A gondolataim mély bugyrából a hangos ajtó csapódás, és kiabálás zökkentett ki. A szívem egyre hevesebben dobogotr, miközben riadtan ugrotram ki a védelmet nyújtó ágyamból. Remegve léptem az ágyam melletti kis lámpához, amit remegő kézzel felkapcsoltam.

Kezem ügyébe vettem az első dolgot, amivel megvédem  magam. Méghozzá egy vázát. Mezítláb, halk léptekkel mentem az ajtóhos, amit kinyítottam.

Agondolataim mély bugyrából a hangos ajtó csapódás, és kiabálás zökkentett ki. A szívem egyre hevesebben dobogotr, miközben riadtan ugrotram ki a védelmet nyújtó ágyamból. Remegve léptem az ágyam melletti kis lámpához, amit remegő kézzel felkapcsoltam. Kezem ügyébe vettem az első dolgot, amivel megvédem  magam. Méghozzá egy vázát. Mezítláb, halk léptekkel mentem az ajtóhos, amit kinyítottam.

Elképzeltem, milyen
jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak,
boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba
inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért,
amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret.