Beérve a szobámba letusoltam, majd átöltözve folyamatosan kattogott az agyam, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy megtudjak valami olyasmit, ami tönkre vághatja őket. Valami olyat, amit ha az egész világ megtud garmadoni lázadást fog okozni, mégis félelem érzet nélkül fog lezajlani. Elmélkedésemből ajtóm hangos ütögetése szakított ki.

-Seliel! -ismertem fel barátnőm hangját.

-Igen? -siettem az ajtóhoz, hogy betudjam engedni őt.

-Elsőnek is magyarázatot követelek, másodszor pedig öltözz! Megyünk táncolni! -lökött be a szobába korántsam vidám kedvében.

-Nincs mit mesélnem! -vontam meg vállam hanyagul.

-Vagy inkább nem akarsz beszélni róla! -forgatta neg szemét, miközben szekrényemhez ment, s elkezdte feltúrni azt.

-Hééé... -szóltam oda neki, mert azért mégis csak rend volt benne.

-Pofád befogod Seliel Bucket! -szólt vissza élesen, amire engedelmesen húztam be nyakam. -Miközben keresek neked valami értelmes ruhát a táncikáláshoz, addig szívesen hallgatom, hogy mi a jó büdös francot csináltál te!?

-Muszáj? Semmi kedvem és erőm Cole-ról beszélni! -dünnyögtem, amire felém lesett, s szemeibe nézve egyből mesélésbe elenyedtem. -Kicsit kiakadtam azon, hogy miképp bánt Karloffal... Mert ő nem ilyen. Lehet komoly és merev, de nagyon-nagy szíve van! Aztán mintha beszédem egyik fülén be, majd a másikon ki olyan reakciót mutatott. Én pedig gondoltam, akkor ez egy tökéletes lecke lenne arra, hogy kicsit visszatérjen önmagához. -keresztbefont karokkal ültem az ágyamon, miközben megvontam vállam.

-Ohh drágám, ha te tudnád, hogy milyen jelenetet lecsapott utána! A fiúk is mondták, hogy soha nem látták még ilyennek. Teljesen meglepte őket! -megrémített szavai.

-Miért, micsinált? -csípőre tett kézzel fordult felém. Oldalra billentette fejét, s úgy nézett rám.

-Ne aggódj, senkit nem ütött meg! Csak egy kicsit szétzúzta a helyiséget, de amúgy semmi torokfolytogatás nem volt!

-Skylor! -szólítottam meg a lányt. Összevonta szemöldökét.

-Félek... -nyögtem ki, miközben arcomat tenyereim közé temettem.

-Te? Te félsz? -ült le mellém, majd elhúzta arcomból kezemet. Rámmosolygott. -Seliel Bucket, aki már lassan hét éve lakik az éttermemmel szemben és minden reggel elmegy futni, majd bejön vizet inni, fél?

-Eléggé... -válaszoltam meg számára szórakozott kérdését.

-Mégis mitől? -vetette fel lábát törökülésben, s kíváncsi tekintetekkel méregetett. Sóhajtottam, közben összeállítottam fejemben, hogy mit is fogok neki felvázolni.

-Nem tudom... Félek, hogy ez a hely nincs jó hatással ránk. Hogy csak szétszakít minket tétovázás nélkül és talán legközelebb nem lesz olyan ember, aki kegyelmez idegességében egy másik embernek! Elvesztettem Cole-t és félek, hogy téged is elfoglak. Mert te vagy az egyetlen, aki igazán számít nekem, s belehalnék, ha valami ezt szétroncsolná! -birizgáltam paplanom anyagát, miközben fel-fel néztem legjobb barátnőmre.

Arcvonásai megkeményedtek, ahogy monológom fogaskerekei között úsztak. Nem tudott, mit mondani, s ez kiakasztott. Ő nem így érez?

-Sel, soha nem bocsáltanám meg magamnak, ha ez történne! Legjobb barátnőm vagy, amióta csak betértél az éttermembe! -ölelt meg, ami kívételesen jól esett.

-Szerintem Cole-nak meg vázold fel, hogy mi a konkrét oka is annak, hogy ezt kellett tenned! Talán miattad egy kicsit meggondolja, hogy mit miért tesz! Tényleg okos srác és beles. -itt elnevettem magam.

-Hiányzik! -nyögtem ki, amire csak szemforgatással jutalmazott.

-Sose láttálak még szerelmesnek, de sikerült megélnem! -helyezte kezét szívére, s egy drámai sóhajt hallatott.

-Ezzel most arra célzol, hogy max akkor lett volna barátom, ha meghalsz? -görbéje kelleténél is szélesebben húzódott el.

-Még akkor se! -nevette el magát.

-Hülye! -ugrottam rá, amire nevetve döltünk el az ágyra.

-Rég láttalak igazán nevetni! -lökött le magáról.

-Nem is adadta meg a lehetőség, hogy igazán nevessek! -szomorodtam el egy szempillantás alatt. Mintha csak forogna a kés szívemben, melyet szüleim halála után szereztem.

Leghittebb temetést szerveztem nekik. Elmentem kedvenc tengerünkhöz. Melyet minden nyáron meglátogattunk. Édesanyám kedvenc virágát helyeztem a folyadék tetejére, s egy gyertyát meggyújtva minden olyan dolgot, melyet nem tehettem meg halála előtt. Édesapám emlékére pedig kedvenc hajóját helyeztem fel, minek vitorla helyére egy kézzel írt levéllel helyettesítettem. Hálát adtam neki, amiért éjszakába nyúló munkái mellett figyelmét adta. Hálával tartozom szüleimnek, míg akkor is, ha nem lehetnek velem.

