A talárok között lépkedve egy 50-es évei elején járó, kellemes megjelenésű, festett barna hajú nő közelített felém. Kedves mosolyával azonnal szimpatikussá vált számomra.

- Segíthetek kicsikém?-állt meg közvetlen előttem

- Hát...igen.-bólintottam bizonytalanul- A Roxfortba fogok járni idén és fogalmam sincs milyen talárra van szükségem. 

- Ó, emiatt ne aggódj.-lépett két lépést hátra, hogy jobban szemügyre vehessen

Fekete talárjából előkapta a pálcáját és kettő suhintással, legalább 4 darab talár repült mögé a bolt különböző részlegéből.

- Gyere, próbáld fel őket.-intett a fejével

Egy szőnyegre kellett rá állnom, amivel szemben egy tükör lebegett pont velem egy magasságban. Mindegyik talár fekete volt, csak más méretben. Sikerült kiválasztanom a megfelelőt, majd a kasszánál megköszönve kedvességét és segítőkészségét a hölgynek fizetés után mosolyogva léptem ki a boltból. Az órámra pillantottam, még volt 10 percem a találkáig Pitonnal. Egy édesség bolt kirakata csalogatott magához. Mindenféle cukorka, csokoládé volt odabent, és rengeteg gyerek. 

Belépve a boltba kellemes illatok csapták meg az orromat. Közel 5 emeletnyi magasságban helyezkedtek el édességek a boltban. Mindenütt színes cukorkák és ehhez hasonló nyalánkságok csücsültek.  A polcok között végighaladva különböző ízesítésű édességekbe botlottam. Hányás ízű, áfonyás ízű, takony ízű, banán ízű, vattacukor ízű és így tovább és így tovább. Néhol elpukkant egy-egy gumicukor, valahol megszökött egy rágó a gyerekek mancsai közül. Mosolyogva konstatáltam a történteket. Lenyűgözött ez a bolt. Párizsban nem volt ilyen. Kiválasztottam magamnak egy örök ízű karamella nyalókát, és ha már itt voltam Pitonnak is veszek valamit. A mentolos cukorka és a bodza-tőzegáfonyás cukorka között méláztam csendesen. 

- Segíthetek?-lépett hozzám egy vörös rövid hajú fiú

- Ó, én nem tudom eldönteni melyik cukrot vegyem meg. 

- Én nem ezt ajánlanám neked.-kacsintott- Ezek túl nyersek és egyszerűek.

- Nem is nekem lesz.-kuncogtam- Hanem egy nyers, 40-es fickónak, aki mogorva is.

- Akkor a tőzegáfonyát ajánlom.-nevetett fel- Ez az apukák kedvence.

Nem volt kedvem kimagyarázni, hogy Piton nem is az apám, hanem a kísérőm. Ráhagytam a szintén vörös hajú fiúra a téves információt.

- Fred vagyok.-nyújtott kezet

- Lily.-viszonoztam kéznyújtását

- Örülök.-mosolygott- Kérsz még valamit?

Az ablakon kitekintve Pitont láttam morcosan levágódni az óra alatti padra, én pedig jobbnak láttam, ha minél hamarabb odamegyek hozzá, mielőtt békává vagy órává varázsol. 

- Nem köszi, már megyek is fizetni.-fordultam vissza Fred felé

Sietősen elbúcsúztam a vörös hajú fiútól és lábaimat szedve a morcos professzorhoz mentem. 

- Késett.-állapította rám se nézve az újságot olvasva

- Tudom.-lihegtem- De hoztam Önnek cukorkát cserébe.-vettem ki a papírszatyromból 

- Nincs szükségem ilyenekre.-lapozott egyet látványosan

- Ó, ugyan már. Ugyanolyan fanyar, nyers cukrot vettem, mint maga. Kóstolja már meg.-toporogtam türelmetlenül

Ha már megvettem, akkor egye is meg. Jó szívvel vásároltam neki. 

Piton felnézett rám, majd az előre nyújtott tenyeremre, amiben az édességek lapultak. Egyet kivett belőle, mire én megragadtam a kezét és tenyérrel felfelé az ég felé fordítottam, majd beleszórtam az összes cukorkát. Olyannyira meglepődött, hogy ideje sem volt reagálni erre a húzásomra. Végül szájához emelte a cukrokat és egyben bekapta. Eközben leültem mellé és a saját nyalókámat kezdtem el eszegetni.

- Nem is rossz.-nyelte le a cukorkáját és bekapott egy újat

- Én megmondtam.-fordultam felé

Most először mosolyogtunk össze. Talán van szíve valahol a lelke mélyén.

- Sikerült megvenni ami a listán volt?-hajoltam előre, hogy megnézhessem a szatyrokat

- Igen. Magának?

- Persze.-vigyorogtam önelégült fejjel 

- Nem is mertem mást feltételezni.

Felkuncogtam kijelentésén, majd az édesség majszolását csendben folytattuk. 

- Menjünk, mert holnap is lesz nap.

- Hová megyünk?-álltam fel én is a padról

- Hozzám.-felelte tömören

- De ugye nem hoppanálással?-néztem fel rá kiskutya szemekkel

A professzor legnagyobb döbbenetemre felhahotázott a tér kellős közepén. 

Hello Mindenki!

Itt a következő rész, remélem tetszeni fog!

Puszi:

Lili

U.I.: Tudom, hogy nem Alan Rickman van a képen ;)