Diego

Másnap reggel az első utam a kórházba vezetett, hogy láthassam Francescát. Reméltem hogy már jobban van és hazaengedik. Szerencsére már felébredt, így tudtunk beszélgetni.

- Diego, eljöttél? - próbált ülőhelyzetbe kerülni, de még túl gyenge volt hozzá.

- Már, hogy ne jöttem volna? Tegnap jól rám ijesztettél tudod? Azt hittem kolyom bajod esik.

- Ne aggódj, már jobban vagyok. Azért az a tegnapi randi mégsem volt olyan rossz.

- Akkor ez azt jelenti, hogy újrakezdjük?

- Az jó lenne! - elmosolyodtam és megcsókoltuk egymást. Azt hiszem most már semmi sem választhat el minket.

Violetta

Épp a parkban sétáltam, mikor megláttam Leónt egy padon ülve. Odamentem hozzá és az egyik kezemmel eltakartam a szemét.

- Na ki vagyok?

- Francesca talán vagy Ludmila? - kérdezte, a hangjában pedig hallottam milyen jól szórakozik.

- Ez most komoly?

- Áh megvan te vagy a legszebb és legtökéletesebb lány a világon.

-Eltaláltad.

-Mi lenne ha ma este átjönnél hozzánk? - azon nyomban igent mondtam. Jó talán apu nem biztos hogy elengedne, de ma este úgysem lesz itthon, szóval másnapra már itthon is lennék. Mikor hazamentem, gyorsan bepakoltam a táskámba egy váltásruhát, meg pár apróságot amire szükségem lehet. Aztán gyorsan átfésültem a hajamat, megigazítottam a sminkemet és türelmetlenül vártam az estét. Még most is alig hittem el, hogy az egész estét Leónnal tölthetem. Még sosem jártam náluk, így kíváncsi voltam hogy hol élhetnek. Mikor elérkezett az idő, szóltam Angienek(őt muszáj volt beavatnom), felkaptam a táskámat és elindultam a megadott címre. Meglepően rövid távot kellett csak megtennem. Mikor megérkeztem becsöngettem. León édesapja Gregorio nyitott nekem ajtót.

- Jó estét, Leonhoz jöttem!

- Neked is jó estét. León a szobájában van- betessékelt, én pedig bekopogtam a bejárattal szemben lévő szobába.

- Gyere be! - beléptem a szobába és szinte tátva maradt a szám. Egy igazi hangszerboltba léptem. A falakon különböző gitárok lógtak, volt egy nagy zongora is, meg különböző együttesek bekeretezett képei is. Rengeteg különféle bakelitlemez is helyet kapott, szóval igazi hangszerparadicsomba léptem. León az ágyán ült és gitározott. Mikor meglátott elmosolyodott, maga mellé tette a gitárt és odasétált hozzám.

- Remélem nem késtem!

- Ugyan, épp semmi dolgom nem volt! - gyengéden megcsókolt, én pedig teljesen elolvadtam.

- Egyébként nagyon király a szobád.

- Azt akartam hogy tükrözze az egyéniségemet, ezért a sok hangszer meg a lemezek.

- Na és mégis mit terveztél, mit fogunk csinálni?

- Mondjuk megnézhetnénk egy filmet! - végül így is tettünk. Beültünk a foteljébe és onnan bámultuk az egyébként dög unalmas filmet.

Másnap León ágyában ébredtünk fel. Én a csupasz mellkasán feküdtem és mivel nem akartam őt felébreszteni, így csak néztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Na jó, amikor átjöttem mindenre fel voltam készülve csak erre nem. De mégis olyan csodálatos volt az éjszaka, hogy azt szavakkal le sem tudnám írni. Mikor León is felébredt megreggeliztünk, én pedig hazamentem.
Nagyon reméltem hogy az apám nem vette észre hogy nem aludtam otthon, vagy Angie el tudta vele hitetni, hogy otthon voltam. Mikor megérkeztem rögtön a szobámba mentem és felcsaptam a naplómat. Muszáj volt valakivel megosztanom milyen csodálatos érzés volt tegnap León karjai között lenni.

- Szia Vilu, mit csinálsz? - lépett be Angie a szobámba, én pedig gyorsan becsuktam  a naplómat.

- Semmit csak írok a naplómba. Hogy van az öcsikém?
- Jól épp most fektettem le.

- Angie szerinted mit szólna hozzá apa, ha megtudná a titkomat?

- Milyen titkodat Vilu?

- Tudod León meg én tegnap együtt töltöttük az éjszakát. Tudom most az jön hogy ehhez még túl fiatal vagyok de mégis olyan csodás volt Angie!

- Apád meg fog ölni téged!

- Tudom ezért fontos, hogy te se mond, el neki. Bízhatok benned?

- Hát persze. Ne aggódj, nálam biztonságban lesz a titkod.

- Mégis miféle titok? - mikor meghallottam az apám hangját, az agyam rögtön elkezdett kattogni. Mégis mit fogok mondani neki?