Mark karjaiban keltem. Olyan édesen szuszogott, nem volt kedvem felkelteni. Kininjáztam magam az ágyból és elslattyogtam a fürdőbe. Gyorsan elintéztem, az elintézni valókat, majd belenéztem a tükörbe. Borzalom. Gyorsan megmostam az arcomat, majd kezdtem valamit a szénabogjával a fejem tetején. Haladunk.

Lesunnyogtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Gondoltam meglepem Markot valami finommal. A pirítós mellett döntöttem. Az még megy. Szeleteltem kenyeret, és behelyeztem őket a pirítóssütőbe. Fél perc múlva megfordítottam mind a kettőt, hogy szép legyen mind a két oldala. Aztán még jó pár kenyérrel elismételtem ezt a "taktikát".

Amikor késznek nyilvánítottam a reggelit, ráraktam egy tálcára lekvárral és vajjal együtt. Főztem egy jó forró teát is. Felmentem a lépcsőn, benyitottam a szobába és letettem az éjjeli szekrényre a reggelit. Óvatosan odahajoltam Mark fölé, majd megcsókoltam.
-Úgy éreztem magam, mint a Csipkerózsikában a herceg. - De mivel a csók sem volt elég, hogy felkeljen, így -óvatosan- ráugrottam. Erre bezzeg felkelt.

-Jó reggelt Csipkerózsika- köszöntöttem.

-Jó reggelt Jack- olyan szexy volt a reggeli rekedtes hangja.

-Csináltam reggelit- az ölébe raktam a tálcát, rajta a pirítóssal, a lekvárral és a vajjal, a teát a szekrényen hagytam.

-Köszönöm szépen Jack! Aranyos vagy- közelebb hajolt és megcsókolt. Ajkaimat résnyire kinyitottam, amit ő szépen ki is használt. Nyelveink vad táncba kezdtek. Levegőhiány miatt elváltak ajkaink, de pár másodperc múlva újra egymásnak estünk. A vad csókolózás után ráparancsoltam, hogy egyen. Neki is fogott.

-Köszönöm szépen Jack!- mondta, miközben ideadta a tálcát, és a bögréért nyúlt- isteni finom volt.

-Nem kell megköszönnöd. Legalább ennyit is csinálok a ház körül.

-Jut eszembe. Nem szeretnél valahova elmenni velem kettesben?

-De, persze. Miért is ne?- annyira örültem ennek a kérdésnek. Jobban meg szerettem volna ismerni Los Angelest- hova menjünk?

-Hát van pár száz kilométerre egy kisebb hegység, és van külön túraútja. Oda elmehetnénk.

-Nem is rossz ötlet. Csak akkor várj egy kicsit, mert még fel kell öltöznöm.

-Úgy, mint nekem is. Gyorsan felkapok valami ruhát, aztán csomagolok enni valót. Te addig öltözz fel, jó?

-Rendben- mondtam, majd odamentem a szekrényhez, és kivettem egy sötétkék farmer nadrágot és egy- Marktól csórt- kockás inget. Bebattyogtam a fürdőbe és felöltöztem.

Mire kiértem a fürdőből, Mark már készen volt a szendvicsekkel. Nagyon jól néztek ki. Még gyorsan ő is felöltözött, majd bepattantunk a kocsiba, és elmentünk az említett hegyhez. Még, az úton eszembe jutott egy igen érdekes kérdés.

-Mark, te mikor jöttél rá, hogy.. khm... meleg vagy?

-Hát- zavarba jött- én olyan tizenhárom évesen kezdtem el gondolkodni. De én nem meleg, hanem biszexuális vagyok. Anyukámék még egy jó pár évig nem is szóltak hozzám. Aztán lassan hozzászoktak. És te? Mikor coming outoltál?

-Én tizenhat voltam, amikor szembesültem vele, hogy a fiúkat szeretem. De az én szüleim egészen jól fogadták.. Mark?

-Igen?

-Köszönöm, hogy elmondtad. Sokat jelent- mosolyogtam.

-Én is köszönöm neked, Jack!

Az út további része egészen csendben telt. Néha egyikünk benyögött valamit, hogy milyen szép a táj meg ilyenek, de más különösebb témánk nem volt.

-Meg is érkeztünk- szólalt meg végül Mark. Kiszálltunk a kocsiból, nekem meg elállt a lélegzetem.

-Váó, de gyönyörű. Eszméletlen szép- hüledeztem. El sem mertem hinni, hogy vannak még ilyen szép helyek.

-Golndoltam, hogy tetszeni fog. Pont olyan gyönyörű, mint életem szerelme- bókolt. Kissé nyálasnak tartottam, de attól még jól esett.

-Talán úgy nézek én ki, mint egy rohadt nagy hegy?- húztam.

-Dehogyis. Csak tényleg nagyon szép vagy- mosolygott. Nem tudtam neki ellen állni. Közelebb léptem hozzá, majd megcsókoltam. Szinte habozás nélkül visszacsókolt. Beletúrtam a hajába, mire ő belenyögött a csókunkba. Pár percig csak csókolóztunk, majd végül nekiindultunk.

Utunk első tíz percében még jól is voltam. Aztán elkezdett emelkedni a kis ösvény, aminek nem igazán örültem. Fél óra múlva már alig kaptam levegőt. Mark ezt észrevette, és megálltunk pihenni.

-Huh, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fárasztó. Mér nem szóltál?- nyafogtam, mint egy kis ovis.

-Azt hittem, bírni fogod- nevetett, pedig ez nem volt vicces.

-Hát pihenőkkel persze, hogy bírom. Csak egybe nem megy. Nincs kondim- vakartam meg a tarkómat.

Várunk még egy picit, aztán indulunk tovább, oké?

-Rendi- villantottam rá egy szelíd mosolyt.

*kis idő múlva*

Újra megindultunk. Sokkal élettel telibbnek éreztem magam. Viszont volt valami, ami nyugtalanított. Úgy éreztem, mintha valaki, vagy valami figyelne. Nem igazán törődtem vele, mentem tovább.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami rám veti magát. Egy hiúz volt. Éreztem, ahogy belemar a karomba. Fájdalmamban csak kiáltani tudtam, amit Mark észre is vett. Gyorsan odafutott hozzám, majd pedig fölém térdelt, blokkolva a hiúz támadását.
Az állat egy kis idő múlva feladta, de még mielőtt elment volna, beleharapott, Mark lábába. Miután az állat elosont, Mark rám zuhant.

Amint megbizonyosodtam róla, hogy elmúlt a vész, előkotortam a telefonom, és hívtam a mentősöket. Húsz percet ígértek. Amíg nem érkeztek meg, meghallgattam a szívét. Nem ver!! Bepánikoltam. Elkezdtem masszírozni a szívét, de még mindig semmi. A szemeimben felgyülemlett könnycseppek utat törtek maguknak, majd patakokban folytak végig az arcomon.

Az utolsó dolog, ami rémlik, az a mentőautó vinnyogása volt.

Sziasztoook!~ Nos itt az új rész, remélem tetsziik :3