Francesca Gavilan

Az egész este olyan csodálatos volt. Sikerült jobban megismernem Diego-t és a családját is. Olyan közvetlenek voltak velem, hogy úgy éreztem én is a családjuk része vagyok. Ettől csak még inkább reménykedtem abban, hogy Diego és én egy pár lehetünk. Hiszen ki ne akarna egy ilyen csodálatos pasival járni, mint ő? Addig beszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy lassan beesteledett. Bármennyire is szerettem volna maradni, sajnos mennem kellett haza.

- Köszönöm a vacsorát és örülök, hogy itt lehettem, de most már haza kell mennem, mert a bátyám már biztos nagyon aggódik miattam!

- Ugyan már, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat! Remélem legközelebb már a fiam barátnőjeként üdvözölhetlek újra! - nézett sokat mondónak Nicolas Diego-ra, aki inkább felajánlotta, hogy hazakísér. Nos, nem mondhatom, hogy nem örültem Nicolas azon kijelentésének, miszerint díjazná ha Diego és én egy pár lennénk. Már csak Diego-nak kellene valahogy belém szeretnie és minden tökéletes lenne. Út közben viszont Diego egy szót sem szólt hozzám és ez nagyon bántott.

- Az fáj amit apukád mondott? - kérdeztem, mire hirtelen megállt.

- Nézd, remélem nem értetted félre! Tudod, én nem akarlak téged megbántani, mert tényleg egy fantasztikus lány vagy, de én... - mielőtt bármit is mondhatott volna, sikeresen belé fojtottam a szót.

- Diego, szeretlek! Vagyis, mióta csak megismertelek, csak te jársz a fejemben, érted? Tudom, hogy ez őrültség, de ez van!

- Sajnálom, de az a helyzet, hogy én valaki mást szeretek! - azzal fogta magát és ott hagyott. Nagyon bántott, hogy át se gondolta amit mondtam neki és rögtön lerázott. Pedig én őszinte voltam hozzá. Csalódottan bújtam ágyba azzal a tudattal, hogy sokkal távolabb kerültem a célomtól, mint az reméltem.

Másnap szomorúan mentem be dolgozni. Képtelen voltam a munkámra koncentrálni, egyre csak Diego visszautasítása járt a fejemben. A többiek persze észrevették a dolgot és faggatni kezdtek.

- Fran, miért vagy ilyen lehangolt? - kérdezte Camilla, mire belekezdtem a mesébe és töviről hegyire elmondtam neki mindent.

- Azt mondtam, hogy szeretem, de mintha nem is érdekelte volna, érted? Annyira csalódott vagyok! - erre Camilla csak bosszúsan megrázta a fejét. Sejtettem, hogy ő nem fog nekem igazat adni.

- Fran, figyelj rám egy kicsit! Nem lehet senkinek sem három nap után szerelmet vallani, mert azzal csak elijeszted! Okosabb lett volna, ha ezt magadban tartod!

- De nem ment Camilla, érts már meg egy kicsit!

- És az meg van, hogy te még mindig Marco barátnője vagy? 

- Hiszen mondtam már neked, hogy szakítani fogok vele, szóval nem értem, mi ezzel a probléma? - Végszóra az emlegetett majom is megjelent és egy turmixot kért. Camilla kiszolgálta, én pedig igyekeztem kerülni a tekintetét. Közben Angie is megérkezett és mikor Diego meglátta őt, az arckifejezése megváltozott. Nagyon furcsák voltak nekem ezek ketten. Cami meg én elmentünk a raktárba gyümölcsökért, én azonban fél füllel az ajtóra tapadtam. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi van Angie és Diego között. Életem legrosszabb döntése volt ez.

- Diego, tegnap egész este csak azon gondolkodtam, amit mondtál nekem!

- Hogy tetszel nekem? Hisz megmondtad, hogy semmi esélyem, mert neked már van barátod!

- Hazudtam! Csak azért mondtam, mert megijedtem. Az igazság az, hogy te is nagyon tetszel nekem! - borzasztó érzés volt ezt hallani. Angie miért nem említette ezt nekem, mikor Diego-ról áradoztam? Nem tudtam mit tehettem volna, csak álltam ott tehetetlenül, miközben a szívem millió darabban hevert.