Az nap este nála aludtam.
A világ legboldogabb lánya vagyok, hogy Dominik a barátom.

Egyedül ébredtem. 
Nem volt mellettem senki, ettől egy kicsit megijedtem. 
Aztán nagy csörömpölést és egy kis hangis káromkodást hallottam a konyha felől, ezért gondoltam, hogy Domi ott van. 

Felálltam az ágyból, elmosolyodtam annak láttán, hogy Domi szürke felsője, szinte térdemig ér.
Lassan lebicegtem a lépcsőn és megpillantottam, őt.
A falnak dőltem, úgy figyeltem addig, ameddig észre nem vett.

-Jó reggelt szerelmem.-magához húzott és egy darabig nem engedett.

-Nem voltál mellettem...-néztem fel rà szomorúan 

-Reggelit csináltam, remélem szereted a rántottát.-mosolygott

-Köszönöm, egyébként mit törtél össze?-nevettem fel

-Rossz helyen volt két pohár.-sziszegte 

-Mindent értek, öhm ma nincs kedvem menni a kórházba. Csinálunk valamit?-néztem rá 

-Persze, először megreggelizel, aztán felöltözöl, elviszlek a kórházba, és utána nekem edzés, de ha szeretnél, jösz velem.

-Domi, tényleg nincs kedvem menni, de az edzésre szívesen benézek.-mosolyodtam el pimaszul

-Csináljuk azt, hogy beviszlek, cserébe eljöhetsz az edzésre.-jött oda hozzám 

-Hát, oké.-rá néztem, majd leültem

-Nem szeretném, ha nagyobb bajod esne.-legugolt elém és szemembe nézett 

-Nem úgy volt, hogy vigyázol rám?-el mosolyodtam, és nyakára tettem két kezem.

-Ez természetes, csak... 

-Nem lesz semmi bajom, ha melletted vagyok.-félbe szakítottam, és kezemet arcára helyeztem, így folytattam beszédem.- Tudom, hogy te még a széltől is óvnál.

Erre csak elmosolyodott és felállt. 

-Domi...- felálltam utána

-Igen?

-Szeretlek.-válaszát megsem vártam, rögtön megcsókoltam.
Neki tolt a pultnak amiről leesett egy ujabb pohár, ezért elkezdtünk nevetni. 

-Én is szeretlek.-mondta komolyan, majd egy lágy puszit nyomott számra.- Jól áll rajtad a pólóm.-jegyezte meg

-Csak egy kicsit nagy, de nem baj, legalább nem mutat sokat.-mosolyogtam rá

-Pedig mutathatna.-kacsintott,és közelebb jött

-Inkább együnk.-öklömet mellkasához tartottam

-Igazad van, kihűl a reggelid.

Miután megreggeliztunk én felöltöztem, és rendbe tettem magam.
Dominik addig elpakolt, majd edző cuccát összetette és indultunk is. 

-Juuj de hideg van.-kirázott a hideg, ahogy kiléptünk az ajtón.

-Hozzak egy felsőt?-kérdezte

-Nem kell.-mosolyogtam rá

-Én azért hozok ki.-ezzel visszament. 
Nem sokkal később és cipzáros pulcsival tért vissza.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
Keze, mint mindig, combomon hevert.
Lassan megérkeztünk a kórházba.

-Nem akarok bemenni.-néztem rá az épületre 

-Kérlek. Lassan már leszedik, és nem kell, hogy rajtad legyen.

-Jó, de csak akkor ha te is bejössz velem.-kezem keresztbe tettem, majd ránéztem Domira

-Mindig bementem, ma sem lesz másképp.

-Úgy értettem, hogy a terembe is gyere velem.

-Nem hiszem, hogy megengedi.

-Ugyanmár, nekem megengedi.-nevettem

-Mit csináltál vele?-kérdezte komolyan

-Semmit,-vontam meg vállam- de akkor megyünk?

-Érdekes, eddig nem akartál bemenni, most szóba kerül Gergő és rohansz be?

-Most tényleg féltékeny vagy? Dominik, nem azért megyek oda, hogy vele legyek, amúgy se tudok rohanni, ha eddig nem tűnt volna fel.

-Ne haragudj. Szeretlek.

-Miért haragudnék? Én is téged.-mosolyogtam rá 

-Én is téged mi?-vigyorgott 

-Hát én is szeretlek.-magyaráztam 

Erre ő felém hajolt és megcsókolt.
Aztán valahogy kiszálltunk és bementünk az épületbe.
A folyosón épp találkoztunk Gergővel.

-Sziasztok.-köszönt kedvesen

-Helló.-köszönt Dominik komolyan

-Hali, figyu ma bejöhet Domi a terembe?-kérdeztem

-Persze, ma úgy is csak mi lettünk volna, szóval jöjjön.-bólogatott

-Rendben.

-Figylej, nem szívesen adlak más kezébe, de lehet jobb lenne, ha kint maradnék.-súgta

-De miért?

-Csak azért, mert attól félek, ha meglátom, hogy úgy nyúl hozzád... Valószínű a saját kezét kellene tornáztatni.

-Akkor jöttök?-kérdezte Gergő

-Mindjárt megyek.-rá néztem, majd Domi felé fordultam

-Menj, megvárlak.-mondta halkan

-Hát, rendben, szeretlek.-szemeibe néztem, s egy puszit nyomtam szája szélére

-Hüm.-elmosolyodott, majd visszahúzott magához, és hosszasan megcsókolt.

Miután bementem, Gergő levette lábamról a cuccot, és úgy kellett járkálnom körbe a terembe.
Természetesen ott volt mellettem és fogta a kezem.

-Összejöttetek?-kérdezte mosolyogva

-Öhm, igen. Neked van barátnőd?

-Még nincs.-nevetett

-Pedig biztos a lábaid előtt hevernek.-lépkedtem lassan

-Lehet, hogy ezt hiszed, de nem.

-Értem.-zavarodottan rá mosolyogtam, majd tekintetem földre szegeztem.

-És, hogy találkoztatok? Biztos romantikus volt, nem?-kérdezte miközben zöld szemeit rám helyezte

-Hát, igazából, csak egy kikapcsolódásnak indult a barátaimmal, és Dominikék épp ott edzőtáboroztak, ahová mi mentünk és összefutottunk. Azt hittem, hogy egy eladó a boltban.-nevettem el magam

-Ez tényleg romantikus.-nevetett ő is

-A legromantikusabb.-mosolyogtam magam elé

-Figyelj, szerintem holnap gyere be, és utána már le is kerülhet rólad, aztán már be se kell jönnöd.-visszaadta rám, majd elindultunk az ajtó felé

-Oké, Köszönöm.

-Akkor mi végeztünk is, holnap látlak.-mosolygott majd ott hagyott.

Domira néztem aki egy kicsit végig nézett Gergőn, majd hozzám sietett.

-Minden rendben?-kérdezte aggódó tekintettel

-Persze, holnap még be kell jönnöm, de akkor már leszedik.-néztem rá boldogan

-Örülök,mehetünk?-kérdezte kicsit ingerülten és már indult is a kijárat felé

-Igen, de hé, Dominik.-szóltam utána- Mi a baj? Történt valami?

-Nem, dehogy, csak sietnünk kell, mert már késésben vagyunk.-válaszolta

-Hát, rendben.

Beszálltunk a kocsijába és indultunk.
Keze nem combomon hevert most, hanem a kormányt fogta erősen.

-Dominik.-halkan szóltam hozzá

-Kicsim?-fordult felém

-Mi a baj?-értetlenül néztem rá

-Semmi, tényleg. Nincs semmi baj. Rendben?-kezét enyémmel összekulcsolta, és szorosan fogta.

-Rendben.-halványan elmosolyodott, majd újra az útra figyelt.

Lassan megérkeztünk a stadionhoz, ahol már sok kocsi állt.
Kiszálltunk, és bementünk.

Az öltöző előtt megálltam, és vártam Domit. Egy ismerős srác jött ki először, aki hát egy kicsit jól megnézett, de a pályára sietett.
Aztán jöttek még páran és végül Gera, Böde, és Domi jöttek ki.

-Hát szia kislány, rég hallottam felőled. Hogy vagy?-kérdezte Böde

-Megvagyok, és te?-indultam el vele

-Már én is. Látom te is megsérültél.-nevetett fel

-Sikerült.-nevettem én is

-Na és meghódított már?-biccentett hátra

-Már az elején.-mosolyogtam

-Szóval, szerelem első látásra?- Csak bólintottam egyet.
Már a többiek melegítettek, de Domi még mellettem volt.

-Menned kéne, nem szeretném, hogy miattam szóljon...

-Mindjárt, egyébként itt van Lara. Ádám elhozta. Szerintem összejöttek.-mosolygott

-Ohh, anyám, jó rég láttam.

-Menj oda hozzá, de azért közbe figyelj rám is.-lopott egy puszit, majd elindult edzeni.

Lara a másik padnál ült.
Oda sétáltam, majd mellé ültem.

-Remélem nem foglalt a hely.-nevettem el magam

-Noa, hogy kerülsz ide.-megijedt, de utána nyakamba ugrott.

-Domi hozott, de te?

-Ja, csak tök jóba lettünk Ádival, szóval megkért, hogy jöjjek el.

-Szóval tök jóba mi?-huzogattam szemöldököm

-Nem vagyunk együtt, oké? De mesélj veled meg vele mivan? 

-Hát, semmi. Azon kívül, hogy szeretem, semmi.

-Nem jártok?

-Ide-oda, de egyébként...  A barátom.-nevettem

-Úristen, tudtam, tudtaam!-ugrált örömébe.- De a lábad, hogy van?

-Holnap megszabadulok tőle.

-A lábadtól?-nevetett saját viccén

-Ugyanolyan hülye vagy.-öleltem meg

Ekkor egy labda gurult felénk.
Felálltam és visszagurítottam.

-Varga! Mi lenne ha nem oda, hanem a kapuba rugdosnád a labdát?-kérdezte hangosan Dibusz

-Varga?-néztem Larára

-Kimaradt az életedből ezekszerint. Varga Roland.

-Ja... Az előbb úgy bámult rám.

-Biztos bejössz neki.-nevetett

-Ez még viccnek is rossz, hé mi lenne, ha ma beugranál hozzám?-tereltem a témát

-Ma nem fog menni, de holnap?

-Okés, de mit csinálsz ma?-néztem hülyén 

-Ja, csak anyával megyünk vásárolni.

-Oh, értem.

Lassan vége lett az edzésnek, és a fiúk visszamentek az öltözőbe.
Lara és én az öltöző előtt beszélgetünk, mikor telefonja megszólalt. 
Arrébb állt, és épp ekkor lépett ki Roli.

-Hali, Domi mindjárt jön.-mosolygott

-Oh, király, köszi. 

-Hogy hívnak?

-Noa.-vágtam rá

-Szép név. Hány éves vagy?

-Köszönöm, húsz, miért?-összeráncolt szemöldökkel néztem rá

-Csak kérdem, örülök, hogy megismerhetelek. Szia.-ezzel ott hagyott.

Oké, talán kicsit fura, de jófejnek tűnik.

-Kész vagyok, mehetünk kicsim?

-Rendben, igen nagyom.-mosolyogtam rá

-Mit akart Varga?

-Semmit, csak kérdezett pár dolgot.

-Oké, beszéltél Larával?

-Igen, azt mondta, nem jöttek össze. Bár fura volt, mikor kérdeztem, hogy nem szeretne-e beugrani hozzám, azt mondta, hogy anyukájával megy vásárolni, de szerintem valamit titkol.

-Ádám is fura volt, biztos szerelmes.-nevetett

Fel órával később

-Köszönöm, hogy haza hoztál, nem jösz be?-néztem rá

-Nem gond, ha most nem?

-Nem, dehogy.

-Holnap jövök érted. Szeretlek kicsim.-nyomott egy puszit számra, majd kiszálltam.

Bementem a házba, anya már itthon volt.

-Szia Noa.-köszönt

-Szia anyu, miújság?

-Ezt kérdezném én is. Minden rendben?

-Mármint mivel?-leültem az asztalhoz és anyára néztem

-Voltál ma a kórházba? Mit mondtak?  Domival minden oké? 

-Voltam, azt, hogy holnap már leszedik, és nem kell már mennem.
Domival, pedig minden rendben, igen.

-Mesélj.

És elmeséltem mindent, anya csak mosolyogva figyelt, majd a végén megszólalt.

-Látni rajta, hogy szeret, remélem ő tényleg vigyázni fog rád.

-Én is szeretem őt.

-Képzeld, új munkatársam van.

-Oh, tényleg? És hogy hívják?

-Miklós. Nagyon jól néz ki.

-Szóval tetszik neked?

-Jaj kislányom, dehogy tetszik.

-Aha, oké anya. Mikor jön?-nevettem

-Ma, vacsorára.

-Szóval randi?

-Najó, elég a vallatásből. Nekem kellene ezeket kérdezni.

-Jólvan, eltűnjek itthonról?

-Mégis mit gondolsz?-nevetett

-Hát, anyukám, nem tudom, de remélem minden jó lesz, én fent leszek a szobámba.

-Okés, mindjárt kész a kaja, majd felviszem.

-Jólvan, én addig kimosom a hajam, és lezuhanyzom. Puszi.

Felmentem a szobámba, és úgy tettem ahogy anyának mondtam, aztán miután felvettem egy tiszta ruhát, és megszárítottam a hajam, befeküdtem az ágyamba, és telefonom képernyőjét bámultam.

Nem sokkal később Domi hívott.

-Szia nagyom.

-Kicsim, mit csinálsz?

-Fekszem, te?

-Rád gondolok. Hiányzol életem.

-Átjöhetnél... Csak anya randizni fog.

-Anyukád bepasizott?-nevetett fel halkan

-Ja, azt mondta, hogy Miklósnak hívják, és hogy őrült helyes. 

