Jack szemszög

*két hét múlva*

Ma jön haza Mark. Egy kicsit izgulok, mivel szinte semmit sem foglalkoztam a csókjával azzal a nővel. Próbáltam elterelni a figyelmem a történtekről, több-kevesebb sikerrel. Hogy tehetett ilyet?

Nem volt időm tovább gondolkodni, mivel kattant a zár, és belépett az említett személy.

-Szia- köszönt halkan, lesütött szemekkel.

-Szia- üdvözöltem én is. A feszültség tapintható volt kettőnk között.

Pár perc néma csend után ő szólalt meg először.

-Jack, nézd- kezdte- mindent meg tudok magyarázni. Csak adj még egy esélyt.

-Rendben- mondtam. Nem volt kedvem haragban lenni vele. Inkább elhiszem, amit mond, csak ne kelljen vele veszekednem. Bár ezen jóval hamarabb is túleshettünk volna, de az túl könnyű lett volna. Súgta a belső hangom.

-Figyelj, nem én kezdeményeztem a csókot. Én csak- itt megakadt egy kicsit, majd folytatta- csak voltam olyan idióta, hogy visszacsókoljak.

-Szóval te nem akartad?- kérdeztem bizakodva.

-Nem- hangzott a válasz. Hála az égnek!

-Rendben... amíg el nem felejtem- futottam ki a konyhába egy borítékért, ami Marknak jött- tessék- nyújtottam felé a levelet.

-Ez mi?- kérdezte, kérdőn tekintve rám.

-Levél az állásinterjúról. Szerintem nyisd ki- mosolyogtam rá kedvesen. Meg is tette. Óvatosan feltzépte a borítékot, és amint kivette a levelet, tudtam, hogy megkapta az állást. Arcán hatalmas vigyor ült, nyomatékosítva, mennyire örül. Megindult felém, felkapott, majd megpörgetett örömében. Ahogy letett, egy kicsit elhátráltam tőle. Elpirultam, mikor ismét megindult hozzám. Karjai átfonták a derekamat, majd közelebb húzott magához. Fejét a vállamra hajtotta és csak ölelt. Én visszaöleltem, mire még szorosabban fogott.

Megpusziltam a feje tetejét, mire rám emelte gyönyörű barna szemeit. Egyre közelebb hajolt, mire ajkainkat csak pár centi választotta el. Itt tétovázott egy kicsit, de én léptem hamarabb. Megszüntettem azt a pár centis távolságot is, és megcsókoltam. Egyből vissza is csókolt. Annyira hiányzott ez az érzés. Ajkaink lágyan kényeztették egymást, majd lassan szétváltak.

-Szeretlek- súgtam neki.

-Én is szeretlek- hangzott a válasz.

*másnap*

-Aztán ügyes legyél- integettem Marknak, ahogy indult a gyakorlónapjára.

-Megpróbálok- poénkodott, majd beszállt az autóba.

Mark szemszög

-Megpróbálok- mondtam nevetve, majd beszálltam a kocsiba, és már indultam is "dolgozni". Egy olyan 15-20 perc múlva ott is voltam.

Beléptem a hatalmas épületbe- ahonnan nem olyan rég engedtek ki- és utam egyenest a recepcióhoz vezetett. Mondtam, miért jöttem, aztán a recepciós- nagyon kesvesen- eligazított a főorvoshoz. Amikor odaértem, épp az egyik paciensével beszélt. Megvártam, amíg befejezik, majd odaléptem a negyveneseiben járó úrhoz.

-Jó napot!- köszöntem illedelmesen- Mark vagyok. Engem vettek fel rezidens orvosnak.

-Jó napot- itt elgondolkozott egy kicsit- igen, már emlékszem. Dr. Preston vagyok. Jöjjön velem- lekezeltünk, majd elindult a folyosó másik vége felé. Én követtem, majd kis idő után egy ajtó felé bökött- Menjen be. Ott a többi rezidens. Párokban fognak dolgozni. Az öné Nora lesz.

-Rendben- mondtam, majd beléptem, de azt kívántam, bár ne tettem volna. A barna hajzuhatag látványa ismét az őrületbe kergetett, a barna szempárral egyetemben. Azokról a hívogató vörös ajkakról meg inkább ne is beszéljünk. Állj! Ne gondolj ilyenekre! ráztam meg magam.

-Sziasztok- köszöntem a velem egyidősekből álló bagázsnak- Mark Iplier vagyok, [Kreatív  ugye? xD /Csecsi] huszonhat éves. Örvendek a találkozásnak- elhintettem egy apró mosolyt, és páran vissza is mosolyogtak. Barna hajú koleginámat meg próbáltam figyelmen kívül hagyni.

Kisvártatva mind bemutatkoztak, majd a főorvos bemutatta a partnerem. Bár nem igazán kellett bemutatni. Pontosan ismertem a nőt, aki most nagy barna szemeivel pislogott rám, kérdő tekintettel. De legalább tudom, hogy Nora a neve. Csak legyintettem, aztán ment mindenki a dolgára.

*pár óra múlva*

Éppen befejeztem a gyakorlónapom, amikor a főorvos odajött hozzám, és mély, rekedtes hangján megszólított.

-Mr. Iplier! Várjon kérem.

-Igen?- néztem kérdőn rá.

-Hallottam a balesetéről.

-Igen, volt egy kis incidensem egy hiúzzal, de túlélem- mondtam kedvesen.

-Amilyen erős ember maga, Mark. Egész biztos vagyok benne. Na de nem is erről akartam magával beszélni- egy kicsi hatásszünetet tartott- nagyon jól beilleszkedett a többj rezidens közé, még ha két hetet ki is hagyott.

-Köszönöm- válaszoltam. Egy nap után így meg tudja mondani, mennyire van képességem a munkához? Durva.

-Nah, csak ennyit akartam. Kellemes pihenést, Mr. Iplier.

-Köszönöm, magának is- mondtam, majd sarkon fordultam és indultam is haza.

Sziasztok! Hát itt js az új rész :3 köszönöm Mark kreatív vezetéknevét, DittaOxenstierna-nak :3 ha tetszett ez a rész, nyugodtan nyomjatok egy vote-ot c: