A Bálinttal való találkozásom után, sikeresen megtaláltam a családomat. Lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket: 'Jaj, de szép vagy!' 'Milyen magas lettél!', halkan megsúgom, nem nőttem magasra 158 centiméter vagyok, ezzel a legkisebb az osztályomban, vagyis most már volt osztályomban, 'Gratulálok!' 'Hogy vagy drága?' 'Csináljunk közös képet'. Meg kaptam rengeteg virágcsokrot, amik gyönyörűek és illatosak voltak. Csak az eddig, már a fájdalomtól zsibbadó kezem, ezt nem igazán díjazta. Miután mindenkivel lett minimum egy közös fényképem, elindultam fel, a mostanra már volt osztálytermembe.

Amíg sétáltam, próbáltam mindent jól az emlékezetembe vésni. Emlékszem, hogy egyszer, ennek a padnak neki szaladtam a nagy sietségbe, és utána egy jó két hétig alig bírtam lábra állni. Emlékszem, hogy ezen a folyosón, mindenki elérte a plafont csak én nem. Emlékszem, hogy a rajz tanárom egyszer, ebbe a vitrinbe kiállította a legcsúnyább művemet. Emlékszem, hogy ezen a lépcsőn, csak felfele lehetett menni, a másikon meg csak lefelé, és ha a lustaság fájna..., és amúgy is, a szabályok nem azért vannak, hogy megszegjük őket? Hát de. Emlékszem, hogy a termünkben egyszer, közösen, osztályszinten puskáztunk, a tanári asztal fölött lévő lámpára ragasztottuk nagy papírokat, amire nagy betűkkel írtuk fel a dolgozat megoldásait, az egész osztály próbálta visszatartani a nevetését, a tanár meg nem értette, hogy mi történik. Végül mindenkinek sikerült a puskázas, a legrosszabb jegy 4-es lett, és ami a legjobb a tanár észre se vette, sőt miután kijavította a dolgozatokat, meg is dicsért minket, hogy az egész évfolyamból csak mi vesszük komolyan a biosz órákat, és ez meg is látszik az eredményünkön.

Annyi emlék jutott hirtelen eszembe, és annyi mindent szeretnék átélni még ezzel az osztállyal, de már nem lehet. Minden lepéssel egyre közelebb kerülök a termünkhöz, ami azt jelenti, hogy a végéhez is. Lassan az ajtó elé értem, 12.F. ez szerepelt a közepén. Egy mély levegőt véve, bementem a terembe, és mindenkit jól szemügyre vettem még így utoljára. A padomhoz indultam, ahol már Virág csücsült. Már nem sírt, de még fátyolos volt a szeme. Leültem mellé.

-Csakhogy tudd, ha nem jelentkezel nyáron, olyan pofont keverek le neked, hogy életed végéig a tenyérnyomom fog díszelegni az arcodon. - mondta ki halálos komolysággal. Mire elnevettem magam.

-Már, hogy a francba ne jelentkeznék? Úgy foglak zaklatni, hogy egy életre megutálsz. És remélem tudod, hogy minden hétvégén találkozunk kell. - válaszoltam neki.

Virággal 9.-ben alakult ki a barátság közöttünk. Egy koli szobába raktak minket, és elkezdtünk beszélgetni, megismerni egymást. Mivel ekkor már egy éve osztálytársak voltunk, könnyebben ment. 0. évben más lány volt a lakótársam, de ő átiratkozott egy másik budapesti iskolába, és így 4 hónapig nem volt szobatársam. A nevelőnőnk meg nem akarta, hogy egyedül legyek, ezért minden háromszemélyes szobába bekopogott és megkérdezte, hogy ki akar inkább egy kétszemélyes szobába lakni. Virág jelentkezett. Amikor átköltözött, bocsánatot kértem tőle, mert hibásnak éreztem magam, hogy el kellett jönnie a már jól összeszokott társaságától. Ő pedig csak annyit mondott, hogy hálás ezért a lehetőségért, mert a szobatársai hárpiák voltak. Hamar találtunk közös témákat, például mindketten szeretünk olvasni, táncolni és zenét hallgatni, ebből adandóan minden földrajz órán fülessel a fülünkben "figyeltünk". Egy probléma volt, hogy ő Budapesten lakott ténylegesen, a kolin kívül is, én viszont Veszprémben éltem, és nyáron így sokat kellett utazni, hogy találkozzunk. Hozzánk nem nagyon tudtunk jönni, mert apukám nem tudta elfogadni, hogy én pedagógus szeretnék lenni. A lenéző és ítélkező tekintetét kellett eltűrnöm egész nyáron, és ha valamiben egy kis hibát is vétettem egyből az orrom alá dörgölte. Annyira haragtartó és makacs, hogy nem is jött el a ballagásomra. Anya meg naiv, nagyon szeretem, de észre sem veszi, hogy apa mit művel. Na mindegy. Virágékhoz pedig azért nem tudtunk menni, mert kicsi a lakásuk. A szülei elváltak, emiatt nagyon érzékeny lány lett belőle, könnyen meg lehet bántani, de ugyanakkor könnyen lehet boldoggá tenni. Anyukájával és a testvérével él. Évával már találkoztam párszor, de a bátyját még egyszer sem láttam. Virág mesélte, hogy sokszor csak azért barátkoztak vele, mert kavarni akartak a tesójával, így nehezen bízott meg az emberekben, és sokszor mondja nekem, hogy örül az igaz barátságunknak és annak, hogy nem ismerem a testvérét, mert így jobban meg bízik bennem. A barátságunk elején, ezt furcsa volt hallani, de teljes mértékben érthető. Viszont néha szóba hozta, és ilyenkor mindig nagy szeretettel beszélt róla, és mindig hozzátette, hogy amúgy ő egy jó srác. Szóval Veszprém és Budapest sem tűnt jó megoldásnak, ezért kellett keresni egy köztes megoldást, ami mindkettőnknek megfelel, így esett a választásunk Gárdonyra pont Budapest és Veszprém között helyezkedik el, vonattal is megközelíthető és még strandolásra is alkalmas hely. Probléma megoldva.

Az osztályfőnökünk lépett be a terembe, és mosolygott ránk meghatódva. Megköszönte, ezt az 5 évet, és azt is elárulta, hogy nálunk jobb első osztályt nem is kaphatott volna. Ezután átadtuk neki az ajándékát, ami egy wellness utazás és egy kézzel készített fa volt, a levelein a nevünkkel. Miután mindenkit jól megölelt és megpuszilt, osztott ki az osztályban leveleket, azzal a címszóval, hogy: 'majd, ha haza értünk olvassuk el.'

-És tudjátok gyerekek, ide bármikor visszajöhettek. Az élménybeszámolókat meg várom az osztálycsoportba. Oké? Akkor sok sikert nektek. Utatokra bocsájtalak benneteket. - engedett el minket az osztályfőnök utoljára.

Virágra néztem, neki is most realizálódott, hogy vége a gimis éveinek. Lassan felálltunk, mindenkihez odamentünk és elköszöntünk. Utoljára, Réka nénihez mentünk, és megköszöntük neki az összes szuper programot és a türelmét, mert biztos nem volt könnyű vezetni és terelgetni, ezt az osztályt. Majd tőle is elbúcsúztunk és utoljára kiléptünk a termünkből.

||Hát ez lenne a második rész. Tudom, ez így még elég unalmas, de hamarosan beindul a story. Ha tetszik, azt mindenképp jelezd csillagozással vagy komment formájában. Csodaszép napot kívánok mindenkinek! xoxo ||

2022.06.21.