Reggel elég hamar felébredtem, ugyanis a lábam nagyon fájt.
Domi még aludt ezért nem csináltam semmit, csak feküdtem és próbáltam nem a fájdalomra gondolni. 
Kis idő múlva már ő is ébren volt. 

-Jó reggelt szépségem,-puszilta meg homlokom-hogy aludtál?

-Neked is focistám-mosolyodtam el-nem annyira jól, fájt illetve még most is fáj a lábam.

-Szólok egy orvosnak.-mosolygott majd kiment.
Egy orvossal és egy ápolónővel tért vissza.

Az orvos mosolyogva jött be.
Furán nézhettem rá, hisz mosolya rögtön lehervadt arcáról. 

-Jó reggelt-tétovázott, majd belenézett kezébe lévő lapba-Noa, mivel felébredtél, és látszólag jól vagy, ezért ma megoperáljuk a lábad.
Nem kell félned, altatás alatt leszel és miután véget ér a műtét, nem is fogod érezni.-nyugtatott

-Rendben, mikor mehetek haza?

-Ha minden jól megy, akkor holnapután, de természetesen be kell jönnöd a tornákra.

-Igen, ezt én is tudom. 

Az ápolónő megcsinálta az infúziót, majd kimentek.
Nem sokkal később megjött a reggeli, amibe boldogan bele edtem, aztán mikor rájöttem, hogy ez nem az a kaja, amit otthon szoktam, enni rögtön ki is köptem, persze Dominik nevetett rajtam.

-Ne nevess, inkább hívd fel anyát, hogy hozzon nekem enni.

-Jólvan már, annyira cuki voltál.-mosolygott, majd telefonjáért nyúlt.

Kb húsz perccel később anya megérkezett, de nem volt egyedül.
Az én drága barátnőm volt, és Jusztin.
Mennyire aranyosak, hogy bejöttek hozzám.

-Jó reggelt kisasszony. Ugye, hogy nem finom itt a kaja.-az utóbbi mondatot súgta, mintha valaki meghallotta volna.

-Sziasztok-mosolyogtam

-Annyira örülök, hogy jól vagy, és hogy ilyen hamar felébredtél.-ült mellém Jusztin

-Hidd el, saját kezemmel öltem volna meg, ha nem ébred fel.-nevetett Lara

Termesztésen erre Domi is felkapta a fejét és megszólalt. 

-Haha jó vicc, nem hagytam volna.-magyarázta komolyan, majd elmosolyodott.

-Najó, elég még a végén összevesztek, anyu kérlek adj valami ehető, mert éhen halok.

Valamit motoszkált, majd felém nyújtott egy kiflit és egy joghurtot.

-Köszönöm.-néztem rá halálosan, hisz imádom ezt a kettőt együtt. 

-Oh, Ádám üzeni, hogy délután bejön, csak egyenlőre nem tudja mit vegyen neked.-nevetett Lara

-Mond meg neki, hogy sok-sok kaját, az tökéletes lesz.-mosolyogtam

-Tisztába vagy azzal, hogy megteszi?-nevetett Domi

-Tudom, ezért is kértem.-bólogattam és közbe tömtem a fejem. 

-Jaj tényleg, a többiek azt üzenik, hogy jobbulást. Tegnap mindenki itt volt, de csak Larát engedték be.-szólalt meg Jusztin

-Köszönöm, legalább gondoltak rám. Egyébként te jól vagy?-kérdeztem felé fordulva

-Persze, csak megijesztettél.-vakarta fejét

-Na gyerekek én mindjárt jövök, csak megkérdezem, mikor lesz a műtét.-mondta anya és ezzel ki is ment.

-Nem félsz?-kérdezte Lara

-Nem, mivel ez már szinte rutin műtétnek számít.

-Tuti félsz, csak nem mered felvállalni.-nevetett Jusztin

-Héj, ne akard hogy felálljak, vagy hogy jobban legyek.-nevettem én is

-Vigyázz vele, mert még a végén talál valami módszert amivel megver.-nevetett Dominik, majd megfogta a kezem

-Uhhh együtt vagytok?-bámult ránk nagy szemekkel Lara

Egymásra néztünk Domival.
Van egy olyan érzésem, hogy ő sem tudja mit válaszoljon. 
Nagy levegőt vettünk és a jól megszokott téma elterelést választottuk. Egyszerre kezdtünk bele valamibe, amit talán még mi sem tudjuk mi volt az.

Ekkor anya belépett, Domi elengedte volna a kezem, csak hát én eléggé ragaszkodó típus vagyok. (😏)

-Kicsim, délután kettőkor kezdik majd meg a műtétet, és lehet, hogy több órás lesz, mivel a térdkalácsod is eltört.

-Mi ütött el engem, egy hajó?-nevettem

-Ez hülye, kajak nevetsz ezen?-förmedt rám Lara

-Most kajak sírjak?

-Nem, de ah hülye vagy.-rázta a fejét

-Még jó, hogy rá jösz.-nevettem

Egy darabig beszélgettünk, majd Larának haza kellett mennie, így Jusztin haza vitte.
Anya elment egy kávéért, és két forrócsokiért.
Ezért ketten maradtunk Domival.

