1. Estella még nem tudja, de Titeket jobban érdekel a levele.

2. Nagy a kísértés.

3. Dalolj!

4. Idd ki mind!

5. Irány a 4-es!

-Hát, ez bizalomgerjesztő... - kezdte Lara. - Sebaj, kezdjük. Ha Estella tudna a levélről, már én is tudnék, a legutóbbi esetet figyelembe véve.

-Hacsak nem írta bele ez a majom, hogy ne mutassa meg neked, vagy meghal valaki...

-Reméljük a legjobbakat! Elszaladnál megnézni a kunyhójukban?

A fiú alig észrevehetően bólintott, majd megkérdezte melyik kunyhóról is van szó. Miután a lány elmondta neki, óvatosan kilesett az ajtón, és sietve eliszkolt.

Lara remélte, hogy időben visszatér, és Sofija nyer nekik még egy kis időt. Ha nem, fogalma sincs, mi tévők legyenek.

Dexter hamar visszaért, kezében Estella levelét lengette. - Majdnem lebuktunk, de úgy láttam, még egy kis időnk van. Most láttam bemenni őket az erdőbe.

-Mindenkit? - Lara szemöldöke a homloka közepéig szaladt. - És nem is szóltak nekem? Nem mintha nem örülnék, hogy időt nyertünk, de szerinted hova mehettek?

Épphogy be tudta fejezni a mondatot, az ajtó kitárult, és Adam körvonalai rajzolódtak ki a hirtelen támadt fényben.

-Sofija talált valamit!

Larának nem kellett tettetnie meglepettségét, azt hitte, már rég nincsenek a tábor területén. De azért kíváncsi volt, mit adhatott be a lány a többieknek.

-Miről beszélsz? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.

-Fogalmam sincs, mi ütött belé. Mintha sokkot kapott volna, össze-vissza magyarázott...

-Miért nem szóltatok? - kérdezte a lány mindenféle szemrehányás és számonkérés nélkül. Nem akart túl messzire menni, de tisztában volt vele, hogy ha nem akadékoskodik legalább egy mondat erejéig és nem üti bele az orrát, az elég feltűnő lenne.

-Tudtuk, hogy nem vagy túl jól, amíg ki nem derítettük, miről van szó, nem akartunk zaklatni. Lássuk be, a lány attól is rosszul lesz, ha letörik a körme. - Lara önléntelenül is felnevetett, majd ismét a fiúra emelte tekintetét.

-És kiderítettétek?

-Csak mostanra nyögte ki, de valamit talált az erdőben, mikor vízért ment. Még most sem tudjuk, mit, de elvezet minket oda.

-Rendben. Nem tudok veletek menni, ahhoz nem érzem magam elég jól - kezdte, kihangsúlyozva a nem szavakat.

-Tudom, hogy velük akarsz menni, de szívesen... MI?! -Adam láthatóan meghökkent a lány kijelentésén, amire ő egy szeretetteljes mosollyal és jobbra billentett fejjel válaszolt. - Nem akarsz menni? Nem kell, hogy lebeszéljelek róla?

-Nem, ahogy mondtam, nem tudok, túl gyenge vagyok. De arra kérlek, hogy Ti segítsetek neki, és amint visszaértek mindent mondjatok el nekem, és együtt oldjuk ezt meg! Mi pedig addig - fejével Dexter felé bökött, akinek kezében nyoma sem volt a levélnek - megpróbálunk egyről a kettőre jutni.

Adam furcsa tekintettel mérte végig a másik fiút, majd engedelmesen bólintott és kirohant a házból, hogy a többiek után siessen.

-Nem vagyok a szíve csücske, annyi szent - nevetett fel Dexter.

-Majd megbékél, most ne ezzel foglalkozz! Mi áll a levélben?

Dexter kirángatta a zsebéből az összegyűrt borítékot, sietősen feltépte és széthajtogatta. - Számok. 18/2; 10/5; 9/4; 6/7; 2/1; 5/7; 11.

-Mintha kódok lennének. Szerinted mit jelenthetnek a számok? - akárhogyan próbálkozott, Lara nem tudott így látatlanban kitalálni semmilyen rendszert nekik. Már épp el akarta kérni, mikor Dexter felnézett rá.

-Ezek dátumok. Születési dátumok. Az utolsó előtti az enyém, de a többit honnan fogjuk tudni?

