Naty

- Maximiliano, a füleden ülsz? Mégis ki ez a lány akit ölelgetsz? - kérdeztem ismételten, ezúttal viszont emeltem a hangerőn. Nagyon bosszantott hogy Maxit láthatóan egyáltalán nem zavarta, hogy rajtakaptam.

- Ja, ő csak Matilda! - még, hogy csak Matilda. Komolyan nem veszi észre a helyzet súlyosságát?

- Igen, és mégis ki ez a Matilda? - néztem szúrós szemekkel a lányra, aki jobbnak látta ha csendben marad.

- Csak egy régi barát Natalia, ne akadj már ki ennyire! - a Matilda nevű csaj végül ijedten eliszkolt, én viszont még nem fejeztem be.

- Nézd, nagy kérés lenne ha nem ölelgetnél számomra vadidegen csajokat? Nehogy véletlenül azt higgyem megcsalsz az egyikkel.

- Kikészítesz! De jó legyen, megpróbálom elkerülni az ilyen helyzeteket. Most nem mehetnénk vissza a suliba? Gregoriónak valami fontos bejelenteni valója lesz. - összekulcsolta a kezünket és visszamentünk az iskolába.

Francesca

Alig akartam elhinni, hogy mind bekerültünk az Art Rebelbe. Ez egy óriási  lehetőség számunkra, hogy zeneileg fejlődhessünk és profi előadókká válhassunk. Gregorió úr délutánra összehívott egy megbeszélést, épp erre tartok most. Diego azt mondta ott fog várni engem. Amióta kibékültünk boldogabb vagyok mint valaha. Végre úgy  lehetek együtt vele hogy nincsenek köztünk titkok. Mikor megérkeztem, belefutottam Marcoba.

- Szia Marco, hogy vagy? - kérdeztem fülig érő mosollyal az arcomon. Talán mi ketten barátokként sokkal jobban működünk.

- Én jól, na és te? Hallottam hogy kórházban voltál.

- Már sokkal jobban vagyok. Csak az ijedtség volt nagy, szerencsére nem lett komolyabb bajom. - végszóra Diego is megérkezett, aki láthatóan eléggé szégyellte magát Marco előtt.

- Figyelj, ne haragudj a múltkoriért, a féltékenység teljesen elvette az eszemet.

- Felejtsük el. Hogy haragudhatnék a legjobb haveromra? - megölelték egymást, aztán elköszöntünk Marcotól mert kezdődött a megbeszélés.

- Azt kell hogy mondjam, nagyon meg vagyok elégedve magukkal. Remek felvételit tudhatnak maguk mögött. De a nehez még csak most jön. Rengeteg dolgunk lesz még a félévi vizsga előtt. Táncpróbák, énekórák, fellépések állnak még maguk előtt. A félévi vizsgájuk előtt lesz egy bemutató, melyre a tévét is sikerült meghívnom.

- Na és mi lesz a feladatunk? - kérdezte Maxi izgatottan.

- Remek kérdés Maximiliano. Mindenki jól figyeljen, mert csak egyszer mondom el.

- Nos párosával illetve közös dalokkal is fel fognak lépni. Pabló maga írjon egy dalt a csodaszép Violettának, Maximiliano maga Ludmilla-val lesz párban, Francesca maga pedig írjon egy dalt élete szerelmének Diego-nak. Még valami az 5 fiú Diego,Brodway,Pablo,Federico és Maximiliano írjanak egy dalt illetve lesz egy közös daluk is. - Ez egészen felcsigázott mindenkit. Külön örültem hogy Diegonak kellett dalt írjak. Máris egy csomó ötlet eszembe jutott, amikből építkezhetek.

Violetta

Miután Gregorió ismertette velünk a feladatokat, elindultam hogy megkeressem a páromat. Bevallom nem igazán örültem mert ez a Pablo egy tuskó, nem szívesen dolgozok vele együtt. A szekrényeknél bukkantam rá. Szokás szerint napszemüveget viselt, a kapucnija pedig szinte teljesen eltakarta az arcát.

- Pablo? - szólítottam meg, mire felnézett.

- Nahát a kis Tündérke! - szélesen elvigyorodott, bennem pedig felment a pumpa.

- Utoljára mondom neked, nem vagyok tündérke!

- Lazíts már Violetta! Legalább ne lennél ennyire feszült. - felsóhajtott, majd követett engem a táncterembe.

- Na jó, Gregorió azt mondta közösen kell dolgoznunk egy dalon.

- Pontosítsunk. Szó szerint azt mondta"Pabló maga írjon egy dalt a csodaszép Violettának". Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem ez elég világos utasításnak tűnt.

- Akkor mielőtt előadod szépen megmutatod nekem és mindenki boldog lesz.

- Az ki van zárva. Akkor fogod hallani a dalt, mikor mindenki más! - Hát ezt nem hiszem el! Miért kell ennek a srácnak mindig feldühítenie? Már úgy voltam vele, hogy elhúzom a csíkot, mikor megbotlottam és kis híján hasra is esek, ha Pablo nem kap el engem. Csak egy pillanat volt az egész, számomra mégis megállt közben az idő.