Szörnyű állapotban ébredtem reggel, alig tudtam este aludni, mert folyamatosan YoonGin járt az eszem és bár hányszor eszembe jutott a nála töltött kis idő ismét csak szenvedni kezdtem és ebbe az ördögi körbe kerültem egész éjjel. Annyira elvette az eszemet, hogy bár próbáltam tanulni egyszerűen csak olvastam a sorokat, de nem tudtam feldolgozni őket. Abba reménykedtem, hogy valamennyire meg fog rajtam esni a szíve, amikor javítani fogja, mert hát végül is, nála dekkoltam egy csomó időt, amit értékes tanulással is tölthettem volna.

Ma egy fehér pulcsiruhát vettem fel, alá egy vastag harisnyával. Hajamat pedig csak kifésülve hagytam, hogy vállamara hulljon. Remélem semmit nem fogok magamra borítani, mert nagyon sajnálnám ezt a ruhát, ha ki kéne dobjam.

A konyhában Mandy és Zoe tevékenykedett, előbbi éppen reggelit készített, utóbbi pedig fején fejhallgatóval kávét készített magának. Igazából egyből elmeséltem volna Mandynek a tegnap délutánomat, de tekintve Zoera, lehet erre máskor kéne időt szakítanom.

- Jó reggelt, mi készül? – álltam be Mandy mellé és termoszomat levéve a polcról elkezdtem kávémat készíteni benne. Most lusta vagyok külön megcsinálni és beletölteni.

- Neked is, még tegnap csináltam csípős csirkeszárnyakat és most pirítok mellé pár extra zöldséget. A héten és talán a következőn én főzök rád. Viszont cserébe tied a szemét és a mosogatás. – tette fel nekem ajánlatát, amit igazából elfogadtam, mert tudtam ezt már rég eldöntötte.

- Rendben. De ugye nem lett túl csípős? Nem bírja a gyomrom tudod. – húztam el a szám, ahogy egy tárolóba pakolt nekem félre ebédet.

- Dehogy, tettem bele talán egy fél teáskanálnyi chilit? Nem akarok én se tüzet okádni. Te jó ég neked mi történt a karoddal?! – sikoltott szinte és magához húzta a karomat, amin eddig észre se vettem, de tényleg egy hatalmas sötét lila folt éktelenekedett.

- Ne...nem tudom. Nem rémlik. – gondolkodtam el, de eszembe jutott, amikor YoonGi elrántott a robogós elől, akkor nagyon megszorított. Elnézve a helyét és méretét, szinte biztos voltam benne, hogy tőle származik. Felsőm ujját csak lejjebb húztam így nem látszott. – Tegnap a könyvtárban rám esett pár könyv, szerintem az egyiktől származik. – hazudtam, mert azért még se mondhatom azt, hogy YoonGi volt. Nem tudnám úgy előadni, hogy ne hangozzon az egész bántalmazásnak pedig tényleg nem volt semmi erőszakosság viselkedésében. Nem is néz ki olyannak, mint aki ilyenre képes lenne.

- Jézusom... ez eddig a legdurvább. Váltanod kéne, mert ilyen foltokkal járkálni... hát... te tudod. – motyogta és folytatta a pakolást, de többször a már ruha fedte foltomat nézte.

- Előfordult már, csak eddig jobban takarta ruha. – legyintettem, majd az ebédemet elpakolva szatyromba kávémat is kezembe vettem. – Viszont én siettek, mert zh-t fogok írni és nem igen tudtam készülni rá. Kitartást a .... – fejemmel Zoe felé biccentettem, majd összemosolyogva Mandyvel kabátomat és csizmámat felvéve elhagytam az albérletet.

- HOGY MIT CSINÁLTATOK?! - hangzott jó halkan Belinda kérdése, amikor a buszról leszállva pár mondatban összefoglaltam neki a múlthéten történteket, főleg a tegnap délutánomat.

- Igazából semmit, csak petting volt az egész, amint tovább haladtam volna megállította az egészet. – suttogtam, mert bár neveket nem használtunk mégis féltem, hogy bárki rájönne miről is van szó a környezetünkben.

