Reggel arra ébredtem, hogy a fejem majd' szét szakad. 
Nagyon rosszul voltam, és még ez a hányinger is gyötör.

Nem emlékszem semmire, hogy mi történt, és hogy a melltartóm miért van a szoba másik oldalán.

Megpróbáltam Dominik öleléséből valahogy kijutni.

Bementem a fürdőszobába, hogy egy kicsit megmossam arcom. 
A tükörbe nézve megláttam a nyakam ami kissé ki volt szívva.

Ugye nem történt meg? 
Lefeküdtem vele? De azt mégis hogy? Én semmire sem emlékszem.

- Jó reggelt.-jött be a fürdőbe Domi

- Neked is.-mondtam halkan

- Minden oké? Mi a baj?-jött mellém 

- Ez te voltál?-mutattam a nyakamra 

- Lehet.-csóválta a fejét

- Dominik, mi lefeküdtünk?-néztem rá értetlenül

- Nem hiszem.

- Akkor jó.-fújtam ki a levegőt

- Ennyire nem szeretnéd ezt az egészet?-nézett hülyén

- Dehogyis, mármint de szeretném és veled, mert bejössz, csak nem ittas állapotban,ráadásul nem is ilyen gyorsan.-néztem szemeibe

- Szóval bejövök?-nézett csábos mosolyával

- Ha eddig nem esett le... 

- Tudom, nekem is bejössz,- húzott magához- és hogy tudd, a csókod is bejön.-mosolygott

- Megcsókoltalak?-fontam kezem nyaka köré

- Arra tisztán emlékszem.-bólogatott

- Kár, hogy én nem, biztos jó lehet Nagy Dominikot csókolni.-sziszegtem

- Ha szeretnéd...-és ekkor berontottak az idegbeteg barátaink

- Hol vagytok?-kérdezte Lara

Aztán bejött Ádámmal a fürdőbe.
Hülyén nézett ránk, mivel én a csapnak dőltem, Domi pedig az ajtónak támaszkodva meredt rájuk. 

- Mi a probléma?- kérdezte komolyan 

- Csak jöttünk szólni, hogy lelépünk.-mondta Ádám

- Nagyon jó, oké, akkor majd beszélünk, helló.

- Mi történt nálatok?-nevetett Lara

- Semmi.-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan

- Okéé, akkor sziasztok, jó takarítást.-mentek ki

- Kössz.-mondta Dominik és felém fordult- segítesz, vagy haza vigyelek?

- Segítek,- mosolyogtam- de előtte felöltözöm.

- Jobban örülnék, ha leöltöznél, de rendben. 

- Dominik...-ráztam fejem

Amíg én felöltöztem,és normális külsőt varázsoltam magamnak, addig Dominik a szobát rendbe tette, és ő maga is felöltözött. 

- Kész vagyok.-mentem ki

- Gyönyörű vagy.-fordul felém

- Köszönöm.-néztem rá

- Hol van a nyakláncod?-kérdezte

- Hát, ez jó kérdés mivel rajtam volt, nem?

- De.

- Lehet levettem, nincs az éjjeli asztalon, vagy leesve?

- De itt van.-emelte fel a szekrény mellől

- Felteszed?-mosolyogtam rá

- Természetesen.

Mikor megcsinálta, felém fordult és rám mosolygott.

- Mi az?-nevettem

- Még mindig jól áll.-ment ki a szobából

Utána mentem és mikor leértünk a lépcsőn, majdnem ott estem össze. 

A poharak és a tányérok szét dobálva, a lufik leeresztve. 

- Hogy csinálunk mi itt rendet?-kérdeztem a mellettem álló Dominikot

- Megoldjuk valahogy.-mosolygott 

- Nagyon király.- nevettem fel

Dél körül végeztük is.
Közben rendeltünk pizzát, hogy valamit reggelizzünk.
Takarítás közben, sokat nevettünk, szinte már a semmin is.

Majd újra beállt fejembe a fájdalom, Dominik pedig a kanapéra ültetett.

- Hozzak vizet?-kérdezte 

- Kérlek.

- Nincs gyógyszer itt, de majd ha haza viszlek, vegyél be egyet.- nyújtotta a pohár vizet

- Nem szeretem a gyógyszereket.-dünnyögtem magam elé

- Nem baj.-ült mellém

- Köszönöm.- néztem rá hálásan és megöleltem

- Ugyanmár, mit köszönsz?-tolt el magától, hogy bele tudjon nézni szemembe

- Mindent.-néztem kezére

- Rám bármikor számíthatsz.-fogta meg kezem

- Rendben, de te is számíthatsz rám.

- Ez azt jelenti, hogyha full részegen haza megyek és másnap nem találok gyógyszert, akkor te jössz és adsz?-mosolygott

- Valami olyasmi.-néztem fel rá

- Ez cuki. Figyelj, haza viszlek.-állt fel

- Oké.-álltam fel utána

Bezárta az ajtót és kocsija felé mentünk.
Beszálltam majd ő is, és elindultunk haza. 

Miután házunk elé értünk, kiszálltunk, és néztük egymást egy darabig, majd megtörtem a csendet. 

- Köszönöm ezt a bulit és azt is, hogy megismerhetelek.

- Mondtam már, nincs mit köszönnöd. Ma még beszélünk.-nyomott egy puszit számra amin először meglepődtem, majd elmosolyodtam.

- Mit csinálsz kettő után?-néztem rá

- Úgy érzem veled leszek.-kacsintott

- Ha nagyon unatkozol, átjöhetnél.-mosolyogtam

- Rendben.- szállt be a kocsiba és elment

Bementem, de nem volt otthon senki. 
Anya dolgozik még.

Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
A tegnap estén prörögtem.
Nem jutott eszembe semmi, annyira rosszul érzem magam emiatt.
Talán Dominik mindenre emlékszik, csak nem akarja elmondani?

Mi lesz ha anya meglátja a nyakláncot, és vele együtt a nyakamat. Azt fogja hinni, hogy titkolózom előtte, vagy többé nem fog megbízni bennem.
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! 

Miközben ezen gondolkodtam, elnyomott az álom.

•°•°•°

Arra ébredtem, hogy valaki végig simított arcomon.
Lassan nyitottam ki szemem.

- Tegnap volt szerencsém látni, ahogy alszol, de most még aranyosabb voltál.-mosolygott felettem Dominik

- Hány óra van?- ültem fel

- Fél három, mielőtt azt hiszed, hogy betörtem hozzád, anyukád engedett be.

- Itthon van?-nevettem

- Igen, és megkaptam az engedélyt, hogy bemutassalak anyáéknak.- mosolygott

- De aranyos vagy.-fogtam meg arcát. Azt hiszem, megakartam csókolni.

- Át öltözöl? Vagy így jössz?

- Megvársz?

- Persze, addig kimegyek.

- Nem kell, minden bizonyára láttál már melltartóba, vagy anélkül is.-nevettem

- Attól félek, ha bent maradok, egy darabig nem öltöznél fel.-kacsintott

- Oké, inkább menj ki.-fogtam meg hasát és elkezdtem kifelé tolni.

Öt perc alatt átöltöztem.
Csak egy pólót vettem fel és egy rövid nadrágot.
Hajamat pedig előre raktam, hogy anya nehogy meglássa, Dominik alkotását.

Szépen lassan lebandukoltam, majd mikor megláttam Domit és anyát beszélgetni, akaratlanul is elmosolyodtam.

- Itt vagyok, mehetünk?

- Szia kicsim, Dominik épp mesélte, hogy milyen volt a buli.
Nagyon szép nyakláncot kaptál.-mosolygott

Ha tudná, hogy nem csak nyakláncot kaptam tőle, azt hiszem megölne.

- Na de menjetek, nem tartalak fel titeket, majd beszélünk. Sziasztok.-köszönt el anya tőlünk

- Szia anya, viszlát!-köszönt Domi is

Beszálltam mellé a kocsiba, majd elindultunk.
Az elsuhanó tájat néztem, mikor Dominik, kezét combomra rakta. 

- Ugye nem gond, hogy anyukáddal beszéltem?

- Nem, dehogy.-mosolyogtam

- Akkor rendben.-vette le kezét amit elkaptam és megfogtam, majd úgy tettem mintha ez természetes dolog lenne.