-Tényleg nem félsz?-kérdezte

-Tényleg, de te se aggódj, rendben?-néztem szemeibe

-Nagyon szeretem, hogy ilyen vagy.-megfogta arcom, majd végig simított rajta, ilyenkor utálom, hogy ágyhoz vagyok kötve.

Kis idő múlva anya visszaért.
Meg ittuk a forrócsokit, és közben beszélgettünk.
Majd bejött az orvos és bevittek a műtőszobába. 

Adtak valami cuccot, amitől álmosabb lettem, majd kölcsön kérem tőlük, ha nem tudok aludni esténként.
Egy nő fejem felé állt és visszaszámolt.
Harmadik ujjánál már nem voltam magamnál.

•••

Mikor felébredtem, már sötét volt kint. 
Egyedül voltam a szobába. 
A lábamat nem éreztem, hogy fájt volna, szóval jót tettek velem. 
Valami kék van rajta, ami felül össze van csatolva több helyen is.

Egy orvos és egy fiatal, kb velem egyidős srác jött be. 

-Hogy vagy Noa?-kérdezte az orvosom

-Tök jól, és maga?-erre rám mosolygott a srác

-Én is, nagyon jól vagyok, bemutatom a gyógytornászodat, Tóth Gergőt. 

-Helló.-végig mértem, ami azt illeti, jól kivan gyurvan, biztos azért, mert már sok embert emelgetett.

-Szia. Megpróbálsz felállni?-kérdezte, miközben felém kezdett jönni, hogy segítsen. 

-Aha.-vágtam rá

Egy kezével kezemet fogta, majd mikor felálltam, derekamra rakta kezét és így próbált segíteni.

-Próbálj meg a bal lábaddal lépni.-nézett rám

-Ha nem félnék, hidd el mennék én.-néztem rá

-Itt vagyok nyugi, nem fogsz elesni.

-Jólvan.-nagy levegőt vettem és letettem a lábam, először rossz volt, és egy picit fájt is, de utána már megszoktam, és egyre jobb lett.

Kimentünk a folyosóra, mikor Domi meglátott, felénk vette az irányt.

-Annyira szép vagy.-ölelt magához

-Nem fogom ezt a cuccot szeretni.-nevettem

-Tóth Gergő-nyújtotta a kezét Dominak.

-Nagy Dominik.-nézett szemeibe

-Mindjárt jövök, addig nyugodtan beszéljetek.-mosolygott majd ott hagyott minket

-Najó ha úgy nyúl hozzád, fejbe rúgom.-sziszegte

-Labdával?-nézetem rá 

-Vagy anélkül.-homlokát enyémnek támasztotta és szemeimet bámulta.
Legszívesebben megszakítottam volna a köztünk lévő távolságot, de ekkor anya mellénk állt.

-Aranyosak vagytok, de lassan mennünk kéne, nem maradhatunk bent.

-Rendben, haza viszem, csak elköszönök. 

-Majd holnap jövünk érted, aludj jól.-puszilta meg homlokom anya, majd Domi felé fordult-megvárlak a kocsinál.

Megvárta amíg elment, majd magához húzott és nem engedett.

-Holnap jövök érted, ha ez a Gergő úgy ér hozzád, szólj és esküszöm...

-Ne féltékenykedj, már foglalt a szívem.-mosolyogtam rá

-Oh, igen? Ki az a szerencsés fickó?-puszilta meg számat

-Majd egyszer elmondom, de anyám kint vár, úgyhogy menj.

-Szóval elküldesz?-nézett rám

-Nem, csak nem akarom, hogy anyám megsüljön kint.-öleltem meg újra

-Jólvan,jólvan megyek.-tolt el magától

-Jóéjszakát,próbálj meg nem rám gondolni.-pusziltam meg arcát

-Lehetetlen dolgot kérsz.-lépett közelebb

-Pedig sikerülni fog.-nyakába kapaszkodtam és szemeibe néztem

Száján nagy levegőt vett, majd megnyalta és megcsókolt.
Imádom ahogy csinálja.
Sokkal tovább tartott volna, ha Gergő nem bukkan fel, és nem kezd el köhögést játszani.

-Megyek már, légy jó.-mosolygott Domi, majd elengedett

Nagy levegőt vettem majd megfogtam segítőm kezét és befelé mentünk.

Épp kifelé tartott mikor visszafordult és kérdő tekintetét rám szegezte.

-Minden oké? Mármint a lábaddal?

- Igen.-bólogattam

-Öhm izé, ő a barátod?

-Azt hittem gyógytornász vagy, nem pedig az anyám.-néztem rá

-Igazad van, bocs, reggel jövök, jó éjt.

-Szia.

Bezárta az ajtót majd nem sokkal később már álomba is szenderültem.

Sziasztok :)
Itt lenne a rész 😉
Remélem tetszik.😄

Tegnap láttam a Legia meccset.🙏(Köszönöm Istenem) 
Sajnos 3:1-re kikaptak, de Domi a 80' percben adott egy gólpasszt.😏👏💚
Amúgy meg paraszt, köcsög és agresszív volt az ellenfél. 😒😣

Ma pedig FTC vs PAFC meccs volt, ami 1:1-re sikerült, Varga Roli jóvoltából. 😏👏💚

Ahw imádom őket!!!💚💚

Szóval, kövi rész hamarosan, és ha ez tetszett akkor, kommenteljetek, és voteoljatok.☆

Puszii. 💕