Meglepett, mert a León nevű énekes állt velem szemben, aki nem volt valami túl kedves velem, mikor találkoztunk. Pedig én tényleg csak a dalukra voltam kíváncsi és semmi másra. 
- Na jó, megkérdezem újra: Te mit csinálsz itt?
- Csak ezt hoztam! - felém nyújtotta a naplómat, nekem pedig a szavam is elállt. Vajon ez mikor eshetett ki a táskámból?
- Ez fura. Nem emlékszem, hogy nyitva lett volna a táskám, így ki sem eshetett belőle a napló.
- Mondjuk, hogy elcsentem, hogy legyen indokom idejönni! - szóval csak ezért csinálta? De vajon mit akarhat tőlem ez a srác?
- Na és mégis miért akartál idejönni? Tudtommal nem is ismerjük egymást.
- Igen, de bocsánatot akartam kérni a viselkedésemért. Ne haragudj amiért úgy rád förmedtem. - hihetetlen, hogy ezért képes volt idejönni. Úgy tűnik mégsem olyan rossz arc, mint amilyennek elsőre tűnt. 
- Te meg ki vagy és mit keresel itt? - remek, már csak az apám hiányzott. Eléggé dühös szokott lenni, ha egy fiú a közelembe jön. Említettem már, hogy azt hiszi még mindig öt éves vagyok? Azok pedig még úgyse randizhatnak, ergo én sem. Csak tudnám mégis mivel érdemeltem ezt ki.
- Leonardo Vargas vagyok, de hívjon csak Leónnak. Igazából Violetta elejtette a naplóját, én pedig gondoltam visszahozom neki. - rám kacsintott, én pedig rendesen elpirultam.
- Rendben, köszönjük, de neked most menned kell! - azzal a képébe csapta az ajtót. Remek, ennél cikibb helyzetbe nem is hozhatott volna.
- Ezt muszáj volt? Hihetetlen vagy apa! - azzal fogtam magam és felviharzottam a szobámba. Csak remélni tudtam, hogy nem lesz több ilyen helyzet, mert azt tuti nem élném túl.

Francesca Gavilan

Majd kiugrottam a bőrömből. Csak arra tudtam gondolni, hogy Diego meg én néhány órán belül együtt vacsorázunk. Jó persze tudom, hogy az apja és az öccse is ott lesz, de az már csak részletkérdés. Gőzöm se volt, mit vegyek fel. Ez egy különleges este, nekem pedig jól kell kinézzek. Szeretném felhívni magamra Diego figyelmét, mert nagyon tetszik nekem. Végül úgy döntöttem, hogy egy világos kék szoknyát veszek fel, egy aranyozott felsővel. A hajamat begöndörítettem és egy kicsit ki is sminkeltem magamat. Már indulni készültem, mikor csöngettek. Kinyitottam és legnagyobb döbbenetemre a pasim Marco volt az.

- Szerelmem, te meg hová mész így kicsípve? Még sose láttam rajtad ezt a szettet!

- Nézd, nem fogok neked hazudni: A haverod Diego meghívott magukhoz vacsorázni!

- Diego? Mégis mi közöd van neked hozzá?

- Miattam az öccsének volt egy kis balesete és hazakísértem. Az apja megkedvelt és meghívott magukhoz vacsorára, ennyi történt.

- Rendben, látom nem nagyon akarod, hogy faggassalak. Azért megcsókolsz? - bólintottam és nyomtam egy csókot a szájára. Mikor Marco elment, én is elindultam. Szerencsére megjegyeztem az utat, szóval hamar odaértem. Mikor megérkeztem, becsengettem. Szerencsére Diego nyitott nekem ajtót.
- Francesca, elképesztően nézel ki! - ezek szerint érdemes volt ezt a szettet választanom.
- Nos köszönöm és azt is, hogy meghívtatok! - Diego beengedett, az apja pedig úgy köszöntött, mintha régi ismerősök lettünk volna. Persze amint asztalhoz ültem, Nicolas azonnal faggatni kezdett, én pedig igyekeztem minden kérdésére válaszolni. Csodálatos vacsora volt, én pedig úgy éreztem egyre közelebb kerülök Diego szívéhez.