VI. Fejezet
Idegességemben a talár védése alól kivettem a nyakláncomat és azt kezdtem el birizgálni.
- Fegyelmezetten vonuljanak be.-intett minket jóra McGalagony professzor
Az ő vezetésével csoportosan mentünk be a hatalmas tölgyfa ajtón, amin a vonaton szerzett barátaim mentek be az imént.
A Nagy Terem-mint később kiderült, így hívják- valóban hatalmas terem volt. 4 hosszú asztal sor helyezkedett el benne, körülötte diákok ültek padokon. Minden tekintet ránk szegeződött, én pedig kezdtem elvörösödni. Csak lennénk már ezen is túl. A terem mennyezetére csillagos, nyugodt égboltot varázsoltak fel, alatta közvetlen gyertyák lebegtek. A helység túlsó végében egy pulpituson egy magas, szikár, hosszú ősz szakállú, mosolygós, idős varázsló állt. Fél hold alakú szemüvege mögül, barátságos kék szemek néztek ránk. Egy pillanatra, mintha megállt volna rajtam és a nyakláncomon a tekintete, de hamar tova suhant. Szerintem rájött azonnal a titkomra.
- Jó estét kívánok!-szólalt meg mély, nyugodt barittonján
Úgy nézett ki, mintha ő lenne a Mikulás és egy jóságos nagyapa egy személyben.
Szavaitól a Nagy Teremben halálos csend lett. Csak a légy zümmögését lehetett hallani. Egy rövid beszédet intézett hozzánk, és társainkhoz. Ezalatt a mögötte lévő asztaloknál helyet foglaló tanárokon vezettem végig a tekintetemet. Piton is ott ült mereven és szigorú tekintettel. Szándékosan kerülte a tekintetemet. A galád.
- Most pedig elérkeztünk ahhoz, hogy a Teszlek Süveg beosszon titeket egy-egy házba kedves elsősök.
Jaj de jó, hogy nem emelt ki engem külön. Így is gáz az egész szituáció, mintha egy óvodás csoport kísérője lennék.
Sorban hívta ki a diákokat. Nagyon sokan kerültek a Hollóhátba és a Mardekárba. Meg kellett volna kérdeznem Fredéket, ők melyik házban vannak. Ennyi eszem van.
- Ms. Deveraux!-hallottam meg a nevemet
Azonnal odakaptam a fejemet, a professzor mosolyogva várta, hogy induljak meg a Süveg felé. Reszkető lábakkal indultam meg ahhoz a bizonyos székhez.
- Sok sikert!-suttogta az idős varázsló
Egy biccentéssel jeleztem neki, hogy eljutott az agyamig az információ, viszont a szám zsibbadt.
Felültem a székre, onnan beláttam az egész termet. McGalagony a fejemre tette a süveget, aki azonnal életre kelt.
- Hm...ez nem semmi.-füttyentett elismerően
Ha ez bók akar lenni, akkor nem jó úton jár. A tenyerem izzadt, igyekeztem észrevétlenül a taláromba törölni, mielőtt lecseppen a földre.
- Érdekes...nagyon rég találkoztam ilyennel...
Magamban azon imádkoztam, hogy ne derüljön ki a kis titkom. Szerintem a Süveg is tisztában van ezzel, mert a gondolatomra reagált szinte azonnal.
- Tudom, tudom Kedves.-csivitelt továbbra is- Akarat erőd akad bőven. Makacs típus vagy, nem adod fel könnyen a dolgokat. Ott vannak a barátaid tudom...-kuncogott- GRIFFENDÉL!-üvöltötte el magát
Az egyik asztal tapsolni kezdett, Fred és Elizabeth sikoltva ugrott fel. Tehát jó házba kerültem. Mosolyogva pattantam le a székről és hozzájuk siettem, ahogy a többiek is. Elizabeth és George közé kerültem. A körülöttünk ülők egyöntetűen gratuláltak. Ekkora mázlit. Hálás vagyok a Süvegnek ezért.
Miután mindenkit beosztottak, megkezdődött a vacsora. Az asztalon, minden ami szem-szájnak ingere megtalálható. Immáron jól lakottan vonultunk fel a hálókörleteinkbe. Elizabeth kalauzolt végig a klub helyiségen át a hálóba, ami természetesen külön volt a fiúkétól. A hálókörletünk mellett közvetlen volt a fürdő is.
A bőröndjeim már ott álltak az ágyam előtt, közvetlen Elizabeth ágya mellett. Egy-egy függönnyel voltak elválasztva az ágyak. Az ablakok a kastély kertjére néztek.
- Mit keresel?-szólalt meg Elizabeth az ágyára ülve
- Samut.
- A baglyod?
- Ühüm-bólogattam hevesen
- Ő már a bagoly házban van. Jó helyen hidd el.-kacsintott
Egy hatalmas forró fürdőt vettem, majd pizsamába bújva befeküdtem az új ágyamba. Egész kényelmes volt. Még néhány lánnyal beszélgetésbe elegyedtem, majd elnyomott az álom.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro