- Nagyon nagy szarba vagy. – nevetett ki Belinda, amikor elmeséltem neki este hívásban, hogy jártam Mr Min-nel.

- Köszi, ezt enélkül is tudtam... Szerinted ez hatással lesz a jegyemre? – tettem csuriba ujjaimat, remélve, hogy ennek semmi köze hozzá.

- Ennél a faszinál semmi sem lenne meglepő, de amúgy nem hiszem. De talán, ha az egyik buliba te mész oda és térdelsz le elé lehet görbülni fog a jegyed. Amúgy rendesen aggódom érted, de komolyan. Teljesen megszállottja vagy annak a pöcsnek. Értem én, hogy szerelmes vagy, de mindig csak róla beszélsz.

- Ez nem igaz! – akadtam ki. – Te hozod fel őt mindig!

- Mert tudom, hogy ez érdekel téged egyedül. Mit csinál, kivel és mit. Alyssia, ismerlek, tudom milyen vagy, ha valaki bejön neked. Menj ismerkedj meg mással, ha ennyire tagadod Mr Min-hez fűződő érzelmeid. – sóhajtott Linda és a hangokból ítélve most éppen a konyhába ment és vacsorát csinált.

- De nincs kedvem ismerkedni. Akarok egy pasit, de átugornám a randizós ismerkedős részt. – fordultam hasamra és telefonomat a padlóra fektettem le és úgy beszéltem tovább barátnőmmel.

- Milyen lusta vagy! Ha gondolod Nick nézelődik majd neked. Sok srác fordul meg a Monnie's-ban tudod. Legalább egy jót kefélhetnél és utána mindjárt tisztábban látnád a dolgokat, mint pl. az érzelmeid. Tiszta feszült vagy manapság. – igaza volt Belindának, de nem akartam beismerni. Csak elhúztam a számat és tovább játszottam a szőnyegem szélével.

- Sajnálom nagyon... tudod én... – ekkor egy hatalmas ajtó csapódást hallottam az előszobából és Zoe sírása követte rögtön. – Mennem kell, majd még beszélünk. Megnézem mi a dráma odakint. – köszöntem el tőle majd ledobva a telefonomat a matracomra kimentem a szobából.

Zoe a szobájába volt és az ágyán sírt, de ezt csak azért tudtam, mert nem csukta be a szobájának az ajtaját, ami szokatlan tőle. Ilyenekre mindig figyel. Oda mentem az ajtajához és óvatosan behajtottam.

Feje a párnájába volt fúrva, de még így is lehetett hallani, hogy nagyon erősen zokogott. Első számú szabály volt az albiban, hogy engedély nélkül nem megyünk be másik szobájába, de úgy éreztem most kivételt tehetek.

Óvatosan beléptem és átlépve a földre dobott cuccai felett oda mentem az ágyához. Oda nyúltam óvatosan rázkódó vállához és finoman simogatni kezdtem.

- Hé, Zoey, mi történt? – kérdeztem tőle, de nem értettem semmit, mert végig a párnába beszélt. – Nem értem. Mondd el mi történt, bántott valaki? – felemelte fejét Zoe és ekkor láttam milyen rossz állapotban volt. Egyrészt semmi smink nem volt rajta, ami nélkül soha nem láttam elhagyni a lakást. Másrészt szemei karikásak voltak, arca sápadt, egyedül a szeme és az orra volt piroskás, feltehetőleg a sírástól.

- Nem kíváncsi rám... megbeszéltük, hogy ma délután találkozunk. De bármit mondtam hallani se akart rólam. Mit rontottam el szerinted?! Mindent megtettem, amit tudtam, még seggbe is csináltuk... azt hittem az aduász a pasiknál... Érted, oda hívott magához, beszéltünk, legalább egy vígaszdugásba reménykedtem, de csak kirakott mondva, hogy Ő nem az, akit én megérdemlek. De Ő tökéletes! – össze-vissza ugrált a történetében, ami miatt nehéz volt követnem, de a lényeget kiszűrtem.

- Nos... szerintem tényleg jobbat érdemelsz, ha ezek mellett is ilyen szemét módon rakott ki... – egy ideig némán nézett rám, majd ismét elsírva magát visszaásta magát a lepedők közé. Sóhajtva simogattam a haját nyugtatásképpen mire eszembe jutott egy remek ötlet. – Zoe, hallod, hívjuk fel, megmondjuk neki a magunkét most, jó? Mondjuk meg neki, hogy milyen egy szar az ágyban, kicsi a fasza meg minden, azt mondtad ázsiai nem? – Zoe felülve csak bólintott miközben felpüffedt arcát masszírozta.

- De én nem tudok vele beszélni, ha meg kell szólaljak csak jobban sírni fogok... – fújta ki orrát hangosan.

- Beszélek vele én, mit mondjak neki? – tartottam a kezem a telefonjáért, amit oda adott miután beütötte a számát annak a nyomoréknak.

- Nem tudom, igazából mindenben jó volt... Mondjuk... kicsi a fasza, hamar elmegy, törpe növésű... ezt a részt ne vedd magadra, de férfi viszonylatban az és unalmas. – a végére egyre jobban belejött a sorolásba és láttam, hogy igazi düh vette át az addigi kesergést.

Miután átbeszéltük mit fogok mondani lenyomtam a zöld gombot és kihangosítva a készüléket vártunk. Minden egyes kicsengésnél éreztük, hogy jobban és jobban szökik fel bennünk az adrenalin. Végül mikor már le akartuk volna rakni hallani lehetett, hogy a másik oldal fogadta a hívást, de nem szólt bele senki.

- Szia, kedves... hogy is hívnak? Kis faszú, hazug, gyors tüzelésű nyomorék? Ja nem, az csak a beceneved. Te vagy az a faszkalap, aki azt gondolja játszhat más lányok szívével, csak mert párszor megdugta őket halál bénán. Onnan tudom, hogy nem csak, hogy Zoe maga mondta, de eddig minden más pasijával jobban élvezte. Hidd el tudom, mert én lakom a szomszéd szobába. Te csak egy vén fasz vagy, aki azt hitte kihasználhat egy erős fiatal lányt. Kurva gáz vagy és...- ekkor hallani lehetett, hogy megszakították a hívást. Zoeval néztük egymást mire csak elnevettük magunkat. El se hittük, hogy megcsináltuk, vagyis leginkább én, de mindent úgy mondtam, ahogy azt megbeszéltünk.

- Nem vagy semmi... jövök neked eggyel. Én nem lettem volna erre képes. Köszönöm. - ölelt meg Zoe én pedig viszonoztam a hátát veregetve.

- Ne feledd, mi lányok mindig összetartunk, ha hülye pasikat kell kiosztani. – keltem fel mellőle, majd hagytam, hogy összeszedje magát.

A nap hátra lévő részében nem tettem semmi különöset, összedobtam magamnak egy egyszerű vacsorát, melegszendvics néven. Vacsorát követően pedig befoglaltam a fürdőt, ahol egy jó forró habfürdőt engedtem magamnak. Szerencsére Mandy és Zoe is reggel szeret zuhanyozni, így esténként enyém lehet a fürdő bármeddig, anélkül, hogy rám rontanának. Lana-tól az Ultraviolence albumot indítottam el keverésen miközben hajamat fogtam fel kontyba. Ez volt a kedvencem mindegyik közül, teljesen kitudok kapcsolni ezeket a dalokat hallgatva.

Fogmosást követően levetkőzve bemásztam a még mindig tűzforróvízbe és lehunyt szemmel hátra dőlve engedtem el magam. Két-három zenén keresztül nem csináltam semmit csak dúdoltam lehunyt szemmel. Mikor úgy éreztem áztattam magam eléggé tusfürdőt nyomva kezembe kezdtem el végtagjaimat és felsőtestemet átmosni, majd visszadőlve öblítettem le magamról a habokat.

Hallgatva a zenét akaratlanul is eszembe jutott Belindával való beszélgetésem Mr Min-ről, hogy szerinte szerelmes vagyok belé, ami hülyeség. Magányos vagyok, de sose leszek annyira mélyen, hogy egy özvegy tanáromra hajtsak, még akkor se, ha közben tényleg kurva jól néz ki. De nem izgat engem Ő, csak a korához képest vonzó és ezen csak segít egzotikus külseje. Hirtelen ötlettől vezérelve feljebb vettem picit a zene hangerejét a telefonomon, majd kényelmesen elfeküdve a kádba kezdtem el cirógatni hasamat. Kipróbálom mi van akkor, ha a híres Mr Min-re gondolok, már korábban is volt, hogy így néztem meg, hogy valóban tetszik valaki, vagy csak magányos vagyok. Ha pedig a hideg fog kirázni és újra csak Ryan Gosling tud rajtam segíteni, tudni fogom, hogy Belinda csak képzelődik.

