Nagyon meglepett, hogy Diego szerelmet vallott nekem. Legszívesebben rögtön a karajai közé vetettem volna magamat. De ott volt az a bizonyos "DE" ez pedig Diego életkora volt. Az emberek nem fogadnák el a kapcsolatunkat, szóval jobb ha ez az egész el sem kezdődik.
- Diego, figyelj én nem hiszem...
- Mit nem hiszel Angie? Hisz nagyon tetszel nekem és látom, hogy én is neked! Csak egy okot mondj, amiért nem működhetne ez az egész közöttünk!
- Nekem van barátom! - ekkorát még sose hazudtam, de muszáj volt valahogy lekoptassam őt. Nem tudom, hogy megérné-e ez az egész.
- Tényleg? Akkor inkább felejtsd el amit mondtam.
- Diego, figyelj...
- Nem, ne aggódj, nem akarok belerondítani a kapcsolatotokba. Egyébként tudnál beszélni Frannal? Az apám meghívta ma vacsorára és mivel te úgy is jóban vagy vele, gondoltam szólhatnál neki.
- Mért nem te beszélsz vele?
- Én most inkább megyek! - se szó se beszéd ott hagyott engem. Talán megbántottam őt azzal amit mondtam? Nos tény, hogy nem vagyok büszke arra, hogy hazudtam, de nem volt más választásom. Végül megtettem amire Diego kért és beszéltem Frannal.
- Szia Fran, Diego itt járt és megkért,hogy szóljak neked, az apja meghívott ma vacsorázni téged!
- Tényleg? Ezt alig hiszem el. Azt hiszem jó úton haladok afelé, hogy együtt lehessek vele. Köszönöm, hogy szóltál róla Angie! Ha vége a munkának, akkor azonnal megyek készülődni!
- Na és Marco-val mi lesz?
- Vele már haldoklik a dolog, szóval azt hiszem szakítanom kellene vele! - erre már inkább nem válaszoltam. Persze annak örültem, hogy Fran ennyire boldog, de én is nagyon szívesen mentem volna el Diego-val vacsorázni. Viszont sikerült mindent elbaltáznom, szóval azt hiszem nincs rá sok esély arra, hogy Diego és én valaha is együtt vacsorázunk majd.

Violetta Castillo

Fárasztó volt a munka, ez tény is való. Az is tény, hogy elég fiatal vagyok még, hogy egy ilyen helyen dolgozzak, de mivel az apám úgy kezel, mintha még mindig öt éves lennék, így muszáj valahogy bizonyítanom. Tudom, sokan azt gondolják, hogy minek dolgozni, ha az ember apja milliomos üzletember, de ez számomra nem vita tárgya. Szeretem csinálni ezt és a barátaimmal is tölthetek egy kis időt. Mindenkit nagyon szeretek, de Angie különösen közel áll hozzám. Mintha egy rokonom lenne, vagy valami hasonló. Munka után egyből haza kellett mennem. Az apámmal és a mostohámmal Jade-el élek együtt. Bevallom, őt nem igazán kedvelem. Túlságosan próbál a kedvemben járni, pedig én ezt nagyon nem szeretném. Az anyám 10 éves koromban halt meg, azóta nem tudtam senkivel sem elképzelni apámat, főleg nem vele. A legszebb az egészben az, hogy Jade gyereket vár az apámtól. Bár örülök, hogy kistestvérem lesz, de annak nem, hogy Jade lesz az anyja. Hazafelé menet elhaladtam a park mellett, ahová régen elég sokat jártunk. Az egyik fa irányában azonban egy csodálatos dallamot hallottam meg, egy még csodásabb hanggal. Közelebb mentem és akkor vettem észre, hogy egy együttessel van dolgom. Az énekes elképesztően jól nézett ki: Barna, belőtt haj és zöld szempár. Egyszerűen tökéletes volt. Nem tudtam arra a pár perce nem rá koncentrálni. A dal végén megtapsoltam őket.

- Srácok, nagyon klassz ez a dal!

- Te meg ki vagy és mit keresel itt? - nézett a szemembe az énekes, mire teljesen elolvadtam.

- Én csak...

- Violetta, hogy kerülsz ide?

- Federico? Te is benne vagy ebben az együttesben? - meglepett, hogy Fran bátya is az együttes tagja. Viszont szerintem ez tök király dolog.

- Én csak meghallgattam a dalotokat és nagyon tetszett. Egyébként a nevem Violetta Castillo! - néztem rá ismét az énekesre.

- A nevem león és amint látod, épp próbálunk! Fede, te ismered a csajt?

- Igen, ő a húgom barátnője. Violetta, jobb lenne ha most inkább hazamennél!

- Igen, igazad van. Akkor sziasztok! - elköszöntem tőlük és hazamentem. Otthon már várt engem az apám és Jade.

- Kislányom, hol voltál? Azt hittem már sosem jössz haza!

- Csak bent kellett még maradnom, de ne aggódj nem történt semmi. Ha nem bánjátok, én most felmegyek a szobámba!

- Vilu csak még egy szóra. Most voltunk az orvosnál és úgy tűnik kisöcséd fog születni!

- Ez remek hír, de tényleg! - örültem neki hisz mégi csak az én testvérem lesz. Már készültem volna felmenni a szobámba, de a csengő megállított. Kinyitottam az ajtót és az az ember állt velem szemben, akire a legkevésbé számítottam.

- Te meg mit csinálsz itt?