krómosan csillogó modern lift volt, melynek a hívóberendezése kódolóval működött. Katica tekintete találkozott a saját értetlen pillantásával a fényes felületen. Mit keresnek ők itt?

Kérdésére még nem is kapott választ. Macska kitárta előtte az egymással szemben helyezkedő két ajtó egyikét. Egy lakosztályba lépett be a társa mellett. Ebből már sejtette, hogy miként az ő otthonában, nyilván itt is szimmetrikusan dolgoztak a tervezők, s a szemközti ajtó egy éppen ugyanilyen lakásnak a tükrözött mását rejti maga mögött. Kissé fellélegzett, s némán mérte föl a terepet.

A kinti állapotokkal ellentétben bent teljesen hiányoztak a flóra jelei. A csupasz fehér falak vették körbe, egy teljesen letisztult, már-már üres lakás érzetet hagyva benne. Az ajtóval szemben lévő fal teljes egészében üvegezett volt, ezzel eszébe juttatva az építmény kétoldalt szélesen sávozott üvegfalú külsejét. Most már értette a dizájn, s elismerte az ebben rejtőző lehetőségeket is. Szakértő szemmel állapította meg a függöny teljes hiányát, a fa parketta meleg sötét-arany árnyalatát, s a szürke bútorok beolvadását a környezetbe. Jobb fal mellett diszkrét és hűvös szürke kanapé, annak lábainál dús és puhának ható krémszín szőnyeg terült el, mint egy jógamatrac. Na ebben veszítse el az ember a fülbevalóját, képzelgett egy másodpercre, majd tovább járatta a tekintetét a lakásban. A kanapéval szemben a túloldalon alacsonyan futó ám üresen tátongó tévészekrény futott végig a falon, egyetlen laptoppal árválkodva rajta. Szemöldök ráncolva dolgozta fel az információt, hogy a lámpa ég bent, odakint sötét van, ergo belátnak a teljes lakásba.

– Kinézelődted magad? – tudakolta a házigazda szelíden dorombolva, s ő nemet intett neki.

– Még nem – sétált beljebb, hogy az ajtó halkan bezárulhasson mögötte, s ő felfedezhesse az addig az ajtó takarásában megbúvó kis zugot és rejtett ajtót. A zugról kiderült, hogy egy kicsi konyhapult, mosogatóval, a padlóval megegyező árnyalatú munkapaddal, a szekrénybe rejtett minihűtővel. Az ajtó pedig egy kompakt fürdőszobába vezetett. Mindenhol tiszta, üres, lecsupaszított terek fogadták. Kérdő tekintettel sétált a hűtőhöz, hogy belenézzen mit rejt. Meglepetten konstatálta a benne lévő két guriga camembert sajtot, gondosan frissen tartó dobozokba zárva azok érzékeny mivoltát, s nem mellesleg azok masszív szagát.

– Ki vele, kit kellett kilógatnod az ablakon ezért?

Macska előbb elsápadt majd halkan kuncogott az elhangzott gonoszkodás után. Műbőr tartozéka játékosan himbálózott mögötte, ahogy szemében megcsillant a gondolat, hogy ugrassa partnernőjét.

– Csak a legszükségesebbeket. – Katica szkeptikusan szegte fel az állát, s karba tett kézzel kezdte sorolni az információit, melyeket ennyi idő alatt sikeresen magáévá tett.

– Némi utánajáráson túlesve pontosan tudom, hogy a környező birtokot a Gabriel cég felvásárolta, az építkezést finanszírozta, s a portaszolgálatot, beleértve a biztonságiakat is még limitált létszámon tartják, lévén a kulcsokat és a lakásokat még nem osztották ki a bennfentesebb dolgozóiknak. Közöttük vezetőknek, modelleknek, s a cégek között utazni kényszerülő munkatársaknak. Szóval újra meg kell kérdeznem, hogy mit keresünk itt?

Macska nyelt egyet. Fogalma sem volt róla, hogy szorult helyzetében ki kell adnia magát, de szerencsére a választáskor tucatnyi tényt figyelembe vett, s néhány dolgot személyesen intézett a lakással kapcsolatosan.

– Alaposan utánajártál hölgyem. Elismerem ezzel kényelmetlen helyzetbe hoztál, szóval be kell ismerjem, hogy a beruházással kapcsolatosan meglehetősen bennfentesnek számítok ahhoz, hogy kaphassak egy kulcsot, s így a sajátomként tudhassam ezt az ingatlant – tagolta nyájasan, kiélvezve, hogy ezzel pontosan azokra a vizekre evezett, amiket Katicabogár kifejezetten utált érinteni. Az inkognitó kényes és vékony jéghártyájú területére evickélt, s ezekkel az információkkal tudta, hogy zavarba hozza őt annyira, hogy feladja a további kérdezősködést és végre a lényegre térhessenek. Így is lett, s a halvány piros arcú zavarodott vendéget egyenesen a kanapé felé tudta terelni, ahol már megfelelően előkészített terep várta őket a további játékokhoz.

– Odakintről bárki megláthat minket – motyogta zavartan bámulva az üvegfalat. – Vagy egyáltalán. Azzal, hogy folyton ide járunk már felkelthetjük az érdeklődést. Mi van ha meglátnak a szomszédok? – Az aggodalmaskodásra halk kuncogásszerű hang volt a válasz, s a fény hirtelen visszafogottan eltompult a jól szórakozó hím egyed kezei által. A falon lévő érintés érzékeny kapcsoló oldotta meg a hangulatvilágítást, s a kanapé ablak melletti végére huppant, hogy mögüle előhalássza az oda készített párásan izzadó palackot és a mellé helyezett két nyúlánk nyakú poharat.

– Folyton csak aggodalmaskodsz – sóhajtotta színpadiasan, s megütögette maga mellett a párnákat, miközben elkezdte bontogatni a kezében lévő, pezsgőnek látszódó üveg tetejét. – Az ablakok külső bevonata meggátolja, hogy belássanak. Még ha fény is van idebent, kívülről semmi sem látszik, viszont beengedi a természetes nappali fényeket. Többek között ezért is tetszett meg. A teljes felső szint csak az itt lakóknak látogatható. Tökéletesen zárt és a személyes tér védelmére fejlesztett. Nem hiába, hisz az általad említett cég híres modelleknek kell privát szférát biztosítson, olykor hosszabb ideig is akár. – Magabiztos kis előadására partnere feladta az ellenkezést s közelebb lépve, lehuppant a srác mellé. Aggályai persze még nem szűntek meg teljesen.

– Aha, és mi a helyzet a szemközti ajtóval? – Macska keze megállt egy félmozdulatnál, s felhagyott a parafadugó lassú feszegetésével.

– A másik lakásban egy srác lakik, aki vagy sokat dolgozik, vagy sokat alszik másoknál –

– Akkor olyan kandúr, mint te? – koccintotta meg játékosan az aranyszín csengőt a mutatóujjával, amire az alany kissé megremegett.

– Igen, pontosan olyan – vigyorodott el, s erőfeszítéseit halk pukkanás koronázta.

– Le akarsz itatni? – tudakolta a cselekményt a lány, mire Macska előrántott még egy varázspálcára hajazó tárgyat is a kanapé mellől, amivel tüzet varázsolt s egy illatgyertyára gyújtott vele, majd elvigyorodott. – Harry Potter fan vagyok – vonta meg a vállát a tűzszerszám külleméről nem ejtve több szót. – A többi csak a hangulat miatt kell. A világért sem akarnálak kiütni, de a hangulatot oldani kell – mondta s a riadtan pislogó lány kezébe nyomta a frissen kitöltött, buborékoktól hemzsegő aranyló löttyöt.
– Pezsgő, hah?
– Ez nem pezsgő – csóválta meg szőke üstökét a házigazdája hamiskás mosollyal. A piros ruhás megvonta a vállát, s elvette tőle a poharat. Nem volt oda az ilyesmiért. Sem neki, sem a szüleinek nem volt szokásuk az alkoholfogyasztás. Azon ritka alkalmakkor sem ivott, mikor különlegesebb ételcsoda került a vacsora asztalra, s ínyenc borral kísérték a falatokat. Óvatosan megforgatta a poharat, nézegette, beleszagolt. Pezsgő kinézete, állaga és szaga volt. Buborékozott nah. Felállt a kanapéról és lustán körbesétált a szobában. Közben mintegy megszokásból önfeledten kortyolt a pohara tartalmába, miután óvatosságból ellenőrizte, hogy Macska is belekóstol a sajátjába. Nyelvén szétgurult az édes gyümölcsös íz, ami távolról sem emlékeztette azokra a próbálkozásaira, amikkel eddig büszkélkedhetett. Fölvont szemöldökkel fordult vissza, hogy megkérdezze a partnerét, mit is fogyasztanak éppen, de meglehetősen fárasztónak találta annak arckifejezését. Inkább semmit sem szólt.

– Tudtam, hogy tetszeni fog – dorombolta elégedetten. – Ellentétben a pezsgővel, a gyöngyöző bornak ugyanazok a hatóanyagai csak alacsonyabb nyomás van a palackban – beszéd közben profikra hajazó módon lötyögtette körbe a poharában az italt, majd élvetegen beleszagolt, ahogy azt a tévében annyiszor látta már. – Tökéletesen érződik rajta a gyümölcsös aroma és a fahordó esszenciája, amiben tárolták. Tapasztalataim szerint a száraz borok kellemetlenek, ezért minden alkalommal édeset veszek.

– Igazi alkohol virtuóz lehetsz – ráncolta a homlokát a lány a himnuszt hallgatva. Macska grimaszolt s megvonta a vállát.

– Sajnálom. Egy fot... fontos munkám során borokat kellett kóstolnom. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok oda értük. Legalábbis a kommersz italokért. A szervező végül megkönyörült rajtam és kaptam egy pohár 59es Don Perignon-t. Az édes pezsgők királynője. Az 1820as Juglar Cuvee után persze, de annak 43ezer dollár üvegje.

Katica eltátotta a száját. Életében nem gondolta volna, hogy egy üveg ital lehet ennyire drága, s Macska úgy beszél ezekről a dolgokról, mintha a köreiben mindennaposak lennének az ilyen kóstolások. Kissé meg is szédült a gondolattól, hogy a saját kérójában vannak, és valami bazidrága italt szopogatnak.

– Na de térjünk a tárgyra – mosolyodott el a partnere s egy gombnyomással varázsolt újabb tüzet, de ezúttal a szétnyitott laptop képernyőjére. – Gondoltam rá, hogy venni kéne egy óriástévét a falra, de nem voltam itt annyit, hogy foglalkozzak vele.

– Ez mi? – csodálkozott a lány a halkan ropogó, derűsen pattogó tűzre a képernyőn.

– Csak adom a hangulatot a gyakorláshoz.

– Ez youtube-ról megy?

– Dehogyis, netflixen van.

– A netflixen komolyan van egy műsor, amiben egy tűz ég ropogva? Mennyi idő míg leég? – Macska vállat vont.

– Nem is tudom, úgy két óra lehet? A youtube- on van 10 órás extended verzió, néha arra alszok el. Hangulatos tud lenni a pattogás, szinte érzem a meleget az arcomon.

Katica lehuppant a fekete ruhás társa lábai elé a puha krémszín szőnyegre, s figyelte a buborékok felemelkedését a poharában.

– Lesújtó, hogy mikre nincs igény.

– Megdöbbennél ha tudnád mikre van – kacagott szkeptikusan újfent a szőke, s partnere kérdő tekintetére kénytelen volt az abszurd dolgokról rövid felsorolást eszközölni.

– Vannak videók, amik csak arról szólnak, hogy jön egy vonat aztán elhalad. Néhány ember felveszi videóra ahogy átmegy az autója különféle dolgokon játékokon, szlájmin, takonylabdán, vödör zselén, zacskó cukorkán. Néhányan különféle tárgyakat és dolgokat égetnek el, zúznak össze magasnyomású préssel, vagy lőnek le különféle fegyverekkel. Van ahol egy bohócnak öltözött csávó látogat különféle kisgyerekeknek való játszóházakat és kipróbálja őket visítva. Kínai meg orosz elkényeztetett gazdag gyerekek rendelgetnek mindenfélét a netről, hogy aztán összevágják és úgy látsszon azonnal megkapták amit kiejtettek a szájukon.

– Beteg – köpte az első szót a lány, ami ezekről eszébe jutott. Macska zöld szemei elkerekedtek majd elmosolyodott az őszinteségen.

– Igen. Beteg. Ebben a világban élünk, és ezek az emberek milliós nézettséget és ezáltal fizetést kapnak a youtube-tól.

– Egyesek pedig másokat próbálnak leitatni holmi flancos pezsgőkkel – tette hozzá halkan, sóhajtva. Társa azonnal értette a felhangot.

– Sosem tennék ilyet, csupán arra gondoltam megelőzhetnénk az előző alkalommal átélt görcsösséget és oldhatnánk kicsit a gátlásaidon.

– Az én gátlásaim nem alkoholban oldódnak – sóhajtotta a lány s újra bele akart nyalni az italába, mikor meghallotta, hogy a szőke az orra alatt motyog.

– Meglepődnél ha tudnád mennyi minden oldódik alkoholban, beleértve a gátlásokat is.

– Egész fincsi ez a... mi is? – terelte el a témát a gondolatról, melyet nem is akart meghallani.

– Édes gyöngyözőbor – felelte engedelmesen a kérdezett. – Nem akartalak tequilával vagy whiskyvel kiütni, gondoltam ennek az alkoholtartalma a megfelelő szinten van ahhoz, hogy utána egyedül hazabotladozhass, de eléggé csiklandoz ahhoz, hogy jó kedved legyen tőle. Ha kevesebbet izgulsz, nem görcsölsz rá a dolgokra. Ha ki nézelődted és ki kérdezősködted magad, akár bele is kezdhetnénk – nyúlt a lány poharáért, de az elkapta a kezét.
– Várj, még megiszom!
– Már megittad! – mutatott rá az üres üvegpohárra, míg a zavarodott női egyed meglepetten pislogott, s engedte elvenni a poharat. Fogalma sem volt róla mikor fogyott el. A körbesétálás közben? Után? A szőnyegen? Gyomrába jóleső melegség költözött. Talán a ropogó tüzet bámulva és hallva. A két pohár halk koppanással jelezte a padlóra érkezés tényét, s Macska lecsusszant a kanapéról a földre és belebámult társa ibolyakék szemébe.
– Gyere, mutasd mit tanultál eddig – hajolt oda hozzá. Katica lehunyt szemmel, verdeső pillangók százaival a gyomrában izgatottan várakozott, de kínossá váló másodpercek után rá kellett döbbennie, hogy semmi nem történik. Reszketve nézett föl a bután mosolygó szőkére, hogy értelmet nyerjen a késlekedése. Az közelebb hajolt hozzá, belesimított a hajába, s rekedt hangon súgott bele a megtriplázódott szívverésű tanonca fülébe. – Gondoltam megmutatod, nem csak állsz és várod, hogy én kezdjek. Tessék, itt vagyok. Én vagyok a srác, akire évek óta vártál, most mit lépsz? – A vörös ruhás bőre majdnem felvette a ruha árnyalatát ahogy beleképzelt a szituációba. Még hogy képzelje oda a szerelmét? Ez meg van buggyanva. Őt nem lehet csak úgy helyettesíteni, főleg nem holmi nagyszájú macskával. Aztán helyre rázta gondolatait a mozdulat, ahogy a szőke az ujjaival végig túrta a saját haját. Adrien is épp így szokta csinálni, s ez a gesztus segített neki fókuszálni az elhatározására. A fekete maszkos várakozón lehunyta a szemét, hogy megkönnyítse a dolgát, így végre előre hajolt és reszketve helyezte ajkait az övére. Ízlelgetős puszikkal látta el, majd lélegzetvisszafojtva hátrált. Egész testét elöntötte a melegség, s feje bódulttá vált, amit az alkohol számlájára írt, hiszen még nemigen volt ilyen élménye.
– Ezt még gyakorolni kell de kezdetnek nem rossz – mosolyodott el féloldalasan Macska.
– Nem rossz? Én tényleg mindent beleadtam. – A sértődött válasz hallva az önérzetes oktató előre lendült és olyan hévvel és vágyakozással vetette magát a tanítványára, hogy az hanyatt esett a puha szőnyegen s a meglepettségtől sokkoltan hagyta, hogy olyan csókot kapjon, hogy abba a lábujja hegyéig beleremegett. A nyelv simogató technikája, a száj éhsége s a beleölt vágyakozás miatt – vagy a vérében száguldó alkoholtól? – de a gyomra bukfencet vetett és teljesen hipnotizálva merült bele az ajkuk játékába. Mert bizony akaratlanul is reagált a teste arra a játékra, amire a másik invitálta őt, s mint egy lassú tánc, olyan volt a pillanat a fejében. Aztán hirtelen véget ért. Elhomályosult tekintettel pillantott föl, hogy ködös tudattal eszméljen rá, hogy ...

A. a földön fekszik a fölé hajoló szőke, szénakazallá borzolt hajú sráccal. Ezt ő csinálta vele?

B. Chat Noir fölényes mosollyal könyököl mellette, s úgy hajol fölé, mintha tökéletesen tudná mi zajlik most az ő fejében.

A lehető legártatlanabb lélegzetvétellel szedte össze széthullott gondolatait, s be kellett ismernie, hogy az előző kijelentése a csóktudományával kapcsolatban jelentősen eltúlzottra sikeredett. Sőt a vérszegény próbálkozása egy ilyen érzelmi tornádóhoz képest még gyenge fuvallatnak sem minősíthető.

– Oké, ezt még gyakorolnom kell, felfogtam – morogta durcásan, s igyekezett nem a fiú ajkaira pillantani közben. Kihívás volt, mert a gyomra még liftezett az érzéstől, amit kiváltott belőle a gerilla akció.

– Gyere! – mondta a szőke, miután lelohadt az arcáról a fölényes mosoly, s a piros kesztyűs kezéért nyúlt. A lány a tenyerébe csúsztatta a kezét s ijedt sikkantással konstatálta, hogy az magára húzta, fölült vele, s aztán a kezét elengedve annak egyik térdét átvezette a saját combjain. A hátát lazán nekivetette a kanapé oldalának, s combjain a puha fenékkel és a csípője két oldalán a két helyes női térdecskével, elégedetten nézett az ölében ülő társa riadt kék szemébe.
– Ne...nem haladunk egy kicsit gyorsan? – dadogta izzadva, s a zavartól reszketeggé és bizonytalanná válva a bátor Katicabogár, partnere derűsen villogó zöld szemébe pillantva. A fiú halkan felnevetett. Élvezte, hogy ilyennek látja az ő erős és magabiztos partnerét, aki minden szituációban uralta a terepet. Kivéve ezt az egyet, s erre a terepre is reszketve merészkedik, de az ő kezét markolja kétségbeesetten közben. Nem valaki másét, hanem az övét.
– Nem, éppen ellenkezőleg. Most egy nagy lépést teszünk visszafelé. Ne nézz így rám! Enélkül vaktában csókolózni teljesen felesleges. – Katica összefonta a karját a mellkasán s meglehetősen kényelmetlenül pillantott le a testre, melyen elhelyezkedett lassan a görcsös tartását alább adva. Szemöldökét kérdőn felvonta, ami csupán annyiban nyilvánult meg, hogy a maszkja tetején lévő fél fekete pötty eldeformálódni látszott. Partnerét ez felettébb mulattatta, de igyekezett nem kimutatni, nehogy sértődés legyen belőle. Viszont csigázni sem akarta tovább, hát kibökte a gondolatot, mely a fejébe motoszkált.
– Erogén zóna – közölte nemes egyszerűséggel, s várta a reakciót a felvetésére.
– Ez valami légi folyosó? Nem hiszem, hogy ilyen dolgoknak sok közük volna a tanulmányaimhoz – fújt egyet bosszúsan a homlokát ráncolva a buta gondolatra. Ez a srác szórakozik vele. Hogy is nem vette eddig észre, hogy mulat rajta és közben szórakozik vele? Biztos úgy érezte, hogy ez a pitiáner bosszú azért, hogy ilyesmire merte őt megkérni. Az elképedt arcát elnézve szinte biztos, hogy így áll a helyzet. Még csak nem is titkolja, hogy mulat rajta. – Na jó ennyi volt a gyereknap. Befejeztem. Engedj el! – szólalt fel a derekára csusszanó marasztaló kezek miatt. – Engedj! Hagyjuk a fenébe ha csak rajtam akartál bosszút állni. Remélem ki szórakoztad magad, mert vége.
– Befejeznéd? – kiáltott Macska az ölében fickándozó, szabadulni vágyóra, aki azonnal megmerevedett a szokatlan hangnemtől. Pillantásuk néhány másodpercre összefonódott. Macska megmarkolta a lány derekát és a felhúzott térdei hatására az még jobban az ölébe csusszant, végre közelebb tudhatta magához, hogy a kettejük közé feszített karjait ártalmatlanná téve azokat lassan a saját nyakába terelhesse. – Hülyeségeket beszélsz Bogaram – közölte vele derűsen komolyan.
– Ne is tagadd, hogy élvezed a helyzetet
– Nem tagadom.
– Hogy totál hülyére vettél, én meg teljesen elhittem, hogy segíteni akarsz.
– Na itt kezdesz hülyeséget beszélni.
– Akkor mi ez a hülyeség az Aerogén zónával?

Macska elcsendesedett. Ezzel Katica úgy érezte, hogy megnyerte a csatát. Oda se figyelt, hogy a derekát markoló kezek szorítása enyhült, s az ujjak végén lévő karmok nagyon finom mozgással ingerlik, simogatják őt. Nyeregben érezte magát a képzelt győzelmével, s arra kellett ráeszmélnie, hogy már rég nem mérges, sőt komfortosan érzi magát a nyamvadt macsek ölében, sőt szabályosan belefeszül a simító kezekbe, hogy többet és jólesőbbet kapjon. A gerince mentén felfelé simuló tenyér játékát már határozottan megérezte, ahogy azt is miként siklottak előre, érintették a hüvelykujjak futólag a mellének kicsúcsosodó részét – ezzel még jobban arra késztetve, hogy azok a varázslatos ruha anyagának simuljanak. Egy pillanatra visszafogta a lélegzetét, olyan libabőrös borzongás borította el a testét.
– Tudod – kezdte lassan, bársonyos hangon a szénakazallá kócolt hajú. – Amiről én akartam beszélni, annak inkább az „E" betűs Erotikához van köze, mint az „AE" kezdetű dolgokhoz. – Ezzel el is érte, hogy az egyébként gyors észjárású partnere ismét ostobának és tudatlannak érezze magát ezen a téren, s alább adjon a kiszabadulási kísérletből. – Abból, amit az előbb mondtál azt kell hinnem, hogy nem bízol bennem. Lehet másik tanárral kellene próbálkoznod, hogy meghódíts az áhított playboyod szívét? – A piros ruhás elszégyellte magát, amiért a gondolatainak hangot adott, s riadt pislogással adta partnere tudtára a dolgot. Nagy kék szemekkel bámult rá, mintha attól tartana, hogy menten lerázza magáról és kitessékeli az ajtón.
– Sajnálom – sütötte le végül pilláit, s hagyta hogy a további simogatások újabb libabőrödzős borzongást csaljanak elő belőle. Érezte a kesztyűs kezeket föl s alá vándorolni a hátán, körömheggyel óvatosan megcirógatni a tarkóját, a haja tövét, egyetlen ujjal előresiklani az álla vonalán, hogy a hegye alá nyúlva késztesse őt a megfelelő mozdulatra. A lány újfent lehunyt szemmel várakozott a csókra, mely minden alkalommal megremegtette az egész lényét, ám ezúttal sem érkezett meg. Ellenben a sötét kesztyűbe bújtatott kezek összefonódtak a piros kesztyűsekkel, s lágyan hívták ölelésre azokat. Miután a karok így felszabadultak, lágy simítás futott végig a lány felkarjának belső felén, az érzékeny részen. Hajfonata ecsetszerű vége is megmozdult, s a leleményes Macska körberajzolta rögtönzött ecsetjével a lány arcának lágy vonalait, mint az állkapcsa vonalát, az állcsúcsa kerekségét, a maszkja íveit, végül az ajkára is rajzolt egy képzeletbeli mosolyt. A lány a csiklandozó érzéstől fogaival vakarta meg az irritált szervet, s végre ekkor érezte magához közel a már jól ismert parfümöt, ami egyszerre volt fűszeres és könnyed. Macska arca nagyon közel lehetett hozzá, ha ezt megérezte. Liftező belső szervekkel várta végre a csókot, ám helyette a füléhez hajolt a kínzója s lágyan lélegzett egyet. Épp csak annyit, hogy lehelete melegsége jólesőn cirógassa az érzékeny, fül alatti nyakbőrt. A gyertya fénye megnagyította s megremegtette a falra vetített árnyékukat, mintha csak a lelkük volna, s a képernyőn zavartalanul pattogott tovább az égő hasábok rögzített mása. A vörös ruhás hősnő megrázkódott a tanára hirtelen eltávolodásától. Hiánya kínzóan hideg űrt hagyott maga után. S ekkor végre lecsapott a meglepetten nyitva felejtett ajkaira. Kínzóan lassan kóstolta, falta, játékra hívta őt, s végre ebben is partnerre lelt. A fekete kesztyűk végre a karcsú derékra fonódtak, míg a vörösek izzóan türelmetlenül zárták szoros ölelésbe a földön ülőt. Síri nyelvjáték csattant, sebtében kapott lélegzet hang, visszafojtott sóhajok, s halk nyögések, melyek egyre követelőzőbbé váltak.
– Mi volt ez? – szakította el magát a mámortól a kalimpáló szívű lány. Mellkasa szaporán emelkedett és süppedt miközben választ várt a látványosan felkavart lelkületű szőkétől, akinek egész másodpercekbe tellett összeszednie magát.
– Ez – vett egy mély lélegzetet, hogy kevésbé tűnjön levegőhiányosnak – csak egy gyors és felületes szemléltetése volt annak, hogy mire lehet használni az erogén zónákat.
– Ez? – értetlenkedett a bogárka.
– Ha a megfelelő helyeket érintem a tested úgy muzsikál a kezeim alatt, mint egy hangszer.
– Észrevettem volna, ha olyan területre nyúlsz – akadékoskodott a bogárka, azonnal a főbb célterületre pillantva.
– Nem csak az az egy érzékeny terület létezik – forgatta zöld szemeit a fekete maszkos. – Tucatnyit tudnék felsorolni, s egyenként végig is pendítettem a nagyját – vigyorodott el szélesen.
– Te most hárfáztál velem? – kérdezte leesett állal. Nem szívesen vallotta be magának, hogy nagyon is élvezte a dolgot. Kézenfekvő volt valami ismeretlen erőnek vagy tudománynak betudni, mert ő bizony kitart mellette, hogy Adrien Agreste maga a tökély. Lelki szemeivel elképzelte, ahogy ezt a wudut elsajátítva elzongorázik azon a tökéletes testen s cserébe az imádottja a karjaiba hullik majd. Oda sem figyelve oktatójára, olyan lelkesen próbálta meg leutánozni az előbb leadott leckét, hogy szabályosan rávetette magát az előbb még kajánul mosolygó Macskára. Kezeivel felsimított végig a mellkasán át a nyakáig, ott beletúrt a tarkóján a hajkupacba, közben az iménti nyelv és ajakcsatát ismételte el. Nagyon jó volt most uralni a terepet, és a kacér kandúr leckéjét visszamondani neki. Teste valami erőnek engedelmeskedve nyomult közelebb a fekete ruhás testhez, s vágyakozó mozdulattal préselte alfelét a lovaglóülésben birtokolt Macskáéhoz. Maga sem tudta mikor kezdett el csúszkáló mozdulatokat tenni, de hirtelen egyszerre érezte, hogy a combjai között valami nekifeszül, s ugyanekkor a csuklóira fonódott ujjak meghátrálásra kényszerítették őt. Levegőért pihegve, hevesen dobogó szívvel s értetlenül kereste a partnere pillantását, de az egy pillanatig csak a kanapéra hátravetett fejjel igyekezett lélegzethez jutni. Látszólag. Lélegzetvétele ugyanis a gyors pihegéssel ellentétben hosszú és mély volt, s még mindig a távolságot tartotta kettejük között a rabul ejtett csuklókat tartva. Mire végre kinyitotta a szemét és fölnézett, már Katica is beismerte magának, hogy a válaszreakciója elég hirtelenre sikeredett.

– Jól vagy? – tudakolta aggódva, attól tartva, hogy épp most hordott ki lábon egy szívinfarktust vagy ilyesmi. Lehet, hogy asztmás és azért kellett másképp lélegeznie. Hirtelen annyira butának érezte magát ebben a szituációban.

– Már megijedtem, hogy most azonnal végig akarod csinálni a teljes tananyagot – sóhajtotta kimerülten a fekete maszkos. – Azt hiszem ideje befejezni a mai leckét. – Katica elpirult. Befejezés alatt a teljes hadműveletet értette a kandúr. Ettől a gondolattól kissé megijedt. Lelkileg még nem készítette fel magát arra, hogy ennél tovább is vannak dolgok. Olyan egyszerűnek látszik, de mi van ha soha nem tudja majd megtenni. Főleg nem másvalakivel. Megpróbálta lenyelni a torkában keletkezett gombócot, s helyeslőn bólogatni, de közben teljesen másképp gondolta. Sóvárgó érzés öntötte el az egész testét, s bár volt már dolga saját magával, saját kezűleg párban valahogy mérföldekkel szórakoztatóbbnak tűnt. Főleg a megfelelő partnerrel. Macskára pillantott Az már kész volt, összeszedte magát. Idegesen tűrt a füle mögé egy a fonatból kikandikáló rövidebb hajtincset, majd szórakozottan támaszkodott meg, hogy leszállhasson a combjai ölelésében tartott Macsekról. A kemény dolog, amire rátenyerelt. Hirtelen duplájára ugrasztotta a pulzusát, s ijedten pattant föl a földről. Eddig nem is érezte, hogy testük hosszan és teljesen egymáshoz préselődött, s ennél fogva kissé összemelegedtek. Hűvös érzés volt hirtelen elszakadni tőle, de a riadalmának megvolt az oka, mégpedig az ágyéktájon megfeszült cicanaci. Már kínosnak érezte, hogy nem bírja elszakítani a tekintetét onnan, de ha egyszer annyira látványosan dudorodott a jól ismert ruházat. Mindezt a társa csak mosollyal jutalmazta. Egykedvűen felállt a földről, s a sokkolt bogárkájához lépett, hogy ölelésébe vonva kezei lecsusszanjanak a fenekére, amit megmarkolva határozottan magához szorított. A lány halkan felsikkantott, hiszen így közvetlen közelről érezhette a dudort, a melegséget, s bőrszíne megint teljesen elbújhatott a ruhája árnyalatába, annyira zavarba jött.
– Mit csinálsz? – sípolta kiszáradva, kezeit a fiú vállainak feszítve. Lábaival néha elemelkedve a földtől, arra nem számítva, hogy ezzel teljes súlyával feszül majd neki a nem kívánt dudornak.
– Hozzá kellene szoknod ehhez a reakcióhoz – magyarázta a feketeség, szorosan tartva az ölelt testet.
– De, de ez – dadogta az elvörösödött nőstény.
– „Ez" – nyomta meg a szót a szőke – is én vagyok. „Ez", pedig annak a következménye, hogy jól csináltál valamit. „Ezt" akarod elérni, hogy megkapd amit akarsz – hangsúlyozta újra és újra, míg a lány tudatáig el nem jutottak a szavai, s felhagyott az ellenkezéssel. Karcsú kezeivel lassan átölelte a tanárát, s a vállára hajtotta a fejét. Nem lehetett legyűrni azt a zavart, ami még mindig benne tombolt a helyzet miatt. Nem tudta volna leírni az a kavargó érzést, azt a sóvárgást, melyet a combja tövéhez simuló melegség váltott ki. Haragudott magára, hogy ezt okozta, de Macska szavaival próbálta vigasztalni magát. Hiszen ezt akarja, nem? Addig gyömöszölni és csókolni Adrient, míg fel nem ébreszti benne ezt a vágyakozást. Ennyi lenne, Vagy van még ennél tovább is? Hány ilyen leckét kell átélnie, hogy a teljes tudása meglegyen? Ezek a gondolatok kissé kijózanították a ködpárás fejét.
– Sajnálom – suttogta. Eszébe sem jutott, hogy ilyen kellemetlen részekbe fog ütközni.
– Meggondoltad magad? – érdeklődte szelíden a cicusa, s közben végre lassan elengedte a társát, aki továbbra is a fekete ruhába rejtette az arcát. A fej ernyedten nemet intett, lassan megsimogatta s hátrébb lépett, hogy magára hagyja őt. – Akkor mára végeztünk. Majd küldök SMS-t, hogy mikor vagyok megint itthon.
– Elmész? – kapta fel a fejét Katica. A srác pedig kissé feszülten lépett a laptophoz, s lezárta a fedelét.
– Kénytelen leszek, ha így hagyom elég morcosan ébredek majd – tréfálkozott, s látva a lány értetlenkedését, inkább az eredeti kérdésre válaszolt neki. – Mostanában elég sűrű a programom. Ezekben a hetekben szokott minden összecsapni a fejem felett és elég sok helyen van jelenésem – sóhajtotta. – Nem tudom melyik nap tudok üzenni, de addig végezz egy kis kutatómunkát, és nézz rá hol vannak az erogén zónák.
Egy gyors kacsintással elérte, hogy a lány tekintete újra lefelé kalandozzon, és kipiruljon.
– Most pedig elvonulok zuhanyozni és letudni az extra munkát, amit kaptam tőled – indult meg határozottan a fürdő felé. – Ha gondolod csatlakozhatsz, nem volna ellenemre! – kiáltott ki a fürdőből, amire hangos ajtócsapódás volt a válasz.

****

Nagyon remélem, hogy oda voltatok a fejezetért. A megszokásomtól jelentősen eltértem a rekordmennyiségű 7 oldalnyi szöveggel, de ezt megérdemeltétek a hosszú várakozásért.

Igyekezni fogok nem eltűnni, de sajnos fixre nem tudom mondani, mert már elég fárasztó a létezés, nő a hasam is meg minden és kilátásban van talán egy költözés is. sűrűsödnek a napok és hetek.

2021. május vége :D

idősebb lettem egy újabb évvel, mint mindenki ... szegényebb vagy nyolc ampullányi vérrel. Jelentem a down tesztem negatív lett, és már fotóm is van a még rejtőzködő nemű kis jövevényről (parazitáról, aki rendre követeli magának a csokisfánkot és a mindenféle gyümölcsöket) gyűjtöm a rizikófaktorokat mintha kötelező lenne, eddig már négynél járok XD ha nem jönnék majd a télen akkor kinyúltam XD ne várjatok :D

**

kutatómunkákat végeztem a drágább pezsgőfajták miatt , a francia luxus apartmanokkal kapcsolatban , és a netflixen/youtube on valóban léteznek "fireplace" imitáló videók, ahogy a panaszban megemlített youtuberek is léteznek, épp csak a fantáziátokra bízom kiről lehet szó, mert nem akarom az olyan nívótlan szutykokat reklámozni :D

plusz. tényleg jólesik a tűzpattogásra elaludni, és főleg télen elég hangulatosak tudnak lenni az óriástévén lobogó lángok :D

és most néhány kép, amit gyűjtöttem aés a történetet alapoztam ^__~

A nappali, ahogy a bejárati ajtón éppen belépő meglátja. Balra a falnál laptopról megy a tűzimitáló videó, minuszoltam az asztalt és betettem helyette egy kényelmes vaskos krémszín szőnyeget ^^... véletlen épp van egy ilyenem ezért tudom, hogy fincsi rátelepedni

az apartmankonyhát egy másik fotóról ollóztam be, de a boltív helyéről (jobbról) képzeltem a bejáratot. Az az ajtó a falon pedig a másik képen lévő kanapé végében van elképzelve.

a fürdő kicsi de hangulatos, a sarokban a slozi :)

Remélem elég alapos voltam és élvezted az olvasást, a nézelődést és úgy mindent ... A következő fejezet vázlataiban már szintén kész van egy ideje, a kidolgozásra kell időt szakítanom a meló, terhesgondozáás, vezetés órák , költözés és egyéni haldoklás között :D szoríts nekem XD