Violetta

Szomorúan, vörösre dagadt szemekkel sétáltam a hideg szélben, ami felszárította a könnyeimet. Szörnyű, hogy az apám ennyire nem képes engem megérteni és még mindig úgy bánik velem, mint egy óvodással. Pedig én nem akarok semmi mást, csak Leónnal lenni, olyan nagy kérés ez. Már egy jó ideje sétáltam, mikor megláttam a szerelmemet. León rögtön odasietett hozzám és szorosan a karjába zárt.

- Mi a baj drágám? Tudod, hogy mennyire utálom mikor sírni látlak! - Aggódva pillantott rám, én pedig igyekeztem erőt venni magamon. Nem akartam, hogy aggódjon.

- Csak az apám. Nem értem miért akar elválasztani tőled León. Hisz mi semmi rosszat nem csinálunk, ugye?

- Hát persze, hogy nem szerelmem. Ne aggódj, előbb vagy utóbb az apád is rájön, hogy nem helyes amit tesz. Addig is tegyünk úgy ahogyan azt ő mondta és meglátod, minden rendben lesz. - Bíztam benne, hogy úgy lesz ahogy León mondta és az apám tényleg megenyhül egy nap.

Angie

Épp az asztalokat takarítottam, mikor megérkezett Francesca fülig érő mosollyal az arcán. Ezek szerint jól sikerülhetett a randija Diegoval. Én még mindig tartottam tőle, hogy Fran rájön a dologra, vagy ami még rosszabb Diego esetleg beleszeret és akkor összetöri a szívemet. Tudom, hogy önzőnek tűnök, de nem akarom, hogy vége legyen közöttünk a dolgoknak. Miután Fran mindannyiunkat még engem is megölelt, körbeültük és a lányok a randiról faggatták őt.

- Na mesélj barátnőm, milyen volt az a híres első randi? - kérdezte kíváncsian Camila.

- Jó volt. Diego igazi úriember volt és beszélgettünk is. - hallatszott a hangján, hogy nem igazán szeretne erről beszélni. Akkor ezek szerint a randi mégsem úgy sült el, ahogyan azt mi mindannyian elképzeltük? Remélem Diego nem bántotta őt meg, különben kitekerem a nyakát. Nekiláttunk a munkának és minden rendben is ment, míg meg nem érkezett Diego. Fran persze rögtön letámadta.

- Szia szerelmem, hogy vagy?

- Jól kicsim, épp téged akartalak látni! - Diego mosolya annyira igaznak tűnt és ez olyan volt, mintha egy kést döftek volna belém.

- Képzeld már szakítottam Marcoval, szóval ha tényleg komolyan gondoltad, akkor szívesen lennék a barátnőd! - Na már csak ez hiányzott. Most akkor mégis mi lesz így? Ha Diego összejön Frannal, akkor az esély hogy lebukunk, csak még nagyobb lesz.

- Igen? Ezt jó hallani. Nekem viszont most mennem kell, csak látni akartalak! - azzal Diego kisietett a kávézóból, én pedig rögtön utána. Igyekeztem észrevétlenül eltűnni a szemük elől.

- Diego várj meg! - kiáltottam utána, mire ő megfordult és átölelt.

- Hallottad igaz? Most mit csináljunk? Fran miattam még Marcoval is szakított, aki a legjobb barátom!

- Persze, hogy hallottam. Ha megtudja soha többet nem áll majd szóba velünk és összetörik a szíve. Jaj Diego, fogalmam sincs mi lesz most! - Annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy valaki bizony meghallott minket.

- Ezt nem hiszem el! - megfordultunk és Camilát láttuk magunk előtt. Úgy tudtam, hogy úgyis le fogunk bukni, de hogy pont Francesca legjobb barátnője előtt?

- Cami, én ezt meg tudom magyarázni! - igyekeztem kitalálni valamit, de semmi sem jutott az eszembe.

- Mégis mit kell ezen magyarázni? Nem hiszem el, hogy képesek vagytok ezt tenni vele! Diegon nem csodálkozom, de te Angie Fran barátnője vagy!

- Tudom, hogy ez nem helyes, de Diegoval szeretjük egymást Camila.

- Na és mégis mire jó ez az egész játék?

- Hát mert tudtam hogy apám úgyse egyezne bele hogy agy nálam jóval idősebb nővel legyek és mivel apám kedveli Fran-t ezért jöttem össze vele. De mi tényleg nem akarjuk őt bántani, esküszöm Camila!

- Tudjátok mit? Nem beszélek erről Frannak, de nem miattatok, hanem miatta mert nem akarom, hogy szenvedjen. Viszont valamit jól jegyezzetek meg: Ha Fran csak egy könnycseppet is hullatni fog miattatok, azt nagyon meg fogjátok bánni!