Úgy határoztam, hogy Los Angelesbe költözök. Úgyis ott lakik Michael barátom. Összepakoltam a fontosabb dolgaimat, fogtam magam és kiléptem a házból. Utam egyenest a reptérre vezetett.

Még éppen elértem a gépem, gyorsan felszálltam, megkerestem a helyem, leültem, majd pedig bedugtam a fülhallgatót és elindítottam a zenét. Egy fél napos út állt előttem, egy átszállással.

Félúton járhattunk, amikor a gép leszálláshoz készült. Felsóhajtottam, és elkezdtem pakolni. Amint földet értünk, lerohantam a gépről, majd rögtön a következő járatom keresésére indultam. Út közben bedobtam egy szendvicset- sonkás-sajtosat. Kis keresgélés után meg is találtam a megfelelő gépet. Volt még időm, úgyhogy nem siettem. Szépen komótosan felszálltam, elfoglaltam a helyem, majd pedig ismét elmerültem a zenében.

Szerencsére ablak mellett ültem, így csodálhattam a mellettünk elsuhanó felhőket. Azt kell mondjam, amilyen lassan indult az utam, olyan gyorsan értem földet. Leszálltam a gépről, és mivel csak egy kézipoggyászom volt, egyből elindultam a kijárat felé.

Ahogy kiértem az ajtón, megcsapott a friss, esti szél. Kellemes volt. Ránéztem az órámra, 21:38. Hm.. gondoltam Michael nem vár ilyen koránra. Meglepem. El is indultam.

Sajnos ilyenkor már nincs tömegközlekedés, úgyhogy gyalogoltam. Húsz perc séta után egy sikátor szerűséghez értem. Nem is olyan vészes gondoltam, így nekiindultam a sötét, szűk utcának.

Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki követ. Megfordultam és egy ököllel találtam szembe magam. Azonnal a földre zuhantam, majd a következő, amit éreztem az volt, hogy valaki teljes erőből hasba rúgott. Bevallom, nem volt kellemes. Aztán a kövezkező rúgás a derekamat érte. Letépték a táskám, és matatni kezdtek benne. Valószínűleg a tárcám keresték, de az a farzsebemben volt.

Hiretelen valami vagy valaki a földre esett mellettem. Aztán futás hangját hallottam.. valaki leguggolt mellém, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Belecsaptam, majd felálltam.

Leporoltam magam, majd kínos csend után, én szólaltam meg először.

-I-izé... k-köszönöm, hogy megmentettél- látszólag meglepték a szavaim, mert elpirult. Megvonta a vállát, majd így válaszolt.

-Ez csak természetes- mosolygott- van hol aludnod? Két sarokra lakok innen. Ha gondolod, van egy fölösleges ágyam.

-Hát- kezdtem- igazából egy barátomhoz mentem volna, de ő messzebb lakik. Tényleg nem zavarnék?

-Tényleg- mondta, majd eleresztett egy mosolyt.

-Rendben, menjünk- mosolyogtam vissza- mellesleg Jack vagyok.

-Én Mark- felvette a táskámat, és elindultunk a házahoz.

Sziasztok! Ez az első wattpados "könyvem" ^^" még elég tapasztalatlan vagyok, de érdekel az írás, úgyhogy, ha elrontok valamit, akkor nézzétek el nekem légyszi ^^