- Milyen férfi az olyan, amelyik megállít egy lányt dugás előtt? Tuti kicsi a fasza és azért tette, én tudtam Alyssia! Te bevonzod ezeket a mikrópéniszes srácokat, bármit vártunk tőle, hisz kor... - oldalba könyököltem, hogy ezeket a fajta behatárolható kommentjeit visszafogja.

- Nem biztos az! Lehet tök átlagos neki, nem láttam vagy éreztem. – rántottam a vállam, de akaratlanul is elgondolkodtam ezen. Zoe sose említette a méretét, de az még nem jelent semmit, vagyis egyszer volt szó róla, de akkor frissen volt összetörve a szíve és akkor mindent is mond az ember.

- Neked Tom 9 centis pusztítója is átlagosnak számított. – dörgölte ismét az orrom alá.

- Nem volt vele semmi baj! – védtem be sokadjára az exemet.

- Persze, hogy nem volt vele baj, mert nem is létezett, olyan kicsi volt! – ekkor már nem tudtam segíteni magamon, nevetnem kellett.

- Linda, ne ítélkezzünk, lehet tényleg pici neki, de nem számít az! Csak a csókja meg az érintése volt olyan jó, ami már bőven kárpótolna. – gondoltam vissza a csókunkra és ismét megremegett a lábam tőle.

- Majd erre visszatérünk, ha bele is ültél. Na majd, ha előveszi Ő is a törpe pusztítót, majd azután mond ezeket. – kuncogok közben nagyot harapott szendvicséből.

- Kinek van törpe pusztítója? – jelent meg Simon a semmiből, akinek kivételesen cigi helyett most egy red bull-os doboz volt kezében.

- Kettő tippelhetsz. – pillantott rá barátnőm, majd leültünk a termünk elé, mert még nem akartunk beülni a tömegbe. Itt legalább biztosan frissebb levegőt szívunk.

- Ó, Voldemortnak? Én kivételesen tudom. – vigyorodott rám, majd csak lehúzta egybe energia italát, amit összenyomva a mellettünk lévő kukába dobott.

- Honnan? – hangzott el egyszerre Belindával a kérdésünk.

- Még talán előző félévben vagy valamikor, mindketten használtuk az egyetem edzőtermét és a zuhanyban néha akaratlanul több faszt látsz, mint szeretnél.

- Ki nem néztem volna belőle, hogy a tollon kívül bármit is megemel az a faszi. – csodálkozott el Belinda, de én is csak pislogtam. Valóban nem tűnt olyannak, mint aki gyakran jár edzeni.

- Azt nem tudom mit csinált bent, lehet csak a futópadot használta. - rántotta meg vállát és táskájából egy újabb red bullt vett ki. Nem akarom tudni, hogy a veséje, hogy viseli az életmódját, de nézni is rossz.

- És? – kérdezett rá Belinda.

- Mi és? – nyitotta fel újabb koffein adagját Simon.

- Mekkora volt neki, vagy mit láttál? – lett türelmetlen barátnőm, de igazából engem is érdekelt a válasza.

- Miért is mondanám el nektek? – vigyorodott el, mire megrúgtam finoman térdét.

- Akkor minek mondtad? – fújtattam mérgesen.

- Most mit vagy úgy oda? Nem azt mondtad, hogy neked tök mindegy? Amúgy is, hónapokkal ez előtt volt és ha hiszitek, ha nem, nem mentem oda centivel és vertem fel neki a pontos eredmény érdekében. – itta meg most több húzásra a második energia italát.

- De ha extrán kicsi vagy nagy, az megmaradt volna nem? – faggatta tovább Linda.

- Megmaradt, de jézusom olyan perverzek vagytok ti lányok! – játszott rá felháborodására Simon, amin nem tudtam nem röhögni.

- Hát, ha már ilyen információ birtokába vagy! Várj kiszedem én belőled! Szerinted Alyssia boldog lesz azzal, amit láttál?

- Persze, jelenleg egy PEZ cukorkának is örülne csak legyen.

- Hé, ez gonosz! – szóltam közbe. – Én is itt vagyok és ennyire nem vagyok kétségbe esve!