Emlék foszlányára könny szökött szemeimbe. Kibukkott onnan, amit sebes mozdulattal töröltem le, hogy Skylor nehogy meglássa. De kit akarok áltatni? Tudta, hogyha elkalandozok az legfőképp szüleim irányába vezethetők vissza. Megfogta tenyerem, s bíztatás kép megszorította azt. Ránéztem. Próbált őszintén mosolyogni, mégis a sajnálat megmutatkozott orcáján.

-Menjünk táncolni! -tereltem el a témát, mely bánatom körül forgott.

-Mikor sírtál igazán utoljára? -kérdezte. Lehajtottam fejem, majd vállamat megvontam.

-Pár perce... -nyögtem ki szégyenem okát.

Elmosolyodott.

-Jólvan. Majd rájössz, hogy olykor a könnyek eleresztése fontos! -állt fel, majd visszament szekrényemhez.

Elővett egy fekete, hosszú sportnadrágot mellé pedig egy világoskék pólót. Egy ,,Gyorsan öltözz át!" kifejezéssel csukta be szekrényem ajtaját, majd szótfogadva neki átöltöztem. Most vettem észre, hogy hasonló szettben van, pólója színének kívételével. Neki narancssárga volt. S szélét felcsomózta. Haja laza lófarokba emelte ki keskeny arcát. Követtem példáját. Felkötöttem rózsaszín hajam, melynek kék csíkja mentén végig simítottam ujjaimmal. Pólóm szélét is becsomóztam.

-Csini! -kacsintott barátnőm, mire csak szemforgatással díjjaztam.

Karonragadott, majd mentünk oda, ahova énekesnőnk hivatott. Lesétáltunk a lépcsőn, ahol összefutottunk a nindzsákkal. Cole-al tekintetünk összefonódott. Kiakasztó volt látványa. Véres arca a kelleténél is merev volt. Szemei szürkék, ürességtől tántogtak. Végig futott tekintete rajtam, majd szemöldöke felvonaglott. 

-Haha, mentek denszelni? -nevetett ki minket Jay.

-Fogd be! -utasítottam rá.

-Legalább mi rendesen harcolhatunk! -vágott vissza, amire Skylor reflexesen mordult fel.

-Legalább nekünk vigyáznak a testi épségünkre!

Jay még szólni akart, majd belátta, hogy nem tud mit visszaszólni, csak a néma hallgatást. Vigasztalásképp egy görbét engedtem felé, majd tovább indultunk.

Egy csarnokba tértünk be, ahol Nya és Pixal már jelen volt Karolinával együtt.

-Késtetek! -okított ki csípőre tett kézzel, amire csak összenéztünk Skylorral. -Jólvan nem érdekel csak kezdjük el, mert holnap ezzel kezdünk ebéd után!

-Holnap? -horkantott feszülten a víz elemi mestere.

-Igen! -tapsolt dalospacsirta. -De sok dumával nem érünk el semmit, úgyhogy egy-kettő! -kiálltott a lány ránk. Kiábrándító.

-Tartogasd hangod cica, nem lesz mivel vinnyogj! -válaszolt neki Nya, amire elnevettük magukat.

Keresztbefonta karját, felemelte fejét, majd megsértődve pördült egyet tengelye körül, s mutatta meg a lépéseket.

-Karolina lehetne lassabban? -kérdeztem, mert nem egyszer gabalyodtunk bele a lépésekbe.

-Nem! Minél gyorsabb annál jobb! -felelte.

-Szerintem ez a táncban nem igazán mutatkozik! -javította ki Pixal, amire idegesen fordult felénk.

-Elegem van a rinyátokból! De tudjátok mit? Nem érdekel! Azt kezdtek, amit akartok! Én legalább eltáncolom és továbbjutok, az, hogy ti nem az egy csöppet sem érdekel! Kezdjetek, amit akartok én léptem. -sietett az ajtóhoz kecses léptekkel. -Nem fogom holmi pancserekre vesztegetni az időm! -ezzel pedig elcsörtetett.

-Milyen unalmas egy csaj. Semmi jókedv nincs benne! -mondta unottan Nya.

-Pixal memóriádban van a lépések? -kérdeztem robot barátunkat, mire bólintott. -Letudnád vetíteni lépésről lépésre? -tettem fel a kérdést.

-Persze! -ezzel pedig a kért dolgot levetítte.

-Nem adhatjuk fel lányok! Nem fejezhetjük be itt Garmadon elleni harcunkat! -inspiráltam őket.

-Igazad van Seliel! De szerinted menni fog? -nézte a felvételt Nya.

-Nindzsák vagyunk! Egy tánc semmi az erőinkhez képest! -nyújtottam előre kezem, mire tenyeremre tették ők is.

-NINDZSAGIRL! -emeltük egy kiáltással magasba azokat.

Egésznapunk tánctanulással telt el. Míg vacsorázni se mentünk. Ütős lesz.

Sziasztok! :)

Hoztam nektek egy újabb részt! Mivel ez a 10. igazán kíváncsi vagyok mi a véleményetek róla! Kommentben várom válaszaitokat.💙