-Akkor anyukád tényleg bepasizott.-mondta komolyan

-Igen, amúgy jól fogadta...

-Mit?

-Hát, hogy te és én... 

-Te és én?

-Hogy, tudod...

-Hogy?-kérdezte mosolyogva

-Nagy! Elég, tudod mire gondolok.

-Szóval jól fogadta, hogy elraboltam a lánya szívét?

-Nem pont így mondtam, de igen. Örül, hogy te vagy mellettem.

-Szeretlek picim. Nagyon-Nagyon! 

-Szeretlek. Tényleg nem jösz át?

-Nem szívesen zavarok, úgyhogy majd holnap átmegyek.

-Te is tudod, hogy nem zavarnál, szerelmeem kérleek!

-Mit kapok ha átmegyek? 

-Engem.

-Húsz perc és ott vagyok. Rohanok kicsim. Szeretlek picim.

Mosolyogva tettem le a telefont, és lerohantam anyához, már amennyire tudok rohanni, valószínű, egy csiga is megelőzött volna.

-Anyu, két dolog. 
Jön Domi, és hol van a kajám?

-Rendben, akkor négy főre terítek.

-Nem! Mi nem leszünk ott. 
Ez a ti randitok, oké?

-Jólvan akkor itt van a kajcsi, jó étvágyat hozzá. 

-Köszönöm. Ha jön Domi, küld fel. Ígérem nem zavarunk titeket.

-Okés, felküldöm.

Visszamentem a szobámba és elfogyasztottam a kajám.
Kocsi hangot hallottam, ezért kinéztem az ablakon, de nem láttam sokmindent.
Egy kicsit még maradtam az ablakba. 

Arra lettem figyelmes, hogy Dominik hátulról ölel meg. 
Keze hasamnál összefonódott, fejét nyakamhoz helyezte, és lágyan megcsókolta.

-Azt hittem sose érsz ide.-szólaltam meg

-Sok volt a piros lámpa.-mosolygott

Megfordultam, majd mellkasának döntöttem fejem.

-Itt alszol?

-Itt.-kezét állam alatt helyezte, ezzel fejemet felemelte és megcsókolt.

-Szeretlek.-leheltem ajkaira

Kis idő múlva, hallottuk, hogy megérkezett a vendég. 
Kilopoztunk a szobámból, és hallgatózni keztünk.

Anya végre boldog volt, hallottam nevetni, és ettől én is boldog lettem.
Annyi év után  megérdemli a boldogságot.

Falnak dőltem és úgy hallgattam, hogy mit beszélnek.
Domi előttem állt.

-Tudod, nem szép dolog hallgatózni.

-Shh, csak érdekel, hogy ez a Miklós, milyen.-súgtam halkan

-Biztos tetszik neki anyukád. Nem hallottam még ilyen kedves szavakat.

-Remélem, hogy ő nem bántja meg.

-Tisztára úgy viselkedsz mintha, te lennél az anyukája. 

-Lehet.-néztem rá

-Megnézzem, hogy minden rendben? Tudod, majd azt mondom, hogy nem tudom hol van a wc.-nevetett halkan

-Shh.-kezem szája elé tettem

-Nem hatásos a kezed, valami máshoz kell folyamodnod.-súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

Szépen lassan oda hajoltam szájához, és megcsókoltam.
Pólójába kapaszkodtam, míg ő derekamon támaszkodott. 
Nem akartam, hogy vége legyen.

-Menjünk be.-súgtam

Lefeküdtem az ágyra, Dominik pedig mellém.
Szorsan ölelt.

-Aludjunk?-kérdezte

-Aludhatunk, de ha jól emlékszem, te nem így szoktál aludni.-fordultam felé

-Nem szeretnélek zavarba hozni.-súgta

-Engem aztán nem fogsz.-mosolyogtam rá

-Akkor rendben.

Felállt és levette felesleges ruháit, csak egy boxerben volt.
Felültem ágyam tetejére, és onnan néztem kockás hasát.

-Nem hoztalak zavarba ugye?-kérdezte miközben visszajött ágyamra, és felém tornyosult. 

-Nem.-vettem nagy levegőt

-Akkor aludjunk, jó éjt kicsim.-legördült mellém és alvást színlelt.

-Jó éjt nagyom, de nem is kapok puszit?

-Szeretlek.-megcsókolt, majd felsőmet felgyűrte, és kezét hasamra tette.

Sziasztok *-*
Huhh azt hiszem ez az eddigi leghosszabb rész.
De remélem tetszik 🤗

Ez az előző meccsen volt, mikor Domi rúgta az első gólt. 🤗
Annyira büszke voltam, hogy elsírtam magam (lol)  😍
Puszii 😘💕