Dèl körül elindultam vissza a koliba. Mikor belèptem a szobám ajtaján nem várt szemèlyel találtam szemben magam. Balck ott ült az ágyon fejèt tenyerèbe temetve.
Mikor meghalott felkapta a fejèt, felpattant ès szorosan magához ölelt. Èreztem az aggodalmát. A szeretetèt ès a rettegèst...igen. Rettegest.
- annyira sajnálom Zara. Nem akartam megszoritani a kezed, nem akartam hogy Kimnek megint túl nagy legyen a pofája. De elcsesztem. Mer ráderöltettem hogy mennyünk oda-mondta elfojtott hangon
- Black... Ne sajnálj semmit. Hallod? Nem tehetsz semmiről. Èn akartam oda menni már a vègen. Nem tehettèl volna ellene  semmit...csak egy kis egyedüllètre vágytam...
- ne csinálj ilyet többet velem-suttogta fülembe.
-nem fogok- bújtam melkasába.
- szeretlek Zara...nagyon szeretlek-suttogta továbra is. Èn meg kissè lefagytam. Szeret. Szeret!
- èn...èn is szeretlek-dadogtam.
- igèrd meg hogy soha nem csinálsz magaddal semmit mostantól.
- ilyet nem igèrhetek...-suttogtam
- kèrlek...-mondta elhalt hangon.
-nem...-ráztam meg enyhèn a fejem majd felpipiskedve csókot nyomtam szájára.

Csak nagyot sóhajtott ès hajamba furta arcát...

Aznap nem mentünk suliba...