- Akkor innen folytatjuk.-tette vissza a ketrecébe a tündért

Mindenki egyöntetűen felállt. Lassan araszoltunk kifelé a teremből. Már a finom ebéden járt a fejem. Rettenetesen éhes voltam. Ha ilyen étkes leszek, el fogok hízni a tanév végére, aztán pedig magamra vethetek. 

- Ms. Deveraux egy pillanatra, maradjon kérem.-szólt utánam Mr. Wood

Magamban egy rövidet szentségeltem, most biztosan kioktat a lemaradásaim miatt, meg ezernyi házi feladatot fog rám ömleszteni, hogy tesztelhesse valódi tudásomat. Ennél már csak Piton órája lesz jobb, ahogy hallottam a többiektől. Beth küldött felém egy biztató mosolyt.

- Foglalj helyet, és ne hagyd az ikreket, hogy megegyék előlem a finom falatokat.-ragadtam meg a boszorkány karját

A lány csak felnevetett és távozott a teremből. Rá kellett jönnöm, hogy a Weasley ikrek ellen nem lehet mit tenni, időben kell érkezni minden étkezésre, mert megesznek előlünk mindent. 

- Igen?-fordultam vissza a tanár felé

Igyekeztem barátságos mosolyt varázsolni az arcomra, már amennyire sikerült. Remélem nem vicsorítottam. A férfi hellyel kínált az első padokban. Remek, egy darabig biztosan itt fogok dekkolni. Ennyit a jó ebédről. Beth nem sokáig fogja a vörös hajúakat visszatartani az én adagomtól. Miért csak a kajára gondolok folyton? A fene vigye el az éhségemet. 

- Remélem nem ijesztettem meg.-kezdte meg kedves csevegését asztalának dőlve

Igyekeztem minél inkább úgy tekinteni rá, mint egy oktatóra, nem pedig egy férfira, aki nem mellesleg nagyon helyes és okos és...Merlin szakálára ezt abba kell hagynom azonnal! Ő a tanerőm. 

- Nem.-ráztam meg magabiztosan a fejemet

- Örülök neki.-mosolyodott el- Megkérdezhetem, hogy a régi iskolájában hogyan tanulták ezt a tárgyat? Tudja én is új vagyok, vagyis kicsivel régebbi, mint maga, mármint érti...

Ó, kis csillag szóval zavarban vagy tőlem! Ijedten kaptam a mellkasomhoz, a nyaklánc rajtam volt. Jól van. Semmi pánik.

- Valami rosszat mondtam?-nézett rám megilletődve

- Jaaj nem, csak azt hittem tüsszenteni fogok.-hadartam gyorsan

Gázabb kifogást nem találhattam volna. Eleve tüsszentéskor nem is a mellkashoz tesszük a kezünket. Annyi eszem van, amennyi látszik. Jár a taps nekem ismét. 

Mr. Wood elmosolyodott idétlen válaszomon, én pedig viszonoztam a mosolyát. Igyekeztem rövidre fogni az eddigi tanulmányaimat, nem akartam mindent az orrára kötni, mert akkor egész délután itt ülnék. 

- Úgy látom, akkor nincs lemaradva a tananyaggal. Ezt örömmel hallom. Ha bármilyen kérdése van, bármikor a rendelkezésére állok. A szobám a 302-es. 

- Köszönöm.-bólintottam

Kényelmetlenül éreztem magamat a közénk telepedett csend miatt, ezért lassan felálltam.

- Nos, ha nincs más, én távoznék. 

Ebben a percben egy hangosat kordult a hasam. Zavartan odakaptam a hang forrásához. A tanár meg egyszerűen kinevetett. Hangosan...

- Nem tehetek róla no.-húztam el a számat durcásan- Reggel ettem utoljára.

- Elnézést.-kacagott továbbra is- Jöjjön, nehogy összeessen itt nekem.

- Jó.-puffogtam továbbra is- De, ha összeesek útközben az a maga hibája lesz.

- Vettem az adást. Induljunk, mert én is mindjárt adok egy mini koncertet gyomorkorgásból.

Ezen most én nevettem fel. Jó hangulatban mentünk végig a folyosón. 

- Jó étvágyat!-szólalt meg a Nagy Terem előtt

- Lesz is, higgye el.-mosolyogtam

- Akkor a következő órán találkozunk. Viszlát!

- Viszlát!

A Nagy Teremben már mindenki javában evett. Azonnal megkerestem az asztalomat, igyekeztem nem észrevenni a meglepődött és irigy tekinteteteket, amiket a társaimtól kaptam, amiért Mr. Wooddal érkeztem. 

- Időben!-vette el a kezét a kaját felől Beth- Már majdnem felfalta ez a két haspók.-mutatott villájával a szemben helyet foglalókra

A két varázsló összenevetett és részletesen kifaggattak az óra után kis diskurzusomról. 

- Szerintem bejössz neki.-nyelte le a hatalmas gombócot Fred

- Hát persze.-morogtam az étel felett rá sem hederítve- Minden tanárnak, aki ott tart óra után, annak bejövök. Nyilván. 

Tovább nem is szenteltem több figyelmet a fiúkra, inkább ettem az ebédemet. A desszertnél éreztem magamat újra jobban. Felpillantottam a tanári asztal felé, ahol Piton ült, mellette McGalagony és Mr. Wood. Az utóbbi észrevétlen rám mosolygott és elismerően biccentett. Gondolom végignézte azt az étel mennyiséget, amit elpusztítottam röpke fél óra alatt. Nem tehetek róla. Éhes voltam. Elvörösödve fordultam vissza az asztalomhoz, ahol Fred önelégült mosollyal felhúzta bal szemöldökét. 

- Kuss!-szólaltam meg határozottan

Ettől elnevette magát és fejcsóválva ette tovább a desszertet. Szegény George és Beth semmit sem értett az egészből, de mi sem vezettük rá őket a megoldásra. Ez köztünk marad. 

- Lesz még órátok?-tette le a villáját George

- Nem, azt hiszem nem.- húztam le az utolsó korty teámat

- Láttál már kviddics edzést?

"Ez most komolyan kérdezed?" fejet vágtam George felé, mire a kérdező elvörösödött és idétlenül felnevetett. Testvére is csatlakozott, ám az ő nevetése inkább kárörvendő volt. 

- Szívesen megnézném.-húztam ki a kellemetlen csendből a társaságot

- Szuper!

Beth-szel az oldalamon kisétáltunk a kellemes napsütéses őszben a kastély kertbe. Sima, egyszerű csőfarmert, hófehér, hátul kivágott masnis pólót és fekete-fehér sportcipőt vettem fel. A nyakláncomat alaposan elrejtettem a póló alá, a hajamat pedig copfba fogtam. Beth is hasonló ruhát vett fel, csak kék-fehér összeállításban. Sosem zavart, ha hasonló stílust hordott valaki. 

A nap kellemesen sütött, az égen alig volt egy-két kósza bárányfelhő. A kviddics pálya már messziről látszott, egy hatalmas, nyitott aréna volt, több soros lelátóval. Néhány diák lézengett erre, gondolom a kviddiccses fiúkat nézegették. 

A pályához közeledve egy méregzöld színű csapat jött felénk, seprűkkel felszerelkezve. A muglik azt hinnék, hogy megjött a csuhás takarító brigád. Legalábbis a nagynénémből kiindulva biztosan ezt feltételezné a 15 főből álló fiú csapatra. 

- A francba!-sziszegte nekem Beth- Ne nézz rájuk, csak menj előre!

Időm nem volt visszakérdezni, ugyanis már nagyon közel volt az említett csapat. 

- Vigyázat fiúk, tornádó érkezik.-kacagott fel az elől haladó szőke fiú

A felettünk lévő évfolyamba járhat, még egy összevont órámon se láttam őt eddig. Néhányan felvihogtak a fiúk közül. Nekem pedig a gyomrom felfordult tőlük. 

- Helló!-libbent elém

A srác egy fejjel volt tőlem magasabb, de amilyen jóképű volt, olyan ellenszenves is. Főleg, ahogy Beth-nek beszólt. 

- Nem találkoztunk már esetleg egyszer vagy kétszer?

Most komolyan azt hiszi, hogy ezzel levesz a lábamról?

- Esetleg egyszer, de ugyanazt a hibát nem követem el még egyszer!

A fiúk a háttérben hangos hahotázásba kezdtek, a szőkeség viszont nem adta fel, csak egy fintort küldött felém. Ez hosszú menet lesz, előre láttam. 

- Te új vagy nem? Láttalak az elsősök között a Nagy Teremben tegnap.

- Te most tényleg ilyen hülye vagy fogja valaki a kezedet?

A mögötte álló fiúk majd megpukkadtak a nevetéstől. A szőkeség pedig egy lépéssel közelebb lépett hozzám. Elég idegesnek tűnt.

- Idefigyelj kislány! Velem ne szórakozz! Nem tudod kivel húzol ujjat. 

- Te sem tudod nagyfiú.-néztem a szemébe töretlenül- Szóval jobb, ha leállsz a csajozással, nem megy ez neked. 

- Mi a probléma fiatalok?-hallottam meg Mr. Wood bársonyos hangját 

A fiú eltávolodott tőlem, majd mindketten a közeledő tanárra néztünk.

- Semmi Wood!-csattant fel a szőkeség

- Én is így gondoltam Draco. Úgy tudom az edzéseteknek vége, tűnés vissza az iskolába.

Nagyon ijesztő volt, mikor mérges volt. Hol van az a kedves tanár, akivel ebéd előtt beszélgettem?

- Minden rendben?-lépett elém aggódó tekintettel

- É...én...megvárlak a lelátóknál.-hebegte Beth

Válaszolni sem tudtam, úgy eltűnt. Eddig észre sem vettem, hogy ő milyen állapotban van, úgy lefoglalt Draco idétlenkedése.