Sziasztok!
Ez egy kis karácsonyi külön rész, hogy ezzel is boldog karácsonyt kívánjak, és megköszönjem azt a sok támogatást, amit Tőletek kapok ❤❤
(A felállás ugyanaz, mint a többi részben)
Jó olvasást! 😉

Jack szemszög:

December van. Karácsony, tulajdonképpen. Huszonnegyedike. Mark ma jön haza, az orvos továbbképzésről. Hiányzik.

A fát már feldíszítettem, az ajándékokat pedig beraktam alá. Aztán nekiálltam mézeskalácsot sütni. A tésztát már tegnap összegyúrtam, így csak megfelelő vastagságra kellett nyújtanom, kiszaggatni a formákat, majd berakni a sütőbe.

7-8 perc után kivettem az első adagot, majd a második serpenyőt is beraktam sülni. Mikor az is készen lett, elkezdtem feldíszíteni a kis figurákat. Volt kiscsizma alakú, rénszarvasos, karácsonyfa- és szív formájú és még sokféle más.

Elővettem a hűtőből a már kész cukormázakat, és nekiálltam kidekorálni a mézeskalácsokat. Beletelt egy kis időbe, de készen lettem az összessel. Vártam egy kicsit, hogy megszáradjon a máz, majd egy kis dobozba raktam őket, majd beraktam a pultban lévő kisszekrénybe.

Mennyi lehet az idő? Néztem az órámra. 16.29. Mark öt óra körül jön. Azaz nagyon gyorsan át kell öltöznöm. Kiválogattam az erre a napra félretett szettemet, ami egy kihagyhatatlan, ronda karácsonyi pulcsiból- amin egy bűnronda szarvas kívánt kellemes ünnepeket-, egy farmerból és egy puha, karácsony témájú zokniból állt. Adjuk meg a módját. Elvégre karácsony van.

A zokni felvétele után, beálltam az egész alakos tükör elé, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy a fejemen haj helyett egy madárfészek van. Sietve kaptam a fésűm után, és fésülni kezdtem azt a zöld boglyát a fejem tetején.

Kis idő elteltével elégedetten tettem le a fésűt az asztalomra. Leslattyogtam a nappaliba, és vártam Mark érkezését.

Egy bő tíz perc múlva csengettek. Akár Mark is lehet, mivel elfelejtett kulcsot vinni. Kissé gyorsabban álltam fel a kelleténél, de talpon maradtam. Az ajtó elé siettem, és szó szerint kirántottam azt.

Széles mosolyom lehervadt az arcomról, amikor megláttam, hogy csak karácsonyi énekesek. Azért dobtam nekik egy kis aprót és meg is hallgattam az éneküket. Miután befejezték az éneklést, szinte mind tovább álltak. Egy kivételével.

-Segíthetek?- kérdeztem. Válaszul csak bólintott, majd közelebb lépett. Nem láttam jól az arcát, sötét volt odakint. Még közelebb jött, majd szinte a földre tepert.

-Meglepetés!- üvöltötte Mark, levéve a sapkát a fejéről, ami eltakarta piros haját. Úgy vigyorgott, mint még soha- Ugye meglepődtél?

-Még szép- mosolyogtam- nem sokszor borulnak rám karácsonyi énekesek.

Mark szemszög:

Épp fizettem a taxisnak, amikor megláttam a karácsonyi énekesek kis csoportját. Lepjük meg egy kicsit Jacket. Odafutottam hozzájuk, és elmondtam nekik a tervem. Szívesen segítettek, még a fejemre is húztak egy olyan sapit, mint amilyen nekik volt, hogy ne tűnjön ki a piros hajam. A bőröndömet bedobtam a kertbe, reménykedve, hogy Jack nem hallja meg, majd becsengettünk.

Akkora hévvel nyitotta ki az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Széles mosolyát csalódottság váltotta fel, de azért magára erőltetett egy mosoly szerűséget. Beszaladt apróért, és adott is a gyerekeknek bőséggel.

Amikor véget ért az ének, a gyerekek mentek tovább, én pedig ott maradtam egymagam az ajtó előtt.

-Segíthetek?- kérdezte aggódva. Csak bólintottam. Nem akartam felfedni magam. Még nem. Közelebb léptem hozzá. Nem láthatta az arcom, ahhoz túl sötét volt. Még egy lépést tettem felé, majd a földre tepertem.

-Meglepetés!- kiáltottam, és levettem a sapkát a fejemről- Ugye meglepődtél?- kérdeztem reménykedve.

-Még szép- villantotta rám a legédesebb mosolyát- nem sokszor borulnak rám karácsonyi énekesek. Felnevettem, majd lehajoltam, hogy megcsókoljam. Azonnal viszonozta. Úgy hiányzott ez az érzés, a közelsége, az illata. Mindene.

Lassan elváltunk egymástól, majd Jack kimászott alólam.

-Csináltam mézeskalácsot- mondta, majd a konyha felé bökött a fejével.

-Imádom- konstatáltam, és elindultam a konyhába, miután levettem a kabátom. Jack éppen a dobozt szedte elő a pultból, majd egy tálcára helyezte őket. Nagyon finomnak néztek ki.

-Kóstold meg!- bíztatott. Nem nagyon kellett győzködnie, hisz imádtam a mézeskalácsot. Elvettem egy szív alakút, és beleharaptam.

-Ez az én receptem- lepett meg a felismerés.

-Igen. Gyakoroltam, amíg nem voltál itthon, hogy tökéletes legyen- mosolya még mindig gyönyörű volt.

-Hoztam neked valamit- mondtam, majd kirohantam a kertbe a bőröndömért. Nem törhetett össze, hisz bombabiztos csomagolásba tettem. Behurcoltam a bőröndöm a házba, és elővettem az ajándékát.

Már ő is a fa előtt állt, és gondolom az én ajándékomat szorongatta. Odaléptem elé, és átadtam neki az ajándékát. Egy 'The Last Guardian'-os bögrét vettem neki, amire az egyik legjobb fanartot rakattam. Pontosan arra a reakcióra számítottam, ahogy fogadta az ajándékot. Mosolyogtam, majd szorosan átöleltem.

Aztán rajtam volt a sor. Átadta az én ajándékomat, ami így csomagolásból ítélve egy pulcsi lehetett. Kinyitottam, és igazam volt. Kaptam egy Tiny Box Times csúnya karácsonyi pulcsit. Még Timmel minden rendben volt, a pulcsi többi része teljesen giccses volt. Gyorsan bele is bújtam. Kellemesen meleg volt.

-Tetszik?- kérdezte Jack.

-Mostantól ez lesz a kedvenc pulcsim- nevettem.

Ezek után leültünk a tévé elé, Reszkessetek betörőket nézni..

Na hát ennyi lett volna ez a kis szösszenet. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de engem a hideg ráz Kevintől😂😂
De mindegy is, még egyszer Kellemes Karácsonyt kívánok nektek és ha addig nem találkoznánk, Boldog Új Évet!
  Ha tetszett, nyugodtan voteoljatok :)