22.rész
Diego
Azonnal Francesca után ugrottam és kihúztam őt a vízből. Az ajka már kezdett elkékülni, de úgy tűnt más baja nincsen. Sietősen elkezdtem a part felé evezni, hogy minél hamarabb melegen tudhassam őt. Mivel didergett és alig állt a lábán, ezért a karomba kaptam és úgy szaladtam vele egészen az otthonomig. Mivel Fran messze lakik és nem akartam gondot a bátyával sem, így végül hozzánk vittem. Szerencsére az apám és az öcsém még nem voltak otthon. Úgyis elég ideges voltam, ha még ők is a nyakamon lennének, tuti felrobbannék. Mikor megérkeztünk, megkértem Frant hogy üljön le amíg én készítek neki egy forró fürdőt. Minél hamarabb felmelegszik, annál jobb lesz. Honnan is kellett volna tudnom, hogy csak rontok a helyzeten? Minden rendben ment. Mikor a víz kész volt, Fran bement én pedig megszabadultam az ázott ruháimtól és az övéivel együtt a szárítóba tettem őket. Öt perc sem telt el és én már atöltözve vártam hogy Fran végezzen. Az öt percből aztán tíz lett, abból pedig tizenöt. A húszadik percnél már elkezdtem aggódni. Be is kopogtam az ajtón.
- Francesca, végeztél már? - semmi válasz nem volt. Végül benyitottam, ő pedig eszméletlenül feküdt a vízben. Odaszaladtam hozzá és megpaskoltam az arcát és éreztem, hogy az egész teste tűzel a láztól. Gyorsan a karomba kaptam, majd miután betakartam őt egy vékony takaróval, hívtam a mentőket. Fran eközben végig eszméletlen volt, hiába próbáltam meg őt felébreszteni. Szerencsére a mentő hamar kiért, én pedig mentem is velük. Közben a mobiljáról felhívtam a bátyát, hogy ő is jöjjön a kórházba.
Miután megérkeztünk, elvitték Frant, én pedig nem tudtam mit tenni, mint várakozni.
- Diego! - hallottam meg Federico hangját. - Mi történt a húgommal?
- Csak egy pillanat volt az egész. Csónakáztunk, aztán a csónak megbillent, Fran pedig beleesett a vízbe. Próbáltam őt melegen tartani, de aztán felment a láza és azóta eszméletlen! - hadartam idegesen. Csak annyit akartam, hogy az orvos azt mondja nem lesz semmi baj és Fran jobban lesz. Federico sóhajtva leült mellém és csendben vártuk, hogy az orvos kijöjjön. Mikor ez megtörtént, egymás szavába vágva kérdezgettük, hogy van Francesca. Szerencsére megnyugtatott minket, hogy miután a láza lemegy haza is engedik. Mindketten megkönnyebbültünk, én pedig hagytam neki hogy bemenjen a testvéréhez. Én addig felhívtam az apámat, hogy csak későn érek haza. Azt nem árultam el mi van Frannal, mert ez nem telefon téma. Mikor Federico végzett, én is bementem. Fran mélyen aludt. Leültem a mellette lévő székre és elkezdtem neki énekelni.
Tu presencia
mi mundo completa
te haré mi princesa
Hoy con un Beso
Nyomtam egy puszit a homlokára, majd én is elhagytam a szobát.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro