Reggel a telefonom eszeveszett módon elkezdett csörögni.

- Kiaz? - vettem fel morcosan

- Jó reggelt barátosném! Végre már, hogy felveszed! Mit csináltál te eddig? - szólt bele Lara

- Hányszor zaklattál? - nevettem

- Nagyjából vagy háromszor hívtalak amit nem vettél fel. - nevetett ő is

- Király, miért ébresztettél fel?

- Ja, csak azért, hogy megkérdezzem, mizu?

- Ez most komoly? - álltam fel

- Aha.

- Tudod te hány óra van? - nevettem

- Fél kilenc, igen, miért?

- Csezdmeg ilyenkor még alszok. 

- Nem baj, tíz perc és ott vagyok.

- Ja, hogy jösz? 

- Aha, már a metrón vagyok - nevetett

- Még jó hogy közlöd, najó akkor majd jösz, én addig rendben teszem magam, csácsá - tettem le

Kivettem a szekrényből egy normálisnak mondható ruhát és miután felvettem, a fürdőszobába vettem az irányt, hogy valami normális külsőt varázsoljak magamnak.

Pár perccel később Lara berontott a házba.
Igen, ez olyan szokásos dolog nálunk, mint minden más embernek reggel elmenni pisilni.

- Helaa csajszi - ugrott a kanapéra mint mindig

- Megyek már! - kiabáltam le

Amint leértem megöleltem és megpróbáltam mellé ülni.

- Na mizu? - kérdezte

- Minden jó, és veled?

- Velem is - ekkor telefonja jelzett és ő rögtön érte kapott 

- Ki az? - érdeklődtem 

- Ja, csak anya - vágta rá

- Oké, rendeljek pizzát? - kérdeztem

- Légyszii - mosolygott 

- Szokásos?

- Aha - rám sem nézett, csak a telefonját bújta

- Oké - összeráncolt szemöldökkel néztem rá, de utána a pizzát kezdtem rendelni. 

Húsz perccel később a szobámba mentünk, de Lara egy szót sem szólt, mert a telefonját nyomkodta.

- Laraa! Azért jöttél hogy a telódat nyomkod? - nevettem 

- Ja mi, aha vagy mi? - nézett végre rám. -De inkább menjél  mert hozták a pizzát.

-Te ezt honnan tudod, hisz nem is csengetett.

-Megérzés. Na haladoljál lefele.

-Jól van megyek már. -levánszorogtam a lépcsőn, közben elő halásztam a pénzem.
Kinyitottam az ajtót, de ott nem a pizzafutár volt, vagyis nem emlékszem, hogy mondta volna,  hogy másodálásba pizzát hord házhoz. Na, de az ajtóban a megtestesült félisten, vagyis Nagy Dominik állt.

- Hát te? - néztem rá mosolyogva

- Nem is örülsz nekem? -mosolygott

- De, csak nem rád számítottam - ebben a pillanatba a futár is megérkezett

Kifizettem a pizzát és beinvitáltam Dominikot a házba.

- Szóval öltözz és megyünk - mondta

- Mi? Hova? - néztem rá

- Majd meg tudod, tetszeni fog - kacsintott

- Laraa! - kiabáltam 

- Végre már hogy itt vagy! Megehetem az összes pizzát, míg közötettek dúl a láv valahol amara. - mutatott nyugat felé.

- Te bolond vagy. De tudod, hogy hova megyünk?

- Ha te kérdezed akkor nem.

- Jó, de akkor mit vegyek fel.

- Egyszerű utcai cucc. Készülődj én addig boldogítom a szív szerelmed. - kacsintott, majd lelépet.

- Hát jó. 

Ezek valamit összebeszéltek, és Domi honnan tudja, hogy hol lakom? Tuti Lara működik közbe.

Először hajamat fogtam össze, majd elővette pár ruhát, és a jól  megszokott módon kezdtem el kiválasztani.

A választásom egy fehér felsőre és egy bő nadrágra esett. 

Ez lett a végeredmény.

- Kész vagyok! - kiabáltam

- Akkor gyere le - ordította Lara

De várjunk csak egy pillanatot, ez most egy randi lesz?
Vagy csak én reagálom túl?
Mindegy, majd megtudom. 

- Ez jó? - értem le

- Tökéletes - nézett rám Dominik

- Rendben, akkor elmondod, hová is megyünk? - néztem rá hülyén 

- Persze, ha ott leszünk akkor fogod tudni - nevetett 

- Milyen vagy, de akkor megyünk? - mosolyogtam 

- Aha.

- Lara te.. 

- Vigyázok a házra - mondta magabiztos hangnemben

- Köszi - súgtam oda és már kint voltunk Domi kocsija előtt 

- Nem is mondtad, hogy van kocsid - nevettem 

- Mégis mivel vinnélek el randizni? - mosolygott majd kinyitotta az ajtót nekem

Ő is beszállt és elindultunk.
Arcomról a mosolyt nem lehetett levakarni. 
Szóval akkor én Nagy Dominikkal randizom?

- Mi a baj? - kérdezte miközben rám nézett, majd vissza az útra 

- Csak gondolkodtam, hogy hova megyünk - mosolyogtam

- Nyugi már. - mondta egy piros lámpánál 

- Melletted nem is tudok ideges lenni, csak...

- Csak? -fordult felém azzal a csábító mosolyával 

- Áh semmi, örülök hogy ezt a napot veled tölthetem. - csuktam be szemem

Elindult az autó.
Nem tudtam, hová megyünk, de nagyon remélem, hogy nem fogok valami hülyeségeg csinálni, hisz most csak mi ketten leszünk, nem lesz itt Lara, hogy segítsen ha például megakarnám csókolni.