Mikor megérkeztünk hozzájuk, kiszállt a kocsiból és nekem is kinyitotta az ajtót.
Megfogta kezem és elindultunk a bejárati ajtó felé.

Kis húga rögtön rá ugrott amit mosollyal díjaztam.

- Szia Zara.- mosolyog Dominik is

- Ki ő?- kérdezte a kislány

- Barátnőm.- vágta rá

- Akkor szereted?- kérdezte újra

- De még mennyire.- nézett rám majd letette és kezemet megfogta újra.

Elindultunk a konyha felé.
Anyukája és apukája is otthon volt. 

- Jó napot!-köszöntem

- Szia Noa, tetszik a hajad.-köszönt anyukája

- Köszönöm.-mosolyogtam

- Izé, szóval anya és apa, ő Noa, Noa ők a szüleim.-mosolygott

- Szia.-köszönt apukája is

- Csak azért jöttem, hogy bemutassam nektek, úgyhogy mi megyünk is.

- Dominik, miért nem maradtok?-kérdezte anyukája

- Más dolgunk van, de majd egyszer.-mosolygott majd elindult, ezzel engem is magával rántva.

- Rendben, akkor sziasztok, örülök, hogy megismerhettelek.

- Én is nagyon örülök.- mosolyogtam

A kocsiba beszálltunk és elindultunk.

- Dominik, anyától arra kaptál engedélyt, hogy elrabolj?-nevettem

- Arra is.-nézett felém

- Okés. Akkor ha van rá engedélyed, nyugodtan.-mosolyogtam

- Amúgy, ne haragudj, hogy azt mondtam Zarának, hogy a barátnőm vagy.-sziszegte

- Semmi baj, végülis a barátnőd vagyok.-nevettem kínosan

- Csak tudod...

- Nem kell magyarázkodni, nem történt semmi.-néztem rá

- Rendben.

Lassan megérkeztünk hozzá.
Külön lakik szüleitől.
Ki gondoltam volna, hogy egy focista egyedül lakik?

- Ez a te házad?-szálltam ki a kocsiból

- Nem, ez itt mellette.-mutatott egy kuka felé nevetve

- Mégjobban bejössz.-vettem nagy levegőt

- Gyere.- adta kezét

Miután bezárta az ajtót egyenesen szobája felé vitt. 

- Nagy házad van Dominik.-nevettem

- Erre futotta.-nevetett ő is

- És mit csinálunk?-kérdeztem 

- Van pár ötletem.-fogta meg csípőm és neki tolt a falnak

- Bírom, hogy ennyire közel vagy.- leheltem szavakat szájára

- Lehetünk közelebb is.-nyomott egy puszit számra

- Akkor legyünk közelebb.-raktam kezem nyaka köré

Megfogta arcom majd megcsókolt, amit én hagytam.
Egyre vadabb lett csókunk majd végül az ágyra fektetett.
Felém tornyosult, majd újra megcsókolt.
Pólóm alá nyúlt és végig simított oldalamon, amitől kirázott a hideg.
Áttért nyakamra amit csak puszikkal hintett be.
Közben pólóját felhajtottam, de nem vettem róla le.
Újra megtalálta számat, amit újra megcsókolt és egy picit meg is harapott. 
Egy halk nyögéssel díjaztam, és bele túrtam hajába.
Egyik keze még mindig oldalamat simogatta, másik pedig arcomon volt.
Egyik pillanatban eltávolodott tőlem és belenézett szemembe.

- Nem szeretnék sietni, veled nem szeretném elrontani.-lehelte szavakat számra

- Értem, én sem szeretném elsietni, csak...

- Csak az a baj, hogy nagyon akarlak.-harapott alsó ajkába

- Ne siessünk.-ráztam fejem és közben próbáltam felülni

- Ne haragudj.-nézett rám

- Semmi gond.- nyomtam egy puszit szájára

Nagy levegőt vett majd újra megcsókolt.
Egyik keze arcomat fogta másik pedig le tévedt fenekemig, amit megszorított és nem akart elengedni.
Közelebb akartam érezni, ezért testemet övéhez szorítottam.
Sohasem akartam ennyire embert mint Dominikot.

Sziasztok :)
Itt lenne a rész 😛
Remélem tetszik. 😏
Kövi hamarosan. ✋