Violetta Castillo

A tegnapi napom egyszerűen csodásan sikerült. León és én piknikezni voltunk egy csodaszép parkban. És ha ez még mindig nem lenne elég, megkaptam életem első csókját is. Az egész nem volt több egy pillanatnál, számomra mégis a legcsodásabb dolog volt egész életemben. León nagyon gyengéd volt és ezt nagyon nagyra értékelem. Már alig várom, hogy újra láthassam őt. Sajnos apa nem épp úgy reagált a dologra, ahogy azt reméltem. Nem értem miért nem képes felfogni, hogy már nem vagyok kisgyerek? 

A reggelem átlagosan kezdődött: Egy kiadós reggeli után már mentem is dolgozni. A többiek Angie kivételével már ott voltak. Mikor Fran meglátott, rögtön a nyakamba vetette magát.

- Nahát, mi ez a nagy öröm? - kérdeztem és jó szorosan megöleltem.

- Képzeld, el sem fogod hinni mi történt. Diego azt mondta bejövök neki és elhívott randizni.

- Akkor ezért vagy úgy feldobva?

- Igen és nem. Valójában fogalmam sincs mit akarhat Diego valójában. Hallottam amikor azt mondta Angienek, hogy szerelmes belé, aztán egy nappal később össze akar jönni velem. Szerinted mégis mit tegyek? - sopánkodott, én viszont nem tudtam tanácsot adni neki. Nekem még sosem volt barátom, így nem tudom milyen az, mikor egy srác egyszerre akar téged és az egyik barátnődet. Azért remélem Diego nem fog szórakozni Frannal, mert ő egy nagyon kedves lány és nem szeretném ha bánkódna. Én is elmeséltem neki a tegnapi randit Leónnal, ettől Frannak még jobban meghoztam a kedvét a randijához, aminek nagyon örültem. Remélem neki is olyan jól fog sikerülni a randija, mint nekem.

Nyitás után egy órával, kedves ismerős lépte át a kávézó küszöbét. A szám széles mosolyra húzódott, mikor a pulthoz sétált.

- Szia szépségem, tudod egy lány keresek, aki tegnap nálam felejtette a nyakláncát. Esetleg nem tudod véletlenül ki lehet az? - felmutatta a nyakláncomat, mire autómatikusan a nyakamhoz kaptam. Mégis mikor ejthettem el. És egyáltalán hogy nem vettem észre, hogy nincs a nyakamban?

- Hát, sajnos nem tudom megmondani kit keresel, de biztos örülne ha a nyakába tennéd azt a láncot. - igyekeztem játszani a tudatlant, de León nem igazán vette be. Elmosolyodott és a nyakamba tette a láncot. 

- A tegnap délután csodálatos volt Violetta. 

- Igen, szerintem is az volt. Szeretek veled lenni León! 

- Oh, tényleg? Akkor mi lenne ha minél hamarabb megismételnénk? 

- Ez nagyon jó ötlet. Jó lenne ha átjöhetnél hozzánk vacsorára, de félek mit fog szólni hozzá az apám. Tudod ő eléggé besavanyodott alak. 

- Ne aggódj, ha hozzátok nem mehetünk majd keresünk más opciót. A lényeg hogy együtt lehessünk! - a tenyere közé vette az arcomat, majd gyengéden megcsókolt. Csodálatos pillanat volt, amit soha nem felejtek el. 

Francesca Gavilan

Már a harmadik ruhát próbálom fel, de egyik sem az igazi. Szeretnék jól kinézni a randin, de attól félek egyik ruha sem lesz jó. Végül a szemem megállapodott egy sárga ujjatlan ruhán és egy aranyszínű lapossarkú cipőn. Fel is vettem őket és a tükör előtt nézegettem magam. 

- Federico, szerinted ez jó lesz a randira? - kérdeztem mikor meghallottam hogy nyílik az ajtó. 

- Milyen randi Francesca? -ijedten megfordultam és Marco állt velem szemben. Na ez most elég kínos lesz. 

- Hogy randi? Fogalmam sincs miről beszélsz! - próbáltam játszani a hülyét, de nem jött össze. 

- Hallottam mindent, szóval ne nézz hülyének! 

- Rendben van, elmondom. Figyelj Marco te tök jó fej vagy és rendes is, de már nem érzem ugyanazt mint a kapcsolatunk elején.  Lásd be, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője! 

- Szóval szakítani akarsz? - bólintottam mire megkönnyebbülten felsóhajtott. 

- Hála az égnek, már azt hittem nekem kell megtennem. - Várjunk csak, mi van? Szóval szakítani akart velem? 

- Hékás, mégis hogy érted ezt? 

- Nézd Fran, te szép és kedves lány vagy, de én olyan csajt keresek aki sokkal tűzesebb. Ugye érted mire gondolok? 

- Igen azt hiszem. Akkor, barátok? - kinyújtottam felé a kezem, majd kezetráztunk. Nem ciki ha az exedből a barátod lesz, ugye?