Lara szemében megcsillant a remény. - Mindenki születési dátumát feljegyeztem! Ott van egy köteg papír az asztalon, a legalsó 20 tartalmazza az adatainkat, azon megtalálod mindenkiét.

Reménykedett, hogy egyezni fognak a dátumok, hátha akkor tovább tudnak lépni a következő szintre.

-Na, figyelj, diktálom - mondta Dexter. Lara úgy elkalandozott, hogy észre sem vette, Dexter már át is futotta a papírokat. - Amatak, Lowan, Chen, Angus, Estella, én és Sakura. Most mit kezdjünk ezekkel? És a tizenegyes mit jelent a végén?

-Add ide, légyszi! Az egészet - mutatott a lány Dexter jegyzetére és Estella levelére. - Ez kódfejtés, tehát mindent pontosan ugyanúgy kell kezelni, ahogyan az eredetileg is le volt írva - mutatott végig a neveken. - A dátumok egy oszlopban helyezkednek el, vagyis a nevekkel is úgy kell bánni, talán valamit ki tudunk olvasni belőle. Ííígy ni... - tette hozzá a végét már magyarul, annyira belemerült a firkálásba. -A.L.C.A.E.D.S.

-Az meg micsoda? - kérdezte Dexter. A magyar szavakon már nem is csodálkozott, korábban megfigyelte, hogy Lara előszeretettel motyog az anyanyelvén, ha ideges vagy belemerül egy-egy feladatba.

-Nem tudom. Ennek nincs értelme. Ami a leginkább hasonlít rá, az az Alcaeus, de abban pont a te neved nem stimmel - tanakodott a lány. Amint kimondta, Dexter kínosan felnevetett.

-Akkor azt hiszem az lesz az. Talán lehetséges, hogy van egy második nevem, ami U betűvel kezdődik - mondta a sarokba bámulva.

-Ezt most komolyan mondod? - nézett rá gyanakvón a lány. - Nem csak poénból? Tényleg van második neved?

-Van - felelte kurtán.

-Na, de mi az? - unszolta Lara, de úgy tűnt, hajthatatlan.

-A lényeg, hogy U-val kezdődik, és téma lezárva - közölte egyszerűn. - Tehát akkor mi az az alcaeus?

-Nem mi, hanem ki! Alcaeus az Héraklész születési neve.

-Kié?

A lány csak megforgatta a szemét. - Héraklész. Tudod, a hős Hercules. A 11-es szám pedig szerintem a 11. feladatára utalhat, amikor a el kellett lopnia a Heszperidák kertjéből Ladón orra elől egy almát.

-Na, jó, figyi! Én esküszöm, hogy próbáltam figyelni, de ez nem megy. Ha kérhetném, angolul beszélj.

-Ezek csupán görög nevek. Nem túl bonyolult, ha egy kicsit is figyeltél volna a suliban, te is tudnád. De nem is ez a lényeg! Hercules ellopott egy almát. Ez mit jelenthet?

-Lehet, hogy nekünk is ez a feladatunk... Mármint én nem értek a görög mitológiához, de van itt egy almafa.

-Miről beszélsz? Több mint két hete itt vagyunk, szerintem feltűnt volna, ha van a táborban egy almafa.

-Hát ezaz. Nem is a táborban, de nem olyan messze innen. Kimegyek oda, hátha találok valami érdekeset! - azzal megindult az ajtó felé, de hirtelen megtorpant és visszafordult. - Mit kellene tudnom még erről az almafáról?

-Hát, egy hatalmas sárkány őrizte - vonta fel a lány mindkét szemöldökét.

-Aha. És hogyan is győzte le Hercules?

Lara nyelt egyet, mielőtt folytatta volna. - Egyedül nem tudta, Atlas segítségére volt szüksége.

-Aki gondolom nem egy térkép volt - sóhajtott.

-Nem, ő egy titán, akinek az a büntetése, hogy az idők végezetéig tartsa az eget.

-Remek! - kiáltott fel Dexter, majd széles mosollyal az arcán távozott a helyiségből. Lara nem tudta volna megmondani, hogy megőrült vagy csak simán bolond.

Nem volt túl sok ideje ezen gondolkozni, mert akkor ismét kitárult az ajtó, de ezúttal nem Dexter sétált be rajta.