Violetta

Ismeritek azt az érzést, mikor egy pillanatra minden csodás, a világ csupa rózsaszín és azt hiszed semmi baj nem érhet, hogy aztán egy ezredmásodperccel később minden összedőljön, mint a dominók, mikor egymásnak lökik őket? Na én pontosan ezt éreztem, mikor León magához tért és azt kérdezte tőlem ismerjük-e egymást. Ha nem egy kórházban lennénk és ő nem lenne ágyhoz kötve, talán most elsírnám magam és üvöltenék a fájdalomtól. Mondom, csak talán. De az ő érdekében meg kicsit a sajátom miatt is, muszáj erősnek mutatkozzak.

- León, szerelmem tényleg nem emlékszel rám?

- Miért kéne? - na ez nem az a León akit én ismerek. Kérem vissza a szerelmemet!

- Violetta vagyok az isten szerelmére! - oké, tudom hogy kifakadtam, de mégis mi mást tehettem volna.

- Igen, ezt én értem is, de akkor sem tudom, hogy ki vagy! Ne haragudj de megtennéd, hogy nem kiabálsz velem? Attól nem fogok jobban emlékezni rád, ha leüvöltöd a fejemet! - felsóhajtottam és inkább hívtam az orvost. Ahogy az várható volt, Leónnak amnéziája van, lehet, hogy sosem emlékszik majd vissza és bla bla bla. Szóval csak a szokásos. Úgy döntöttem inkább hazamegyek, mert jelen pillanatban úgysem tehettem többet, hisz León ígyse-úgyse fog emlékezni rám egyhamar. Otthon aztán alaposan kitombolhattam magam. Volt párnába üvöltés jó hangosan, ajtócsapkodás, még a tányértöréssel is kacérkodtam, ám odáig azért már nem süllyedtem. Szörnyű egy napom volt, csak abban reménykedtem hogy több rossz már nem történhet.

Francesca

Tudjátok, én nem vagyok egy erőszakos ember de tényleg, viszont most nem bírtam tovább és a tenyerem nagyon csattant Angie arcán. Szívem szerint Diegoval is ezt tettem volna, de ennyi erőszak elég egy napra.

- Fran, én meg tudom magyarázni!

- Teljesen felesleges, Diego már elmondott mindent. Nem is értem, mi olyat mondhatnál, ami fontos lehetne. Ja és ha már úgyis itt vagy, közölném veled hogy felmondok a kávézóban. Nem akarom a közeledben lenni azok után, hogy így elárultál.

- Fran, nem kell ezt tenned! Tudom, hogy ez most nehéz neked, de nagyon szeretted ezt a munkát. Kérlek, legalább gondold át!

- Nincs mit átgondolnom. Most inkább megyek, mielőtt még rosszabbul érezném magam! - azzal fogtam magam és hazamentem. A hangulatom valahol a béka feneke alatt volt. Talán igaza volt abban, hogy emiatt nem kellene otthagynom a munkám, de ha mindennap látnom kell Angiet, az csak rosszat tesz majd nekem. Mikor hazaértem, a bátyám már elég ideges volt.

- Mégis hol voltál ilyen sokáig? Nagyon aggódtam érted!

- Semmi különös, nem fontos, csak levegőre volt szükségem.

- Pocsék színésznő vagy, ezt te is tudod! Különben is látom rajtad, hogy az előbb még sírtál! - oké, lehet, hogy nem tudom elrejteni az érzelmeimet, de hát ilyen vagyok nincs mese.

- Diego bevallotta, hogy a kapcsolatunk alatt Angievel is együtt járt. Én meg mint egy hülye, boldog voltam, hogy találtam egy fiút aki őszinte velem!

- Amit most kapni tőlem ez az idióta, abban nem lesz köszönet! - a bátyám dühösen kirontott a házból, én pedig egyenesen mentem utána.

- Most mégis mi a fenét akarsz?

- Megmutatom annak az idiótának, hogy senki sem szórakozhat a húgommal! - kénytelen voltam megadni neki Diego címét, másképp úgysem nyugodott volna le. A biztonság kedvéért én is vele mentem, nem akartam, hogy hülyeséget csináljon. Mikor odaértünk, a bátyám dörömbölni kezdett az ajtón. - Hé, te idióta azonnal told ki a képed!

- Áljj már le! - szóltam rá és már én is mérges voltam. Értem én hogy meg akar védeni de megoldom egyedül is. Diego kilépett az ajtón és kérdőn nézett a bátyámra, aztán rám is.

- Ezt azért kapod mert megbántottad a húgomat! - azzal az ökle találkozott Diego arcával. Majd elsüllyedtem szégyenemben. Az én bátyám nem ilyen! Federico lelépett, én pedig a vérző szájú Diegohoz léptem.

- Ne haragudj, Fede nem szokott így viselkedni.

- Megérdemeltem, ne aggódj.

- Akarod, hogy segítsek?

- Ne fáradj. Nem érdemlem meg, hogy itt legyél mellettem azok után amit veled tettem! - igaza volt, de mégis nagyon fájt. Végül felsóhajtottam és miután visszanéztem rá mégegyszer, én is hazamentem.