Markot kórházba vitték a mentősök. Én végig ott ültem mellette, és fogtam a jéghideg kezét. Még a mentőautóban elkezdték az újraélesztést. Szerencsére második próbálkozásra sikerült is nekik. Olyan megnyugtató volt, ahogy láttam a mellkasát fel-le emelkedni.

*a kórházban*

Már húsz perce ülhettem Mark mellett, amikor végre kinyitotta a szemét.

-Szia Mark- köszöntöttem.

-Jack, mi történt?

-Hát amikor mentünk a hegyen, rámugrott egy hiúz, és te pedig fölém térdelve védtél- elkezdett könnyezni a szemem- amikor a hiúz elment, a hátadon lévő sebekből, amit az állat okozott, ömlött a vér, és elájultál. Amikor meghalgattam a szívverésedet, nem hallottam semmit. A mentősök élesztettek újra- nem bírtam tovább. Elkezdtek folyni a könnyeim.

-Jack..- többet nem tudott mondani, ő is sírni kezdett- és mi lett a te kezeddel?- mutatott a befáslizott alkaromra.

-Csak belém mart, de nem komoly, túlélem- nyílt az ajtó, és egy, az ötvenes évei végén járó doktor jött be a szobába.

-Jó napot kívánok, Dr. Smith vagyok.

-Jó reggelt- köszöntöttük kórusban.

-Van egy jó és egy rossz hírem-Markhoz fordult- a jó az, hogy sérüléseiből ugyan sok van, de annyira nem komoly egyik sem. A rossz hír viszont az, hogy két hétig itt kell maradnia.

-Két hét?- néztünk össze mind a ketten. A doki csak bólintott, majd kiment.

Én még bent maradtam Marknál, majd pár óra múlva hazamentem.

*másnap*

Az ébresztő idegesítő csipogására keltem. Minél hamarabb ott szeretnék lenni Marknál. Mivel még két hétig nem jöhet haza, így viszek neki egy kis boldogsághormont. Csokit. Bepattantam a kocsiba, és már száguldottam is a szerelmem felé.

A kórházba érve a recepció felé vettem az irányt. Elmondtam, kihez jöttem, és már mondták is a szobaszámot: 76. Elindultam az emeletre, mert az elsőn van a szobája. Izgatottan lépegettem a szobája felé, de amikor benyitottam, azt kívántam, bár ne tettem volna.

Mark az egyik nővérrel folytatott nyálcserét. Elejtettem a csokoládét, amit hoztam, ami egy tompa puffanással ért földet. Amint meghallották, hogy beléptem, Mark erősen ellökte magától a nőt és felém fordult.

-Jack, félreérted-

-Mit lehet ezen félreérteni? Minden tiszta és világos, mint a Nap- homályosodott a látásom, és nem bírtam tovább. Amilyen lendülettel jöttem, tovább is álltam. Mark még utánam kiáltott valamit, de nem foglalkoztam vele. Csak mentem.

Mark szemszöge

Reggel korán jött be egy nővér, megnézni, élek-e még. Meg is hallgatta a szívverésem, meg minden egyebet. Amikor végzett, éppen indult volna kifele, de még vissza fordult, és egyre közelebb jött. Amennyire az infulzió engedte, próbáltam elhúzódni tőle. Látszólag sikertelenül, mert közelebb hajolt, és ajkait az enyémekre tapasztotta.

Kellemesen puha ajkai a mámor szélére sodortak. Hülye voltam, és visszacsókoltam. Vadul kényeztettük egymás ajkait, amikor is egy tompa puffanásra lettünk figyelmesek. Jack állt az ajtóban. Ellöktem a nővért, és belekezdtem a szituáció elmagyarázásába.

-Jack félreérted-

-Mit lehet ezen félreérteni? Minden tiszta és világos, mint a Nap- láttam, ahogy a könnyeivel küszködik. Végül sírva kiviharzott a szobából, én pedig utána kiáltottam.

-Jack! Ez nem az, aminek látszik!- bár magam sem tudtam, hogy akkor mi.

-Mit képzelt magáról? Nekem ő a mindenem!- ordibáltam.

-Chh- hangzott a válasz- pedig te is akartad- mondta végül, majd elment.

Visszadőltem az ágyra, amikor észrevettem, hogy egy doboz csokoládé hever a földön. De hülye vagy Mark! Még csokit is hozott neked, te pedig az orra előtt smároltál egy nővel. Gratulálok!

Gondoltam alszok a dolgokra egy kicsit, így oldalra fordultam, és behunytam a szemeim.

*délután*

Ajtó csukódásra keltem. Körülnéztem, és megláttam egy kis levelet az asztalomon. Egy nagyon jól ismert név állt rajta.

Nem látogatlak meg többet. Majd ha kiengednek, megbeszéljük, hogy ki is kell neked..
Jack.

Éreztem, ahogy homályosodik a látásom. Nem bírtam tovább. Utat adtam a könnyeimnek. Először csak egy szökött ki, aztán követte az összes többi. Hogy lehettem ekkora hülye?

Sziasztoook! Bocsánat a naagyon sok késésért. Nem volt ihlet. Mostanság nem nagyon van. De azért remélem, tetszett ez a rész is- bár jó gyérül sikerült.