- Jól van Drágám, ezt a mesét már hallottuk. – simogatta meg vállamat Simon együtt érzően. Ennyire reménytelen esetnek tűnhetek kívülről?

- Ne térjünk el a tárgytól! Ha már felhoztad el kell mondd! Milyen vízzel zuhanyzott? Hideg vagy meleg? Ez is befolyásolhatja azt, amit láttál! – terelte vissza a beszélgetést az eredeti témára Belinda.

- Te hallod magad? Mit gondolsz mi zajlik egy férfi zuhanyba? Beugrottam mellé és egymás hátát mosva megbeszéltük ki vér és hús faszú? Kegyetlenek vagytok. Sok sikert, hogy kitaláljátok! – röhögött Simon, majd felszedve cuccait beindult a terembe.

Belindával mi is hasonlóan téve Simon után mentünk. Engem már jobban szórakoztatott a köztük zajló vita, mintsem a valós szám. Bármi is legyen az igazság, remélem hamarabb fény derül rá, mint az, hogy Simon elárulja. Ismerve őt, ha a fejünkön pörgünk se mondja el, ha megmakacsolja magát. Beülve a hátsó padba Simon mellé egyből előpakoltam laptopomat és a YoonGi órájához szükséges jegyzeteket nyitottam meg. Fontos volt nekem a jó jegy és inkább egy órát hanyagolok figyelem téren, mintsem egy újabb karót húzzak be.

Belinda még próbálta nyúzni Simont, hátha sikerül belőle kiszedni a választ, de az óra kezdete miatt abba hagyta a próbálkozásait.

Az óra végére többször újra olvastam a jegyzeteimet és úgy éreztem nem érhet semmiféle meglepetés, most már sokkal nyugodtabban indultam neki YoonGi órájának, mint reggel. Szerencsére kivételesen jegyzetelt Belinda, aki majd elküldi a őket. A terembe érve elfoglaltam a szokásos helyemet fent a kakasűlőn és vártam az óra kezdetét, vagyis inkább YoonGit. Nem tudom mire számítsak, más lesz-e velem. Esetleg kapok-e sokat sejtő pillantásokat, esetleg egy papírosztásnál egy vállsimogatást vagy... állj le. Ne ködösítsd el az elméd, főleg ne ZH előtt.

- Szerintetek meg lesz tartva az óra? Nem írtak erről a hétről semmit. – kérdezte hangosan az egyik lány, akinek talán most először hallottam a hangját.

- Remélem, mert nem azért utaztam be erre az egyetlen órámra, hogy aztán ne legyen megtartva. – morogta Amir.

- Szerintem megtartja. Írta volna Ő vagy a titkárság, ha másképp lett volna. – szóltam közbe. Úgy köszönt el tőlem tegnap YoonGi, hogy ma találkozunk. Akkor az csak azt jelentheti, hogy bejön. Nem?

- És íratni is fog az a köcsög? Vagy ahhoz azért rosszul van? – kérdezte felénk fordulva, közben észre se vette, hogy YoonGi belépett a terembe és lepakolt az asztalára.

- Ne aggódjon értem Mr Bukhari, papírt és feladatot kiosztani halálomból felkelve is képes leszek. – elfojtottam egy nevetést, de még így is kihallatszódott.

- Te mit vihogsz? Faszt kaptál és annak örülsz ennyire? – kért számon engem, de mire válaszra nyithattam volna a számat egy könyv csattant Amir tarkóján, ettől picit előre bukott a feje. YoonGi egy könyvvel picit megsuhintotta, nem volt erős egyáltalán inkább csak a hangja volt nagy és a jelzése. Amir az ütés helyére simított és villámokat szóró szemmel méregette a tanárt, aki állta a farkasszemezést vele.

- Ne ilyen szavakkal fejezze ki irigységét Mr Bukhari. Főleg ne szaktársaival szemben, pláne, ha azok hölgyek. Még van 4 percük a szünetből, a maguk helyében készülnék. – helyezte vissza a könyvet az asztalára és folytatta kipakolását.

Tegnaphoz képest már teljesen jól festett ma YoonGi. Nem tűnt kimerültnek sem gyengének. Olyan volt, mint mindig. Merev és szigorú. Próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de nem nézett felém, nem tudom eldönteni, hogy direkt, vagy csak így jött ki. Mivel egyáltalán nem kaptam tőle semmilyen figyelmet sóhajtva újra jegyzeteimet kezdtem bújni.

- Tanár úr, biztosan nem tudjuk elnapolni a dolgozatot? Nem néz ki túl jól, nem akarja egyikünk se, hogy vizsgaírás közben rosszul legyen és ne vegyük észre az írás miatt. – próbálkozott be Lucy ismét, mintha eddig annyira bevált volna.

- Nagyon kedves az aggódásuk, de tökéletesen jól érezem magam, főleg, ha a magukban rejlő tudást olvashatom esténként. – írta fel szokásos szabályait a táblára, ami a vizsgaíráshoz szükségesek, illetve, hogy az egész óra a rendelkezésünkre áll.

- Én nem készültem, mert azon aggódtam a Tanár Úr, jól van-e. Nem várhatja el tőlünk, hogy ilyen feszült állapotok között Shakespeare-t lapozzunk! – szállt be a könyörgésbe egy rövid barna hajú lány, aki asszem már párszor bukott ebből a tárgyból.

- Ms Blackwell, nagyon örülök, hogy az én egészségem ennyire érdekli Önöket, de a dolgozatot akkor is ma és most fogjuk megírni. Nincs kifogás. Ha az órám nem csal az óra el is kezdődött, így kérek mindenkit pakoljon el mindent! – szólt hangosan, hogy mindenki hallja, amit mond. Páran mocorogni is kezdtek és pakolni, de voltak, akik még az utolsó sorokat futották át gyorsan füzetjeikben. – Az egész óra a rendelkezésükre áll. A követelmény a táblán van, a szokásos szabályok is érvényesek. Mindenfajta csalási mód azonnali beszedéssel jár a megérdemelt jeggyel együtt. Ha szükségük van még papírra csak emeljék fel a kezüket. Tollakat is hoztam, ha esetleg valakinek kifogyna és úgy érzi vannak még benne le nem írt gondolatok, nyugodtan kérhet azt is. Az esszé témája a következő: Hasonlítsa össze Shakespeare keserű és édeskomédiáit. Konkrét drámák említése és összehasonlítása kifejezetten ajánlott, kérem az olvasható írásra törekedjünk. Ha még mindig nem sikerült elsajátítaniuk a kurzív írást nyugodtan írjanak nyomtatott betűkkel. A minimum hossz, amit elvárok a másfél oldal. Nagy betűvel való írás esetén ez is egyenesen arányosan növekszik. Mindenkinek sok sikert kívánok! – nézett végig rajtunk egyesével, majd mikor úgy látta mindenki elpakolt mindent, kezébe véve egy köteg papírt és pár tollat elkezdett körbe menni és kiosztani a lapokat, pár embernél tollat is adott, mert nyilván vannak, akik sose hoznak.

Elkezdtem ismét izgulni, volt fogalmam a témával kapcsolatba, de úgy éreztem, hogy a laptopom lecsukásával a tudás is elszállt azzal együtt. Gyomrom gyűszű méretűre zsugorodott. Mi van, ha megint elbukok és még rosszabbat írok, mint a múltkor? Vicc tárgya vagyok így is nála szerintem. Végül az én asztalomhoz ért és rám se pillantva elém helyezett két üres lapot, mint azt mindenkinél.

- Tollat kérhetnék én is Tanár úr? – szóltam utána, mikor indult volna vissza az asztalához. Megfordulva tengelye körül zakójának zsebéből kivett egy tollat és oda nyújtotta nekem. Ez az Ő tolla volt felismertem, mert a többiek sima tollat kaptak ez viszont töltő toll volt.

- Természetesen Ms Wilkinson. Rá ér az óra után visszaadni. – mosolyogott rám kedvesen, de ez a pedagógus arca volt, nem YoonGié. Hogy tudja ilyen élesen elválasztani a két énjét?

- Köszönöm. – motyogtam és levéve a kupakot egy kisebb cetli esett ki a tollból. Értetlenül néztem a kis galacsinra és kezembe véve elkezdtem kibontani. YoonGi közben már újra az asztalánál volt és leülve helyére egy könyvet elővéve olvasni kezdett.

