Violetta

Egyszerűen odáig voltam attól, hogy kistestvérem született. Mondjuk azt melegen ajánlom, hogy a kis Augustin ne Jade agyát örökölje, ami amúgy sincs neki. Apropó León nagyon furcsa volt nekem. Persze azon nem lepődtem meg, hogy meg sem hallotta amit mondtam neki(ez a fiúk sajátossága), de hirtelen belevágott a mondandómba és elég komolyan nézett rám.

- Figyelj, mondanom kell valamit!

- Mégis mit? Kérdeztem gyanakodva. Ha most kitalálja, hogy ez neki mégse fog menni, én jól kupán vágom az biztos.

- Violetta, én...vagyis hogy nekem teljesen valószínű, hogy egy időre el kell menjek!

- És ez volt olyan sürgős? Egyébként miért kell elmenned?

- Apám nyitni akar itt Buenos Airesben egy művészeti stúdiót és szeretné, ha én lennék a jobbkeze. De persze nem örökre megyek el, csak néhány napról max hétről lenne szó.

- León, te emiatt aggódtál? Hisz ez jó hír, az apukád kemény munkájának végre meg lesz az eredménye! - tényleg örültem neki. León többször mesélte, hogy az apját mennyire érdeklik a tehetséges énekesek, zenészek és táncosok, ezért boldog vagyok, hogy ennyire közel jár az álma megvalósulásához.

- Biztos vagyok benne, hogy apukádnak sikerül megnyitnia azt a sulit!

- Igen én is. Most viszont mennem kell, mert edzésem van! - megkocogtatta az óráját, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.

- Ugye viccelsz velem? Nem volt neked elég az a baleset? Meg is halhattál volna! - rivalltam rá, ám León csak jól kinevetett. 

- Violetta, értékelem az aggódásodat, de már elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem folytatom e vagy sem. Majd este felhívlak! - nyomott egy puszit az arcomra és otthagyott engem. Képes volt úgy otthagyni, hogy halálra aggódom magamat miatta! Elég mérges voltam, hisz majdnem elveszítettem, erre alig egy hónap után újra felpattan arra a gyilkos járműre. Végül fújtatva hazamentem és reméltem, hogy nem fogok újabb meglepetéseket kapni. Hát ebben alaposan tévedtem, de ez a meglepetés legalább pozitív volt.

- Angie, te mit keresel itt? - nagyon megörültem, mikor megláttam a barátnőmet.

- Violetta, te mit keresel itt? - ő is úgy örült nekem, mint én neki.

- Én itt lakom. Na jó de most komolyan, hogy kerülsz ide?

- Elfogadtam egy nevelőnői állást, hogy legyen egy kis plusz pénzem! Álmomban sem gondoltam volna, hogy te is itt leszel!

- Akkor ezek szerint te vagy az a nevelőnő, akiről az apám beszélt. Tudod, nagyon gondosan igyekezett kiválasztani azt, aki majd az öcsémre vigyázz. Azt hiszem a legjobbat választotta! - megöleltük egymást. Így a nap végére, totál fel voltam dobva.

- Mi folyik itt? - jött le a lépcsőn az apám, aki ezek szerint már rég hazaért. Remélem azért nem kapok letolást, amiért csak utána érkeztem.

- Apu, alig hiszem el, hogy felvetted Angiet!

- Tehát ismeritek egymást?

- Igen, ő is ott dolgozik a kávézóban. Meglátod, nagyon jó munkaerő! - Angiere néztem, aki eléggé elpirult. Talán azért amit mondtam neki, de lehet inkább az apám jelenléte hozta ennyire zavarba. Végül is egyáltalán nem mondhatom, hogy nem örültem ennek a döntésnek.

Francesca

Nagyon izgatottan kapkodtam kifelé a ruhákat a szekrényemből. Igazán csinos akartam lenni, ugyanakkor lazának is kellett tűnjek Diego előtt. Nem akartam túl sokat ettől a második első randitól, de azt sem szerette volna, hogy azt higgye egyáltalán nem akarok vele randizni. Végül maradtam egy egyszerű összeállításnál(fehér topp, fekete farmer, farmer dzseki és szürke sál), magamra tettem egy nagyon egyszerű sminket és úgy vártam Diegot, aki végül ötre jött értem. 

- Most vagy soha, Francesca! - suttogtam magamnak, majd miután kigyönyörködtem magamat Diegoban, el is indultunk a második első randinkra.