A vacsora isteni volt. Magamra vállaltam a mosogatás, amíg Mark elment zuhanyozni. Hamar kész lettem, így bementem a nappaliba tévézni. Már egy ideje nézhettem, mikor megrezzent a kávézóasztalon lévő mobiltelefon. Marké volt. Nem lehet semmi baj abból, ha megnézem gondoltam. Kezembe vettem a készüléket, és megnyitottam az üzenetet. Kikerekedett szemekkel olvastam

Maark~
Olyan régen beszéltünk :( nem lenne kedved holnap átugrani? Csinálhatnánk valamit végre ;)
Puszi <3

Alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Arra eszméltem, hogy Mark kilép a fürdőből. Amint meglátta, hogy sírok, lesietett a lépcsőn, de előttem megállt.

-Mit keres nálad a telefonom?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Nem ez a jó kérdés- töröltem meg a szemem. Meglepte a reakcióm- csak egy játék voltam neked?

-Ez nem így van!

-Akkor ez mi?- tartottam oda neki a telefont.

-Jack- kezdte- ez nem az, aminek lá-

-Aminek látszik? Hanem mi?

-Nemtudom. Valószínűleg rossz számra küldték. Biztosíthatlak, hogy te vagy nekem az egyetlen.

-Akkor bizonyítsd be- mondtam, majd kiviharzottam a házból. Ránéztem a telefonomra 18:46 hmm.. elmegyek a parkba. Rám fér a friss levegő.

Így is tettem. Elsétáltam a közeli parkba, kerestem egy szimpatikus padot, majd leültem. Magamban filózni kezdtem. Hogy tehette ezt velem? Pedig olyan jól indult a kapcsolatunk. Nem hiszem el. Könnyeim patakokban folytak végig az arcomon. Megalázva éreztem magam. Kihasználva. Összetörve. Egyedül.

*egy óra múlva*

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Megnéztem, ki az. Az egyik jóbarátom volt az, Christa. Mindent elmondtunk egymásnak.
C: Szia Jack!
J: Szia. Rég beszéltünk.
C: Úgy bizony. Mi újság?

Elmeséltem neki mindent, töviről hegyire, az intimebb részeket kihagyva.

C: Úgy sajnálom, Jack.
J: Semmi gond. Túlélem.
C: Kitartást. Most viszont mennem kell. Majd még beszélünk, szia.
J: Szia.

Két perc sem telt el, írt is Mark.

M: Jack, merre vagy? Nem voltál itthon, amikor hazaértem.
J: A parkban. Tíz perc és otthon vagyok.
M: Rendben.

Úgy lett, ahogy mondtam. Haza értem időre, és nagyon kíváncsi voltam Mark mondanivalójára.

-Jack- ölelt át- úgy örülök, hogy meghallgatsz.

-Ez a legkevesebb- elengedtem egy félénk mosolyt. Nagyon szerettem volna igazat adni neki.
-Szóval- kezdte- miután kirohantál, egy ember jutott az eszembe, aki küldhette az SMS-t. Michael. Ezért megkerestem a házát, és rákérdeztem- elővette a mobilját. Egy hangfelvételt játszott le, ami őt igazolta. Aztán leesett. "Az enyém lesz, és mindent megteszek, hogy ez így is legyen.. mégha a barátságunkba kerül is"

-Mark annyira sajnálom. Nem kellett volna kérdőre vonnom téged. Bíznom kellett volna benned- mondtam elcsukló hangon.

-Jack..- csak ennyit mondott. A következő, amit éreztem az ajkai voltak, az enyémekre tapadva. Mindig megnyugtat, ha mellettem van.

Na meg is hoztam az új részt egy kicsit késve ugyan, de azért remélem, tetszik ^^ és sajnos az iskola miatt ritkábban lesznek részek, de remélem megértitek c: