Violetta

Elég fura és kissé kényelmetlen helyzetben voltam. Ott voltam én és Pablo, aki néha egy tuskó, máskor pedig mint most is, olyan mint León. Mégis olyan jó érzés volt, hogy azt szavakkal le sem tudnám írni. De mégis miért érzem ezt? Hiszen azt tudom és érzem, hogy Leónt szeretem! Gyorsan álló helyzetbe hoztam magamat és szerettem volna mihamarabb kikerülni ebből a kellemetlen helyzetből. 

- Ne haragudj, én csak... - egyszerűen nem tudtam mit is mondhatnék neki. Bár lehet, hogy számára úgy tűnt, mintha szabadkoztam volna, de azért reméltem nem érti félre a helyzetet.

- Semmi gond. Csak megcsúsztál, én pedig elkaptalak, ennyi történt.

- Mond csak, mégis miért vagy folyton napszemüvegben? Hisz itt nem is süt a nap!

- Az lehet, de nem igazán szeretem mikor az emberek a szemembe néznek. Mert az azt jelentené, hogy érdeklem őket.

- És ez mégis miért lenne olyan nagy baj?

- Mert én nem ezért vagyok itt. Csupán csak énekelni akarok, ez minden. De ha már ennyire érdekel, veled talán kivételt tehetek.

- Nahát, megmutatnád az arcodat ez csodás, de tényleg!

- Ne gúnyolódj! Érdekel vagy sem? - oké, nagyon is érdekelt, de ezt neki nem kell tudnia.

- Rendben. Akkor találkozzunk ötkor a parkban. Oda ilyenkor úgysem járnak sokan, szóval nem kell félned attól, hogy valaki meglát minket. - végül ebben egyeztünk meg. A próbát már nem volt értelme megtartani, így hazamentem. Otthon persze nem volt nyugtom, mert Jade megtalált.

- Jaj Vilu szívem milyen volt az első napod? - úgy látom nem zavarta, hogy ez már a második nap és nem az első. De mindegy, Jadenek sajnos elég alacsony az intelligencia szintje.

- Nagyon jó volt Jade. Na és mi van az öcsémmel? Nem kellene inkább rá vigyáznod? - Angie nem lehet ott mindig mellette és egyébként is, ő az anyja, neki kellene figyelni rá.

- A szobájában alszik.Tudod hamarosan lesz az évfordulónk apáddal és mi lenne ha a bulin te meg a barátaid énekelnétek a bulin? - mégis milyen évfordulós buli? Apa nekem erről egy szót sem szólt. Vagy lehet hogy nem is tud róla és Jade a háta mögött szervezkedik. Az mondjuk nem lepne meg. Persze hízelgő az ajánlat, hogy meghívjam a srácokat énekelni, de lehet inkább megkímélem őket.

- Rendben, megkérdezem őket! - Jade elvonult valami pihentető alvásra, hozzám pedig csöngettek. Nem nagy meglepetésemre León állt az ajtóban. 

- Szia angyalom, hogy vagy? - ő láthatóan tökre fel volt dobva, kár hogy ezt én nem mondhattam el.

- Jól lettem volna, ha valaki hajlandó lett volna megjelenni a suliban. Mond csak, felvettek téged egyáltalán?

- Violetta, megértem hogy haragszol, de a motocross miatt nem mindig érek rá, hogy bemenjek.

- Nem emiatt haragszom, hanem azért mert folyton kitalálsz valami ürügyet. Tudom, hogy valami nem stimmel ezzel a sztorival, de remélem nem kell csalódnom benned León! Egyébként is, ma valami mást terveztem, szóval nem tudunk elmenni sehová.

- Igen és mégis mit?

- Az apád párba rakott egy sráccal és vele kell gyakorolnom! - na jó ez azért nem pont így van, de ha neki lehetnek titkai, nekem miért nem?

- Rendben, de tudod most én is csalódott vagyok! - haragban váltunk el, én pedig ezt nem akartam. De hát ő kezdte az egészet azzal, hogy titkolózik előttem. Öt óráig, a naplómat írtam, illetve belekezdtem egy új dal írásába is. Aztán pontban ötkor már ott is voltam a parkban.

- Szia Pablo, hát itt vagyunk!

- Igen, de kérlek ne légy dühös, oké?

- Mégis miért kéne annak lennem? - ekkor Pablo levette a szemüvegét, majd a kapucnijától is megvált, én pedig alig jutottam szóhoz. 

- León?!