- Mindjárt ott vagyunk - szólalt meg halkan

- Huh anyám, jobban félek mint érettségi előtt - nevettem 

- Nem kell, tudod itt az oroszlánok ketrecbe vannak - mosolygott - meg amúgy is, én itt vagyok. - vonta meg vállát 

- Ohh mond, hogy az állatkertbe megyünk - pattantam fel

- Nem mondhatok semmit - vigyorgott 

- Domii - fogtam meg karját

- Mindjárt - nevetett és közben parkoló helyet keresett

Kis idő múlva morcos hangon szólalt meg. 

- Oh hogy a kutya üsse meg!

- Nézd ott van egy hely - mutattam a másik irányba

Mikor oda értünk szépen lassan betolatott, és kiszálltunk a kocsiból. 

- Mostmár elmondod? - néztem fel rá 

- Gyere - nyújtotta kezét, amit én boldogan megfogtam

- Tök magas vagy így - nevettem

- Magas fiúkhoz alacsony lányok illenek - mosolygott 

- Igaz, én nem vagyok annyira alacsony. - nevettem

- Tőlem kisebb vagy - kacsintott

Ez után inkább befogtam a szám, annyira hihetetlen, hogy fogja a kezem és, hogy ez egy randi?

Mielőtt odaérünk volna, szemem befogta és így sétáltunk tovább. 
Kis idő múlva elengedte és mikor kinyitottam azt, az állatkert kapuja tárult elém.

Már régóta elszerettem volna ide jutni, hiszen imádom az állatokat, de eddig nem volt időm az iskola miatt.

- Domi - fordultam felé 

- Mi az? - mosolygott elégedetten

- Köszönöm - öleltem meg

Annyira jó érzés volt őt ölelni, testem szorosan hozzá simult övéhez. 

- Bemenjünk vagy bámuljuk még a kaput? - vigyorgott 

- Menjünk be - nevettem

A jegyeket megvette és már bent is voltunk. 

〰〰〰

Mindent megnéztünk, bent is és kint is.
Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Kimentünk és miután megtaláltunk a kocsit, beszálltunk. 

- Most hová megyünk? - kérdeztem mosolyogva

- Kajálunk valamit és utána haza viszlek.

- De már hat óra van - nevettem

- Fél nyolcra haza szállítalak - mosolygott

- Amúgy jól éreztem magam.

- Én is - nézett rám

- Egyébként, hogy jött ez az ötlet?

- Látni akartalak, de nem tudtam mást kitalálni, úgyhogy megkértem Larát, hogy segítsen.

- A kis huncut - nevettem fel

- Miért hónap végén születtél? - nevetett ő is

- Ezt anyától kell kérdezned - mosolyogtam 

- Na majd, akkor megkérdezem. Hanyadika is van ma? - kérdezte

- Huszonnégy és huszonnyolcadikán lesz a szülinapom, miért?

- Akkor szerdára kell sok pia, meg kaja. - nevetett

- Segítek majd.

- Nem. Te addig szépen beülsz barátnőddel a kozmetikushoz, én addig megcsinálok mindent, felhívom az őrült barátaidat.

- A te őrült barátaid is kellenek oda - nevettem

- És meg van mit fogsz kapni. 

- Így is sok dolgot válalsz magadra, nem kell semmi, csak annyi, hogy te is ott legyél. - néztem rà 

- Ü-üm. Tőlem is kapsz majd valamit - rázta fejét

- Ah jólvan.

Pár percel később megérkeztünk egy étterembe.
Nem volt puccos, de Domi eléggé kitett magáért.

Miután a rendelt kajákat elfogyasztottuk, már indultunk is a kocsihoz, mivel már fél nyolc már rég elmúlt. 

Lassan mentünk, direkt húzta az időt.
Megcsörrent a telóm, anya volt az.

- Igen? - szóltam bele

- Felhívhattál volna - mondta idegesen

- Bocsánat, de már megyek haza. 

- Jólvan, Lara elaludt már - nevetett

- Majd akkor holnap haza megy.

- Na szia - tette le

Dominik kérdő fejjel nézett felém.

- Baj van?

- Hát, nincs - nevettem

- Jó, sietek - nevetett 

Mikor haza értünk kiszállt a kocsiból és én is így tettem.

- Köszönöm, hogy elvittél. - néztem szemeibe 

- Jó éjt - hajolt közel, és szám sarkára nyomott egy puszit. 

Mielőtt beszállt volna autójába, utána szóltam majd oda mentem hozzá. 
Lábujjhegyre álltam és én is nyomtam egy puszit arcára.

- Jó éjt Domi - mosolyogtam rá, és befelé indultam

Bent síri csend honolt. 
Sötét volt, így felkapcsoltam a lámpát.
Lara a kanapén aludt, és én ezt megzavartam azzal, hogy elkezdtem lökdösni.

- Ahh - nyögte - mivan?

- Gyere fel - súgtam 

- Te vagy az Noa? - állt fel

- Nem, az anyád vagyok, na húzzál fel - nevettem 

- Ja oké.

Halk léptekkel felmentünk, és mielőtt mindent elmeséltem volna, elmentem zuhanyozni.

Mikor visszaértem, Lara alig várta, hogy elmondjam mi is volt. 
Alig akarta elhinni.

Sziasztok :)
Itt lenne a kövi rész 😏
Remélem tetszik. 
Kövi hamarosan, addig puszi 💕
XxX ت