Mark szenvedélyesen csókolt. Nem akarom elveszíteni. És remélem, ő sem engem.

-Na mostmár ideje lenne aludni- szólt Mark, miután elváltak ajkaink.

-Szerintem is- mosolyogtam- hosszú volt ez a nap.

-Jack, holnap elmegyünk valahova vacsorázni? Szabadnapos vagyok- szinte már vigyorgott

-Rendben- feldobott a tudat, hogy holnap együtt megyünk valahova. Ígyhát gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam, majd befeküdtem a szerelmem mellé. Oldalra fordultam, ő pedig átkarolta a derekam és kis kifli- nagy kifli alakban el is aludtunk.

Másnap reggel egyedül keltem. Mark biztosan zuhanyzik. Lebattyogtam a konyhába, ahol egy levelet találtam a pulton.

Elmentem a boltba reggeliért. Ebéd után meg elmegyünk neked ruhákat venni ;)
Mark

Tényeg. Az összes ruhámat Michaelnél hagytam. De ha a fene fenét eszik sem megyek vissza ahhoz a seggfejhez.

Amíg Mark a boltban volt, felsiettem a szobájába és kerestem magamnak ruhát. Egy piros kockás ing és egy enyhén szaggatott farmer mellett döntöttem.

Mire felöltöztem, hallottam is, ahogy záródik az ajtó. Lesiettem a lépcsőn és üdvözöltem is.

-Hmm- szólt egy üdvözlő csók után- jó az inged. Honnan van?

-Nem is tudom- vigyorogtam- egy helyes pasas szekrényében találtam és gondoltam behúzom.

-Jól áll- mosolygott, majd nekilátott a reggeli elkészítéséhez. Tojásrántottát csinált. Leültem a pult mögötti székre és néztem ahogy tüsténkedik. Én sosem tudtam főzni. Örülök, hogy legalább az egyikünk tud valami ehetőt készíteni.

Kis idő múlva kész is lett a rántotta. Sajtot is tett bele. Alig vártam, hogy megkóstolhassam. Hipergyorsan megterítettem és segítettem Marknak kiszedni az ételt.

Egymás mellett ülve fogyasztottuk az első osztályú reggelit.

-Egyszer már ugyan mondtam- kezdtem bele- de még mindig istenien főzöl. Egyszer megtaníthatnál.

-Majd akkor együtt csináljuk az ebédet- mosolygott rám.

-Rendben- mosolyogtam én is, mivel segíthetek neki az ebédben. Lassacskán befejeztük a reggelit, én pedig mentem mosogatni, amíg Mark valami értelmeset keresett a tévében. Elhatároztuk, hogy kicsit relaxálunk, főzés előtt.

Végül is egy CSI résznél állapodtunk meg. Mind a ketten másra gyanakodtunk, mint gyilkosra, de aztán kiderült, hogy egyikünknek sem volt igaza. A doki volt.

-Mostmár ideje lenne nekilátni az ebédnek- szólt Mark, majd felsegített a kanapéról és elsétáltunk a konyháig. Rántott húst csináltunk. Elővettük a lisztet, a tojásokat és a panírt. Jól megforgattuk az előre kikloffolt rántotthúst a lisztben, tojásban majd a panírban. Ezt végig csináltuk az összes husival, majd pedig kisütöttük az összeset olajban. Mark szerint 8-10 perc alatt kisülnek. De akkor már mindenféleképpen jó, amikor barna a bundája mind a két oldalon. A köret rizs volt. Megvártuk, amíg az összes hús kisült, majd megterítettünk.

-Mark- kezdtem.

-Igen?- mosolygott.

-Köszönöm, hogy segíthettem neked rántott húst csinálni. Tudom, hogy ez az egyik legalapabb, amit csinálni lehet, de én ezt is elrontottam volna.

-Ugyan már. Szívesen megtanítok neked még pár egyszerűbb receptet, ha gondolod- rámvillantotta ezer wattos mosolyát, amitől nekem is vigyorognom kellett.

-Na együnk- mordult meg a gyomrom.

-Remek ötlet, én is éhes vagyok- gyorsan belapátoltuk a husit meg a rizst, majd közösen elmosogattunk. Meg kell mondjam, egész jó lett- bár a nagy részét Mark csinálta.

Mire észbe kaptam, már a kocsiban ültem és vártam, hogy a bevásárlóközponthoz érjünk. Egy olyan húsz perc múlva meg is érkeztünk az úticélhoz. Mark kézen fogott, majd minden egyes bolton végig rohantunk, hol több, hol kevesebb sikerrel. A délután végére már két szatyor dugig volt tömve ruhadarabokkal. Volt egy pamut felső, ami különösen tetszett. Egy szimpla szöveg volt rajta: "te vagy az ok, amiért mosolygok" . Valamiért nagyon szerettem a feliratos felsőket.

Bevásárló körutunk sikeresnek volt betudható. Otthon el is rendezkedtem a szekrényemben. A pulóvereket szépen összehajtva beraktam a felső polcra, az ingeket válfára akasztottam, majd a szimpla pólókat a pulcsik mellé hajtottam. Vettünk még két nadrágot, azok az alsó polcon kaptak helyet. Az estére tekintettel, átöltöztem, mivel állítólag egy különleges helyre megyünk.

Magamra kaptam az új kedvenc pulcsimat, és egy sötétkék farmert. Mikor mindezek megvoltak, felhúztam a fekete converse tornacipőm, majd lesiettem az ajtóhoz, ahol Mark már várt.

-Mehetünk?- kérdezte.

-Igen- mosolyogtam, majd elindultunk. Nem volt olyan messze az étterem, így sétáltunk. Egy jó tíz perc séta után meg is érkeztünk. Mark udvariasan előreengedett, majd pedig ő is belépett az otthonos kis étterembe. A falakon nagyon szép festmények lógtak, az asztalok közepén hangulatos gyertyák ékeskedtek. A terítők egyszerű bordóak voltak.

A pincér, aki idő közben megérkezett, elvezetett minket egy kétszemélyes asztalhoz, adott étlapokat, majd odébbállt. Mind a ketten választottunk ételt, ő steaket evett cólával, én pedig egy hamburgert rendeltem, szintén cólával.

A vacsora isteni volt, Mark jelenléte már csak hab volt a tortán. Ha mondhatom, életem legjobb estéjét töltöttem most el.

Halii~ szóval bocsánat, hogy ilyen kis semmilyen résszel jöttem, egyszerűen leszívott ma a suli ^^"" de remélem, azért tetszett ❤