Violetta Castillo

Szerencsére az apám bocsánatot kért azért, amiért olyan goromba volt Leónnal. Furcsa, de nagyon sokat gondolok rá, pedig alig ismerem őt. Azt persze tudom, hogy jól néz ki és nagyon szép hangja van, de ennyi. Reménykedtem benne, hogy még látni fogom őt. Szerencsére ez a nap hamarabb eljött, mint gondoltam volna. Ugyanis bejött egy rendelés, méghozzá Leóntól. Nem haboztam megkérni Roberto-t, had vihessem ki én a megrendelést. Szerencsére belement, én pedig egyenesen a parkba száguldottam vele. 

- Éhen halok, hol van már a kaja? - hallottam mag Maxi hangját. Ő Naty barátja és egyben az együttes dobosa is. Kicsit megigazítottam a hajam és a ruhámat, majd odasétáltam hozzájuk.

- Sziasztok srácok, már meg is hoztam a szendvicseket! - köszöntem nekik, ők pedig egy halvány mosollyal válaszoltak.

- Nahát, a kis Violetta, gyors mint mindig! - dicsért meg Broduey, majd elvette tőlem a szendvicseket. Igazán kedvesek voltak, én viszont csak Leónt figyeltem. Valószínűleg észrevette, mert megvillantotta a mosolyát.

- Nincs kedved meghallgatni az új dalunkat? Most készült el és szükségünk van a véleményre.

- Persze, szívesen meghallgatom! - elmosolyodtam, mire ők belekezdtek a dalba. Nagyon jól szóltak együtt, én pedig élveztem a dalt. A címe Cuando Me Voy és egy ütős kis szerelmes dal. Nagyon élveztem, de sajnos eszembe jutott, hogy vissza kell mennem.

- Srácok, nagyon szuper volt a dal, de nekem most mennem kell, különben ki fognak rúgni!

- Violetta, várj még egy kicsit! - a srácok kettesben hagytak minket.

- León, tényleg sietnem kell!

- Mi lenne, ha holnap elmennék piknikezni? Van kedved?

- Te most randira hívsz engem?

- Tulajdonképpen igen!

- Rendben, elmegyek veled. De most már tényleg mennem kell! - elmosolyodtam, majd visszamentem dolgozni. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy León és én randizni fogunk.

Francesca Gavilan

Borzasztó érzés volt végighallgatni Diego és Angie beszélgetését. Úgy éreztem, mintha valami keménnyel fejbe vágtak volna. Nem bírtam tovább és mikor ők ketten abba hagyták a beszélgetést, sírva kiszaladtam a kávézóból. Nem tudom hogy is hihettem azt, hogy Diego-t akár egy kicsit is érdekelném. Fájt a tudat, hogy neki inkább Angie tetszik, mint én pedig ő abszolút nem illik hozzá. Igyekeztem nem erre gondolni, de sajnos hiába. Időközben hazaértem és igyekeztem rendbe tenni magamat, hogy a bátyám ne láthassa, milyen ramaty állapotban vagyok. 

- Húgi, már meg is jöttél? Te meg miért sírsz? - kérdezte aggodalmas ábrázattal, mire megráztam a fejemet.

- Nem szeretnék erről beszélni! Talán majd később elmondom!

- Ragaszkodom hozzá, hogy elmond! Megbántott valaki? Ha igen csak szólj és majd én elintézem.

- Ne aggódj, nem történt semmi rossz, csak elég érzékeny vagyok mostanában! Jó testvér vagy! - elmosolyodtam és bementem a szobámba. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, hogy valahogy elfelejthessem ezt az egészet. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom elfogadni a helyzetet és pozitívan szemlélni a dolgokat. Elvégre nem dőlhet össze a világ csak azért, mert valaki visszautasított. Addig gondolkodtam, míg elnyomott az álom. 

Mikor felébredtem, a bátyám ott ült az ágyam szélénél.

- Húgi, egy srác van itt és épp téged keres!

- Egy srác? - ez nagyon különös volt. Marco nem lehetett, elvégre őt Fede ismeri. Kikeltem az ágyból és az előszobába mentem. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem bosszúsan, mikor megláttam Diegot. Ő volt az utolsó, akit most látni akartam.

- Beszélnünk kell, méghozzá valami nagyon fontos dologról! - határozott volt, én pedig semmit sem értettem. A bátyám kettesben hagyott minket.

- Szerintem semmi szükség arra, hogy beszéljünk. Levágtam, hogy neked Angie tetszik szóval inkább vele kellene most lenned, nem pedig velem!

- Angie? Mégis honnan szedted ezt?

- Van két fülem, amivel hallottam a nagy vallomásotokat! Ha azért jöttél, hogy ezt megmagyarázd, akkor köszi, de nincs rá szükségem! - el akartam menni, de megragadta a karomat és közelebb húzott magához.

- Még nem fejeztem be, szóval leszel szíves meghallgatni. Igaz, tényleg tetszik Angie ezt nem tagadom. De vele sosem jöhetne össze a dolog, mert teljesen másképp gondolkodik mint én, plusz a nővérem lehetne!

- Nahát úgy látom gondolkodsz!

- Egyébként is, van valaki akit még nála is jobban akarok!

- Tényleg, na és ki az?

- Mintha nem tudnád! - sunyin elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt. Ennél nagyobb meglepetés még nem ért engem. Az egyik pillanatban még bevallja Angie.nek, hogy tetszik neki, a következőben pedig velem csókolózik? Mégis mi folyik itt? Nem volt időm logikusan gondolkodni, egyszerűen vágytam a csókjára. Annyi biztos volt, hogy meg kell majd magyaráznia, de az ráért, előtte ki akartam élvezni a pillanatot.