- Tanár úr! A vörös puskázik! – szólalt meg Timon, aki Dorynál is borzalmasabb nyaligép. Mindig azt hiszi, ha másokat elnyom azzal neki jobban fog menni az egyetem.

- Hogy mondja Mr Walker? – emelte fel fejét könyvéből nyugodt hangon YoonGi.

- Alyssia puskázik! Látom, ott van nála egy cetli! – mutatott felém. YoonGi felém emelte tekintetét, majd vett egy mély levegőt.

- Én nem látok semmit Mr Walker, de köszönöm észrevételét. Kérem ezentúl csendben folytassa esszéjét, mert a bekiabálást se tűrőm a csalás mellett. – Timon egy ideig kapkodta köztünk a fejét, majd inkább pufogva a saját lapja felé hajolt YoonGi pedig folytatta könyvét. A cetlit mivel már kinyitottam sikeresen el tudtam olvasni.

Csak ügyesen

Ennyi állt a kis papírkán, de egyből felismertem a kézírását YoonGinak. Elpirulva a boldogságtól táskámba dobtam gyorsan a kis papírt és lapom felé hajolva írni kezdtem végre. Bár még előző órán azt gondoltam simán megírom ezt a vizsgát akár négyesre vagy ötösre, most már inkább tűnt ez kettesnek vagy hármasnak. Kifejezetten figyeltem a kézírásomra, mert erre többször tett múltkor megjegyzést, hogy nehezen olvasható. Egy dolgot bántam kifejezetten, hogy ha bármit is olvastam volna a megadott kötelezőkből, akkor tudtam volna konkrét példákkal is előállni. De így inkább csak címeket soroltam fel, mintsem tértem ki a történetek kibontásárára és összehasonlítására.

YoonGi, mint a múltkor is 15 percenként öklével koppantot egyet az asztalán jelezve nekünk az idő telését. Nem tudom mit olvashatott, mert arcát elnézve nem nyűgözte le túlzottan, mert különben azzal lett volna elfoglalva, helyette többször figyelt minket. Végül feladva az olvasást láttam, ahogy a könyvet kihelyezi az asztalnak a szélére és helyette termoszából kortyolgatott. Kétszer fel is kellett állnia, egyszer valaki lapot kért egyszer pedig szó nélkül elvette valaki elől a lapot és magához véve azt, piros tollal áthúzta és írt rá valamit, majd asztalára tette. Már vagy egy jó háromnegyed órája írhattuk, amikor hirtelen kinyílt a teremajtó és Doryt láttam lihegve az ajtóban. Fel se tűnt, hogy nem volt eddig bent.

- Ne haragudjon Tanár úr! Csak reggel orvoshoz volt időpontom és tudja, hogy ilyenkor előfordulnak akár órás csúszások. – kezdett bele magyarázkodásába.

- Semmi gond Ms Graham. Majd máskor a szabadidejében megy el orvoshoz. Kérem vagy csendben üljön le és várja meg míg a többiek befejezik az esszéjüket, vagy menjen ki. Az egyest beírtam már a naplóba Önhöz. – Dory teljesen elsápadva nézett és már attól féltem, hogy el fog ájulni.

- De.., de Tanár Úr, ezt nem teheti! Én mindig minden órán itt voltam időben és...

- Nincs kivétel, kérem. Csendben üljön le a helyére, vagy kint őrjöngjön kedve szerint. – mutatott neki egyszer az egyik üres asztal felé, majd a folyosó felé. Dory egy ideig csendben állt, majd sírva kiszaladt a teremből. YoonGi csak szemét forgatva beleivott kulacsába és észrevette, hogy többen Őt figyeltük. – Mindenki készen van? Be is szedhetem mindenkitől? Ha nem, azzal foglalkozzanak! – szólt ránk és én is inkább visszabújtam a dolgozatomba.

Nagyon nehezen hoztam össze a minimum másfél oldalt. Többnyire Shakespeare életéről írtam benne, mert arról biztos emlékeim voltak, de a két dráma fajtájáról halovány emlékeim voltak. Abban biztos voltam, hogy jobban kellett ennek sikerülnie, mint az első esszének, mert ott teljesen vakon és tanulás nélkül ültem neki. Többször úgy éreztem, mintha engem figyelne YoonGi, de bárhányszor felé pillantottam Ő valami mással volt elfoglalva. Néha újra esélyt adott a könyvnek, amit az óra első felében olvasott, néha meg csak járt pár ellenőrző kört, de az én padomig egyszer se jött fel. Nem tudom, hogy ennek volt e bármi kifejezet oka, de legalább nem látta milyen hülyeségeket hordok itt össze.

Végül az óra végeztével csak kettő embertől szedte be puskázás miatt a lapot, ami haladás az előző öthöz képest. Én végül két oldalt hoztam össze neki, de rengeteg idő azzal ment el, hogy olvashatóan írjak. Nem akartam emiatt ismét pontokat veszíteni. Átolvasva még egyszer a soraimat, elégedetten raktam össze a két lapot és a tőle kapott tollal lebaktattam az asztalához és átnyújtottam neki.

- Hogy érzi, elégedett vele? – kérdezte tőlem, miközben maga elé tartva bele olvasott, de arcáról semmit se lehetett leolvasni.

- Hát, csak ma tudtam készülni, így ahhoz képest igen. – tettem le tollát az asztalára Ő pedig a dolgozatomat a többi tetejére helyezte.

- Máskor lehet jobban tenné, ha korábban kezdene neki.

- Vasárnap akartam készülni munka után csak... – nem tudtam, hogy fejezzem be a mondatot. Azt mondtam volna, hogy a pasimnál voltam, de ez nem volt teljesen igaz, sőt...

- Nem érdekel Ms Wilkinson, hogy mivel, vagy kivel tölti iskolán kívül az idejét. Csak egy tanácsot adtam Önnek a későbbiekhez. – nézett rám érzelem mentesen. Bezzeg tegnap meg még a melleimet és a seggemet markolászta, akkor nem érdekelte a hülye Shakespeare.

- Természetesen Tanár Úr, köszönöm a tanácsát. – mosolyogtam cinikusan, majd véve egy mély levegőt visszasiettem a cuccaimért. A teremben rajtam kívül már csak egy ember írta, de az is egy ideje csak ült a lapja felett és nézett ki a fejéből. Vállamra kapva vászontáskámat elindultam a teremből kifelé, mikor hallottam, hogy YoonGi utánam szólt. Visszafordultam az ajtóból és értetlenül néztem rá.

- Ms Wilkinson a szoknyája fennakadt. Csak gondoltam jelzem Önnek, nehogy fedetlenül menjen végig az épületben. – hátra nyúlva a ruhámon tényleg éreztem, bőrömet, ahogy éri a folyosóról bejövő hideg szellő. Remek, valószínűleg, amikor mocorogtam a székemben a bugyimba megakadt a szoknya széle, én pedig így táncoltam végig az órát. Nem tudom, hogy csak most vette észre, vagy direkt nem szólt és hagyta, hogy hülyét csináljak magamból.

- Köszönöm Tanár Úr, igazán figyelmes. – motyogtam megigazítva ruhámat és meg se várva azt, hogy mond-e még valamit sarkon fordulva kijöttem a teremből.

Remélem jól megcsodálta a méhecskés bugyimat a fekete harisnyámmal együtt, biztos ezért is szólt később. Titkolhatja előttem, de úgy is tudom, hogy perverz. Már csak egy gondolat kattogott a fejemben ma reggel óta, hogy Simon most, amit látott jól látott-e és, ha igen, akkor mit látott pontosan.

Sziasztok! Kellemes ünnepeket szeretnék elsősorban kívánni minden olvasómnak! őrület belegondolni, hogy milyen lelkesen olvassátok ezt a történetet, amit még nincs egy éve, hogy elkezdtem (tudom mások ennyi idő alatt hatszor ennyi részt ad ki és be is fejezik) és még kevesebb ideje, hogy veletek is megosztom. Remélem tetszett nektek, mint mindig most is érdekel mit gondoltok, vagy csak úgy általánosságban milyennek gondoljátok.