Másnap délután a kastély kertjében fogalmaztam rövidke levelemet Anne-nak. Egy gesztenyefa alatt üldögéltem, az ölemben a pergamenemmel és a tollammal az államat ütögettem ritmusra, míg gondolkoztam, hogy mit is írhatnék a kérelmem mellé. A nap kellemesen sütött, egy sötétkék pulcsi volt rajtam mindössze, a fejem tetején pedig napszemüveg díszelgett. 

- Szia.-köszönt rám egy ismerős hang

Felnéztem a papíromból, Fred mosolyogós arcával találkoztam. Akaratlanul is elmosolyodtam és visszaköszöntem neki illedelmesen. 

- Mi jót csinálsz?-ült le mellém

- Levelet írok a nénikémnek, a Roxmorts-i kirándulás miatt. 

Miközben leült mellém, a háta mögött nem messze megláttam Mr. Wood-ot, aki Flitwick professzorral beszélgetett, de a szeme rajtunk volt. Nem mintha bármi rosszat is tettünk volna. Zavartan kaptam el a tekintetemet róla, inkább Fredre igyekeztem koncentrálni. 

- Jó lenne, ha el tudnál jönni te is.-mosolygott

- Biztosan megadja az engedélyt, csak nem tudom mit írhatnék neki. Annyi mesélni valóm van, hogy egy pergamen kevés hozzá.

- Tudom milyen érzés. Mikor idekerültünk, bennem is számtalan élmény kavargott, amit nem tudtam egy pergamenre leírni. Bár mázlim volt, mert a másik részét vagy Georg vagy Percy írta meg.

- Percy?

- A Griffendél ház prefektusa. Tudod, aki itt vörös, mind Weasley, kivéve téged.-nevette el magát

Elmosolyodtam én is mondata végén. Fred sokat mesélt a boltjukról, amit iskola időben az édesanyja és annak testvére üzemeltet. Eleinte őrültségnek gondolták, ám fél év alatt megtérült minden befektetésük, és szinte ebből él a családjuk. 

- Nem beszélek tovább, hogy megírhasd a levelet. 

- Ó, tényleg.-kuncogtam el magamat

Ez a kis beszélgetés segített abban, hogy ihletet kapjak a levelemhez. Rövid időn belül el is készült a fogalmazásom. Összehajtottam a pergament, majd borítékba tettem és gyöngybetűkkel ráírtam Anne nevét. 

- Felkísérhetlek a bagoly házhoz? Persze, ha nem zavarok.

- Öhm...nem.-ráztam meg a fejemet- Amúgy sem tudom merre van.-húztam el a számat zavartan

- Még isteni szerencse, hogy itt vagyok én.-húzta ki magát büszkén

A kastély felé vezető úton Fred megmutatta melyik toronyba kell felmennünk. Nagyot nyeltem, hisz rengeteg lépcsőt kell majd bizonyára megmásznunk, míg felérünk. A fene vigye el a baglyokat. 

- Mr. Weasley!-sétált oda hozzánk Piton professzor

- Ó, Merlin szakállára, már csak ez hiányzott.-sóhajtott a vörös hajú barátom

- Jó napot Tanár úr!-köszöntünk kórusban

Piton professzor végigmért minket, mint aki nem tudja eldönteni miért lógunk együtt. Szigorú tekintetét Fredre szegezte, majd vissza rám. 

- Elrabolnám Ms. Deveraux-ot, ha nem bánja Mr. Weasley.

Fredddel összenéztünk, majd bólintottam egy aprót, mire a fiú otthagyott a professzorral. Várakozóan tekintettem rá, kíváncsi voltam mit akarhat.

- A hétvégén elutazunk Londonba. Pakolja össze minden ruháját. Minél hamarabb le kell állítanunk ezt az őrültséget. 

- Akkor Roxmorts-ba se mehetek?

- Sajnálattal közlöm, de nem. Fontosabb dolgunk is van annál, hogy a Három seprűben vajsörözgessen a barátaival.

Durcás tekintettel néztem a professzorra, akit látszólag nem érdekelt bosszankodásom. 

- Az, az egy szerencsére Professzor, hogy megegyeztünk. 

- Hatalmas mázli az Ön remek memóriája Ms. Deveraux. -fintorgott

- Én is pont így gondolom.-vigyorogtam- Van még valami óhaja, sóhaja Professzor úr?

- Szombat reggel 7-kor találkozunk a Főbejáratnál.

- Olyan korán?-csúszott fel a hangom egy oktávot

- Mire várjunk még Kisasszony? Netalántán arra, hogy kialhassa magát, míg a fiú nagyobb bajt csinál?-húzta fel fekete szemöldökét

- Jól van, akkor reggel 7.-morogtam az orrom alatt

- Akkor szombaton Ms. Deveraux.

Köszönni sem tudtam, amilyen hirtelen jött, úgy is távozott. A lobogó talárját láttam már csak eltűnni a folyosó végén. 

- Mit tett már Piton professzor ellen Ms. Deveraux?-zökkentett ki bámulásomból Mr. Wood hangja

- Héééé, miért én? Semmit sem tettem!-néztem rá felháborodva- Miért hiszi ezt mindenki?

Mr. Wood hangosan felhahotázott, csak viccelődött velem egész végig. Ez nem esett túl jól. Nem elég Piton akciója az igazgatóval karöltve, de még ő is csatlakozik a Lily piszkáló vonatra. 

- Csak vicceltem Ms. Deveraux, ne aggódjon.-vigyorgott rám

- Nem volt vicces Tanár úr.-néztem rá szúrós tekintettel

- Ugyan már. Ne vegye ennyire magára. 

Nem tudtam haragudni rá, elmosolyodtam, ő pedig láthatóan megkönnyebbült. 

- Nos, mit akart a kedvenc Professzorunk?

- Nem igazán beszélhetek erről.-húztam el a számat- A professzor a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el. 

- Akkor nem faggatózom tovább.-mosolygott rám

- Mr. Wood!-kiáltotta el magát nem messze tőlünk egy számomra idegen fiú

- Jó napot Mr. Sheperd!

- Lesz ma edzés? A fiúk már várják.

Mr. Wood az órájára pillantott, eltorzult arccal fordult a fiúhoz.

- Azonnal megyek.

Sheperd bólintott egyet, majd tovább szaladt. Mr. Wood felém fordult, gyorsan elnézést kért és elindult a kastélyból kifelé. 

Sziasztok!

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog nektek.

Ha tetszett, akkor kérlek szavazzatok és írjatok hozzászólást. 

Xoxo: Lily