Egyre mélyebb levegőket vettem, ahogy ujjbegyeimmel már nem csak hasamat, de alhasamat is simogattam, közben a Tanár Úr arcára gondolva, az órákról, amikor a nyakkendőjét igazgatja, vagy amikor az irodájában végig a szemembe nézve beszél. Eszembe jutott az előző napon látott jelenet a buliból, amikor azt a lányt csókolgatta és szívogatta. Éreztem, hogy a kádvíz hidegebben hat, de csak mert a testem forrósodott fel. Már nem azt a buta szőke picsát láttam, hanem magamat, hogy én vagyok az, akinek a szoknyája alá nyúlva markolja a fenekét és csak jobban testemhez simul. Elképzeltem, hogy nyakamról lejjebb és lejjebb csókol míg nem dekoltázsomhoz ér és egyszerre markolja és játszik vele nyelvével. Bal kezemmel elkezdtem jobb mellemet gyűrni, miközben alsóajkamba harapva próbáltam nem hangosan nyögni. Olyan jól sikerült elképzelnem, hogy hiába voltak meggyújtva illatosító pálcák a kád szélén, éreztem Mr Min parfümjének fás illatát, amit mindig is kedveltem a srácoknál.

Gondolatim egyre jobban cikáztak, egyre színesebb és vadabb képek jelentek meg lelki szemeim előtt, már nem volt ott a buli, de magunkat láttam, ahogy irodájának asztalán hátamra dönt a papírjai felett és hol azt láttam, hogy életem nyalásában részesít vagy azt, hogy egymásba gabalyodva szeretkezünk nem foglalkozva azzal ki hall meg minket.

Légvételem egyre nehezebb volt és már fájt a szám a sok harapdálástól, éreztem, ahogy felszakad és a meleg vérem folyik le államon és be a számba egyaránt. Most nem zavart a vasas íz, úgy éreztem ezernyi tűzijáték robban fel egyszerre az agyamban.

Hirtelen elvesztettem az önkontrollom, így egyensúlyérzékemet szintén elvesztve megcsúszva a víz alá merültem, ami azonnal visszahozott a valóságba. Felülve a vízbe fésültem hátra vizes babahajamat arcomból, miközben mély levegőket vettem. Óvatosan megérintettem ujjammal a felszakadt számat, de azonnal felszisszentem az éles fájdalomtól.

- Hát... ilyet Ryan Gosling se tudott eddig. – állapítottam meg lihegve, mert még mindig az előzőek hatása alatt voltam.

A következő napokban kerültem Mr Min-t, de nem is nagyon találkoztam vele. Szégyelltem magam, azért, amit tettem. Nem tudnék egy ideig a szemébe nézni, mert félek az arcomra lenne írva, hogy magamhoz nyúltam Ő rá gondolva. Belindának se mondtam semmit, még akkor sem, mikor faggatott mi történt a számmal, hogy van rajta keresztbe egy nagy vágás, ami azóta folyamatosan fájt.

Egyetemen szerencsére az órák elterelték a figyelmemet, hiába nem volt már túl sok tárgyam. Próbáltam teljesen rájuk fókuszálni kizárva Mr Min-nel kapcsolatos összes gondolatom.

- Hé, Simon, elkérhetem tőled az előző órás jegyzeteidet? – állítottam meg barátomat a folyosón mikor kijöttünk a Húsz év fegyverszünet nevű óránkról.

- Persze, most azonnal vagy ráér este? – kérdezte miközben a kávéautomatához furakodott velem, ahol vett magának egy vaníliás forrócsokit, amit szerintem csak Ő iszik az egész kampuszon.

- Ja, teljesen ráér, csak lemaradtam és tudod, hogy Mrs Walter sose tölti fel az előadásait. – mentünk ki az udvarra, ahol egy üres padra leültünk egymással szembe. Én elővettem még előzőnap összerakott milánóimat, mint ebédemet, addig Simon dzsekije zsebéből kihalászta cigis dobozát és öngyújtóját, majd rá is gyújtott arcomba pöfékelve. – Hé! Tudod, hogy ezt utálom! – köhögtem, kezemmel ellegyezve a füstöt.

