0 – Prológus – A holdsugár napsugara

Lelkében a szólamok felcsendültek. Mélyek, fájdalmasak, komolyak, néhol a magasságokba szökkenő eltévedt postagalambok. Szürkék voltak, de kecsességük egyedivé tette őket. Lábaik véznák voltak, de kitárva szárnyaikat fenségesnek hatottak, amint a horizont vonalán tovaszálltak.

Kereste ezeknek a galamboknak a párját. Minden egyes éjszaka arról álmodozott a hold kévéjét figyelve ablakából, hogy megtalálja azt az embert, aki végre megérti majd őt, akivel együtt repülhetnek majd a világban, gondolataik mélyén.

Nem akart semmi mást, csak egyetlen- egy embert, aki társként nézett volna rá. Irigyelte a virágokat, amik a kertjében virultak. A sok porzó mind együtt volt, a szirmok együtt alkották a virágok fejét, a szárak, ők is, mindegyikük ugyanazt élte meg és a levelek is a szél hatására folyton- folyvást megérintették a másikat, közelségüket biztosítva egymás számára.

Akkor ő miért volt olyan magányos? Az Isten miért pont őt büntette a magány fájdalmával? A válasz egyszerű volt, túlságosan is kézenfekvő ahhoz, hogy el tudja fogadni: ő más volt.

Nem tudta, hogy kit akar pontosan. Csak vágyódott egy nőre vagy férfira, aki a barátjává fogadta volna, egy pontosan ugyanolyanra, mint ő maga.

Ő volt a holdfény és a napsugarat kereste. Ablakából a Holdat figyelvén arra a következtetésre jutott, hogy ha megtalálja azt a bizonyos egyént, az elüldözi majd, vagy legalább vesztébe hajtja, mint ahogy a nappal is elkergeti az éjszakát. Egyetlen vigasza pusztán az volt, hogy a pirkadat és az alkony idején láthatja majd szívének megmentőjét, aki ugyanakkor el is löki a szenvedés karjába.

Azt akarta, hogy megmentsék, mert ő már képtelen volt tovább elviselni az élet által rámért terhet, a létezés súlyát, a betontömböket bokáján. A gondolatai elvették az eszét és bezárták egy vaskalitkába, ő pedig nem tudta levenni a láncokat.

A saját testében volt rab, és az elméje volt kínzója.

_____________________________________________

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, ez egy újabb pszichothriller lenne, vagy valami furcsaság, amit nem tudok sehová sorolni xd

Ha érdekel a folytatás, szépen kérlek, jelezd^^