- Jó' va' na! – szívott belőle ismét, majd küldött mellé egy adag forrócsokit. Egyes embereknek érdekes az ízlése. – Szerinted Belinda teljesen meg fog rólunk feledkezni? Már harmad napja nem jött be, mert Nickkel van. – én vállat vontam majd villámmal egy nagy adag tésztát gyűrtem a számba.

- Minden félévben eljátssza ezt. Majd, ha elmúltak a mézeshetek újra leereszkedik a pornép közé. – kuncogtam.

- Mondja a másik, aki szintén hajlamos köddé válni, ha új kanja van. – incselkedett velem, mire lábammal megrúgtam térdét, így Simon fájdalmasan nyögött fel cigijét szívva. – Most mi van veled, megvan vagy mi?

- Te csak féltékeny vagy, hogy nem veled lógunk mindig. – mutattam rá a problémájának igazi okára.

- Vannak rajtatok kívül is barátaim, de ti vagytok sajnos a legszórakoztatóbbak. Nem is meséltem, képzeld, emlékszel a szobatársamra Garyre? – nyomta el cigijét majd az üres poharába dobta a csikket.

- Gary... Ő az, aki nemzetközin ül? – kérdeztem, amire Simon csak hevesen bólogatott.

- Igen, na... neki van, vagyis hát csak volt egy barátnője, aki Plymouthban lakott és ilyen távkapcsolat dolog volt köztük már egy jó éve. – bólintással jeleztem, hogy még tudom követni a történetet. – Na ezt a lányt amúgy Suenak hívják és Sue olyan két hetente mindig feljött hétvégékre Garyhez és jó hangosan szerették egymást. De nem is ez a lényeg. Garynek van egy londoni barátnője... asszem Holly, vagy Molly? Nem tudom pontosan. Mindegy Holly-Molly egy szaktársa Garynek és hétköznap folyton nálunk dekkolt. Na de most jön a sztori. Tegnap, éppen készültem az egyik zh-mra, Holly és Gary a konyhában sütöttek, mert születésnapja volt Garynek. Na de, Sue, mint jó barátnő, Ő is Garyvel akarta ünnepelni a születésnapját és meg akarta lepni, hogy csak beállít egy tortával. – kezeimet szám elé tartottam és elkezdtem döbbenettől nevetni.

- Meglepte igaz? – kérdeztem rá, de már tudtam a választ.

- De még mennyire, mind a hárman meglepődtek. Tudod, nem vagyok egy dráma párti, de amikor nem vagyok annak részese, az teljesen más.

- Végig hallgattad az egészet, igaz?

- Persze! Hajnali 4-ig ment a hisztéria, majd utána mindkét lány elment. Nem tudom mi lesz majd a vége, valószínűleg mindkét lány tovább áll. De van egy remek hírem. – kezdett el táskájában kutatni én pedig felvonva egyik szemöldökömet figyeltem, mit csinált. – Igazából úgy számoltam, hogy Linda is velünk lesz, de így kettőnk közt leszünk kénytelenek szétosztani a tortát. – vette ki a műanyag tárolóban lévő tortát.

- Benyúltad a tortát? – hitetlenkedtem és néztem, ahogy felnyitja a fedelét és két villát kivesz belőle.

- Igen is meg nem is. Reggel még mielőtt jöttem megkérdeztem igényt tart-e rá. Azt mondta neki mindegy mi történik vele. A címke szerint narancsos étcsoki torta és utána néztem, nincs benne semmi olyan, amitől bokán fosnád magad!

- Te hülye vagy! – nevettem majd befejezve ebédemet egyik villát elfogadva folytattam az étkezést.

Miután megettük az amúgy isteni finom torta nagyját, összepakolva Simon ment haza, de én még maradtam, mert volt még egy szemináriumom, ami igaz csak fél óra múlva kezdődik, de szeretek elsők közt helyet foglalni. 

Tüdőmet kiköptem mire a főépülethez értem. Nem tudom miért van ennyi lépcső szétszórva a kampusz területén, de utálom őket érte. Oldalamat szorongatva mentem a liftekhez, ahol mivel a nap vége felé jártunk már senki se nagyon volt. Amikor a lift ajtó kinyílt láttam, hogy Mr Min volt bent egyedül, aki noteszébe írkált valamit, mint azt mindig szokta. Felnézve meghajolt picit.

- Szép napot Ms Wilkinson. – mondott ennyit. Hangja más volt, ridegebbnek éreztem, bár lehet, mert csalódott bennem és végleg megutált.

- Jó napot Mr Min. – szálltam be mellé és megnyomtam a 7. emelet gombját. Láttam Ő a 8-ra tart. Azon a szinten voltak a tanszékvezetőknek az irodái, biztosan valamilyen meetingje lesz.

Lopva Mr Min-re néztem, aki fel se nézve írt továbbra is füzetébe, addig a lift csigalassúsággal haladt. Teljesen elvörösödtem és éreztem, ahogy a szívem vadabbul kezdett el kalapálni mellkasomban. A liftben egy messzebbik sarokba húzódtam cuccaimat szorongatva.

Hirtelen hányinger fogott el és úgy éreztem forogni kezd velem a világ. Veszítve egyensúlyomból megtámaszkodtam a tükörnél lévő korlátba és mély levegőket kezdtem venni halkan.

- Jól van Ms Wilkinson? – hallottam a Tanár úr hangját, de olyan messzinek hatott. A fülem zúgni kezdett és úgy éreztem nincs levegő a helyiségbe és a fények is bántani kezdték a szememet.

- Igen, minden rendben. – nehezemre esett a szavak megformálása. Éreztem ahogy lever a víz és fázni kezdtem, de közben bőröm továbbra is forrónak éreztem.

- Egészen biztos ebben? Nagyon sápadtnak tűnik. – egyre messzebbről hallottam ahogy beszélt hozzám én pedig már két kézzel kapaszkodtam a liftkorlátba.

Mr Min kezét éreztem a vállamon, ahogy maga felé fordít én pedig a hirtelen mozdulattól kiengedtem a gyomrom tartalmát Mr Min teljes személyére, majd csak a következő emlékképem, hogy valami sötétített helyiségben vagyok. Felakartam volna ülni, de újabb hányinger hullámtört rám és oldalra fordulva újra kihánytam, amit csak tudott a szervezetem, szerencsémre pont egy vödör volt elhelyezve oda így nem a földre ment.

- Mit evett a mai napon Ms Wilkinson? – hallottam meg Mr Min hangját és ekkor tisztult csak ki a kép és tértek vissza az emlékeim. Az előbb még a liftben voltunk, mire rosszul lettem és hánytam. Körbe pillantva, a kampuszon lévő irodájában voltunk és egy két székből rögtönzött fekhelyen voltam.

- Én... nem tudom. Milánói, meg csoki torta... – mondtam miközben újra hánynom kellett, de ezúttal csak sav jött csak.

- Hm... ezeknek meg kéne férnie egymás mellett egy egészséges gyomor esetén. Egyik étel lehetet esetleg lejárt? Az okozhat gyomorrontást ilyen szinten. – nem láttam Mr Min-t, bár nem is nagyon tudtam felnézni anélkül, hogy ne hánytam volna újra.

- Nem... nem tudom... mióta...

- Csak egy 10 perce, ne aggódjon. De ha lenne még órája, azt javaslom, hogy inkább menjen haza. – lépteit hallottam, hogy felém közeledtek, de még mindig nem ment a felnézés, egyedül a fekete bőrcipőjét és ezzel megegyező színű nadrágjának szárát láttam, amin barna foltokat láttam szétkenve. valószínűleg a hányásomat próbálta eltávolítani sikertelenül.

- Elnézést kérek... majd kimosom. – motyogtam, majd újra beleejtettem fejemet a vödörbe. Már görcsölt a hasizmom a sok erőlködéstől.

- Hagyja csak. Haza tud menni? Van valakije, aki önért tud jönni? Ms Goodwin? Esetleg párja, vagy valaki, aki autóval jár? – láttam, hogy egy üveg ásványvizet tesz le a szék lábához és egy pirulát egy zsebkendőre helyezve mellé.

- Nincs... – motyogtam fejemet rázva, ami nem volt túl jó ötlet, mert csak belenyilallt jobban a fájdalom. Hallottam, ahogy sóhajt Mr Min majd pakolászik.

- Nem merem taxiba ültetni, mert a látszik Önön, hogy kiszállni se tudna, nem hogy felmenni az otthonába. Maradjon itt egy 15 percet, amíg elintézek pár dolgot. A vödröt használja nyugodtan, igyon vizet és vegye be a gyógyszert. Segíti lenyugtatni a gyomrát bármi is okozta ezt.

Biccentettem alig észrevehetően, majd csak az ajtónak csukódását hallottam, én pedig újra megragadva gyenge kezemmel a vödröt hánytam ismételten. Mikor végre már úgy éreztem nem jön több sav óvatosan felültem, de folyamatosan szédültem és hol vacogtam annyira fáztam, hol pedig legszívesebben letéptem volna ruháimat, annyira perzselő forrónak éreztem a bőrömet. Először csak öblögettem a vízzel, amit a vödörbe köptem, majd csak azután vettem be a tőle kapott gyógyszert, ami ugyan az volt, mint amit még jó múltkorában adott a görcseimre.

Most, hogy már felültem jobban láttam, hogy nem volt olyan sötét a helyiségben, mint azt először éreztem, be volt sötétítve, de látszott, hogy még javában tart a nap.

Szemügyre véve az irodáját láttam, hogy valószínűleg ruhát cserélt, vagy legalább inget, mert a kék ing, amit viselt a liftben, egy műanyagzacskóból lógott ki az egyik szekrény előtt heverve. A cuccaim az íróasztalának voltak döntve a saját holmijaival együtt. Várva Mr Min-t közelebb húztam a székemet asztalához, hogy lássam mivel foglalkozik ilyenkor. Láttam, hogy volt kitöltve egy pohár whiskey, vagy ahhoz hasonló ital és amellett hanyagul hevertek különböző lapok. Ahogy próbáltam szememmel fókuszálni a félhomályban észrevettem, hogy azok dolgozatok voltak, amiken rengeteg piros javítás szerepelt. Az egyiket annyira teli írta, hogy nem is látszott a diák által írt szöveg. Ki akartam volna keresni az enyémet, hátha az már ki van javítva és így nem kell várjak hétfőig, hogy megtudjam a jegyet, de ahogy nyúltam volna a papírokhoz az ajtó nyitódásának zaja csapta meg a fülemet, így hagyva az egészet próbáltam csak folytatni az életben maradást.

- Beszéltem Mr Thompson-nal. Azt mondta még egyszer sem hiányozott, így nyugodtan kihagyhatja az óráját és a ma tanultakat pedig megtalálja majd a Teams felületére feltöltve. – szedte fel táskáját majd az én táskáimat a másik vállára akasztotta. – Tud jönni, vagy még pihenne? Gondoltam haza viszem, még van annyi időm az esti óráim előtt és így nem aggódnék az Ön épségéért, hogy rendben hazaért-e.

- Tudok... köszönöm. De nem kell, tudok menni. Van közvetlen busz is. – álltam fel, de még mindig gyenge voltam, viszont a hányingerem enyhült valószínűleg a gyógyszernek köszönhetően.

- Beszéltem a Tanszékvezető Asszonnyal és az Ő javaslata volt, hogy ha más nem tudja Önt épségben haza juttatni akkor próbáljam meg én, mert autóval vagyok. – magyarázta el nekem miközben kivezetett az irodájából. A folyosón lévő erősebb fények azonnal bántották a szememet, így hunyorogva követtem Mr Min-t, aki sokkal lassabb tempóban haladt, mint ahogyan szokott.

A liftbe visszaszálltunk, nem abba, amelyikben kidobtam a taccsot, de még így is lehetett érezni a hányásom szagát. De bele gondolva lehet csak a ruháinkon éreztem, mert most a jobb fényviszonyban láttam, hogy Mr Min-nek mindenét lehánytam és egyedül az ingjét tudta lecserélni.

A lifttel lementünk a mélygarázsba, ahol többnyire a tanárok és a kampuszon dolgozók autói sorakoztak. Mr Min autóját korábban még sose láttam, de amikor láttam melyik autóhoz is vezet engem rögtön tudtam, hogy semmilyen más autó nem illik a Tanár Úrhoz. Már kezdem megszokni, hogy Mr Min-nek minden holmija akár a nagyszüleimé is lehetne, de az autója különösen. Nem értek az autókhoz, főleg nem mikor az életemért harcolok, de látszott, hogy talán a 70-es években volt népszerű az általa használt autó.

- Feküdjön hátra nyugodtan. A titkárságtól megkaptam a címét, nem lesz hosszú az út, de igyekszem nem túl gyorsan menni. Nincs vödör az autómban. Ha úgy érezné Ms Wilkinson, hogy álljunk meg szóljon nyugodtan, vagy csak emelje fel a kezét, hogy lássam a visszapillantóban. – nyitotta ki nekem a hátsó ajtót, majd elfeküdve a bőrülésen lehunyt szemmel próbáltam pihenni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyik tanárom fog a saját autójában vinni. Legalábbis nem egyetemen, de hallottam már ennél cifrább sztorikat is. – Jól fekszik? A táskáját a fejéhez rakom, ha bármire szüksége lenne belőle ott legyen egy karnyújtásnyira. – tette le, ahová ígérte majd becsukva a hátsó ajtót beült a jobb oldalra és bekötve magát elindultunk.

Valóban óvatosan vezetett, vagy csak az autó volt még jó minőségű. Mr Min többször is hátra pillantott vagy kérdezte jól vagyok-e, de mindig megnyugtattam, hogy nem fogok kárt tenni az autójában.

Fejemnél éreztem, hogy a telefonom rezgett, mert üzenetem érkezett. Lassan belenyúltam a szatyromba és kihalászva azt többszöri béna próbálkozásom után feloldva láttam, hogy több üzenetem is érkezett Simontól.

S: „Szia, te hogy vagy? Alig tudtam haza érni, azóta itt ölelem a wc-t. Gary barátnője, Sue, tudod aki hozta a tortát kiderült, tudott a megcsalásról és valami szart kevert bele a krémbe. Bűntudatom van, hogy veled is megettem, remélem te jobban viseled, mint én."

- Mr...Min...-nyöszörögtem mire csak azt éreztem, hogy rögtön félre állt az autóval és már nyitotta volna nekem az ajtót, hogy kifelé hányjak. – Nem... nem kell. Simon írt... A torta, amit ettünk az volt a rossz. – osztottam meg vele bár nem tudom mit változtatna a történteken, de úgy éreztem tartozom neki legalább ennyivel, ha már feltehetőleg elbasztam a délutánját.

- Ms Wilkinson, nem kell nekem magyarázkodnia semmivel kapcsolatban. Teszem, amit ilyenkor egy pedagógustól elvárnak. Rosszul lett, én pedig segítek az Ön épségben való hazajutásában. – indultunk el ismét miután megbizonyosodott róla, hogy valóban nem fogok hányni.

Közel 20 perccel később leparkolt a tömb előtt, ahol laktam, igaz fele ennyi lett volna az idő, ha nem megy óvatosan a rossz utak miatt, de nem bántam. Jó volt vízszintben lenni. Mr Min segített nekem kikászálódni az autójából, amit egy utolsó sárgás nyálka felköpésével köszöntem meg ismét a cipőjén. Ha eddig kételkedtem az esszém osztályzatában, most már biztos vagyok benne, hogy jobb esetben is csak egyest fog ráírni. A Tanár úr egy szót sem szólva hálám jelére felsegített a kapuhoz, ahol mivel nem tudtam hol hagytam a kulcsomat felcsengettünk a kaputelefonba.

- Igen, miben segíthetek? - hallottam Zoe hangját és éreztem, hogy Mr Min keze a vállamon picit erősebben fogott.

- Zoe... Alyssia vagyok... kurva szarul vagyok beengedsz minket? – kérdeztem homlokomat az üveglapnak támasztva.

- Persze, gyere! – hallottam hangjában némi aggodalmat, majd beengedett minket. Meglepetésemre Mr Min a liftig is elkísért, sőt beszállt mellém.

- Biztos kezekben kell tudjam Önt. Mi történik, ha elájul a liftben még mielőtt felérne az emeletre, mint azt az egyetemen is tette?

- Köszönöm Tanár úr, nem tudom eléggé meghálálni és bocsánatot se tudok elégszer kérni. – motyogtam majd mikor felértünk a lifttel és kiszálltunk, Zoe már az ajtóban várt minket.

- Te, meg mi a faszt keresel itt, és te meg mit vergődsz a karjai közt? – kiabálta Zoe hisztérikus hangon.