Dexter ügyeskedett egy sort, mire végre sikerült kettesben maradnia Larával. Sarah és Carter éppen kint voltak, mert Sofija-val történt valami, Adam pedig kiment segíteni, mikor a lányok már feltűnően sokáig maradtak távol.

-Menj nyugodtan, hátha valami komoly dolog - vonta meg a vállát Dexter. - Majd én itt maradok Larával, megpróbálunk kezdeni valamit az üggyel.

Lara először rosszul érezte magát. Ő is odakint akart lenni, segíteni akart, nem értette miért nem mehet be Sofija a szobába, vagy miért nem mondják el neki is, hogy mi a helyzet odakint. És egyébként is, miért kellene neki bébiszitter?

-Nincs sok időnk, jobb is, ha nekilátunk - fordult hirtelen a lány felé Dexter.

Lara meglepődött, még fel sem ocsúdott előző gondolatmenetéből. Nem értette, hogy miről beszél a fiú, amíg az elő nem vett egy összegyűrt papírlapot a zsebéből. Elkerekedtek a szemei, de csodálkozásának nem tudott hangot adni, ugyanis Dexter újra megszólalt.

-Nagyon fontos, hogy ezt nem mondhatod el senkinek! Értetted? - lengette meg a lapot a kezében a nyomatékosítás kedvéért. - Ez egy feladat, de nem tudjuk megoldani, ha mások is beleszólnak.

-De meg kell mutatnunk a többieknek! - vágta rá gondolkodás nélkül, Dexter azonban csak a fejét rázta.

-Nem, ezt most nem lehet. Határozottan leírja a levélben, hogy sokkal jobban járunk, ha csak ketten tudunk róla.

-Miről beszélsz? Mit ír? - nyúlt felé követelőzőn, mire a fiú készségesen átadta neki a levelet. Tudta, hogy Lara az egyetlen, aki segíthet, ha nem lenne benne a neve a levélben, akkor is őt keresi fel. Attól azonban nem tartott kevésbé még most sem, hogy kötelességének érzi majd megosztani a többiekkel a levél tartalmát az intése ellenére is. Csak reménykedni tudott abban, hogy ez nem így lesz.

Lara gyorsan átfutotta a levél szövegét, majd mikor felnézett a lapról bólintott egyet és gondolkozni kezdett. Másodpercek törtrésze alatt döntött.

-Rendben, nem szólunk senkinek. De időt kell nyernünk, máskülönben reménytelen...

Dexter megpróbálta legyőzni csodálkozását, hogy a lány ilyen könnyen belement a játékba az elmúlt napok történései után. Csodálta, amiért minden nap minden percében képes volt másokat maga elé helyezni, és szeretett volna legalább egy hajszálnyival jobban hasonlítani rá. Ezért is rohant ide rögtön a levéllel. Lerázta magáról furcsa gondolatait és visszafordult a lányhoz.

-Sofija-val még egy darabig ellesznek, remélem, az elég lesz!

-Honnan tudod, hogy... áh, értem már - nevette el magát, mikor tudatosult benne, mit is tett Dexter és Sofija. Tehát a lány is nekik segít.

Egy pillanat erejéig rossz érzés fogta el, amiért titkolóznia kell a többiek előtt, de megnyugtatta magát azzal, hogy ez nem olyan, mintha elárulnák a társaikat, hiszen nem magukat védik, hanem mindenki mást.

-De a levél csak engem említ. Sofija-val miért tettél kivételt? Azért nem jár büntetés?

-Nem hinném, mert nem mondtam neki semmit a feladatról vagy a levélről. Annyit tud, hogy távol kell tartania a többieket a háztól.

-Akkor mégis miért segít? Nem úgy ismertem meg, mint aki szívélyesen áll a szolgálatunkra...

-Muszáj volt neki. Hogy úgy mondjam, tartozik nekem. Ezzel kvittek vagyunk.

Lara furán nézett a fiúra, de nem fűzött hozzá semmit a témához, úgy döntött ezzel bőven ráérnek később is foglalkozni. Lenézett a kezében tartott papírra.

-Rendben, akkor kezdjünk is neki! Az első rész így hangzik: "Kedves Dexter! Ez a feladat egy kicsit más jellegű lesz, mint az eddigiek. Ezesetben meg kell oldanotok egy személyes problémát, hogy megmentsetek valaki mást, de erről csak ketten tudhattok. Egészen a játék végéig."

-Ez eddig tiszta sor - kezdte a fiú. - Nem szólhatunk senkinek a levélről, akár megoldjuk a feladatot, akár nem.

A lány bólintott, majd tovább olvasta.

-"Lara készségesen a segítségedre lesz, emiatt nem aggódok, de a többiek már jelenthetnek némi problémát. Maguktól ugyanis nem hagyják ott szeretett vezetőjüket, aki szenved egy általam okozott sérülés miatt." Ez sem túlságosan meglepő. Egyértelmű volt, hogy segítek, itt mindenki tudja, hogy ha lehetséges lenne, elúsznék a következő szárazföldig is egy hajóért.

-De miféle sérülésről beszél? Azt tudjuk, hogy nem tudsz talpra állni, de ezt hogy lehet sérülésnek nevezni?

Lara csak megrántotta a vállát. Ezt a részt ő sem egészen értette, és a levélből nem is fogja jobban megérteni, de nem ragadhattal le itt. Adam és a többiek bármelyik másodpercben beléphettek az ajtón, és akkor vége az egésznek, így válasz helyett inkább tovább olvasott.

-"Kaptok egy kis egérutat, amiért eddig jól teljesítettetek. Megmenthetitek a ma esti áldozatot, de csak ha betartjátok a szabályokat!

1. Titokban tartjátok a feladatot, amíg a szigeten vagytok, a végeredménytől függetlenül.

2. Lara csak a saját lábán hagyhatja el a faházat. Ha ez nem sikerül, a feladat érvénytelen.

3. A lépéseket csak és kizárólag a megadott sorrendben végezhetitek el.

4. Fontos továbbá, hogy Ti ketten bármilyen döntést is hozzatok, védve vagytok, életetek nem forog veszélyben."

-Jó tudni. Én ezt úgy fogtam fel, hogy ha nem fejtjük meg a megoldást, vagy úgy döntünk, hogy nem is foglalkozunk vele, akkor sem fogunk meghalni - kezdte Dexter. - De a "sérülésedről" nem ír itt semmit, csak később a feladatoknál.

Lara bólintott. Tudta, mire céloz a fiú, de elhessegette a gondolatot.

-Nem tudom, mi lesz velem, ha nem fejtjük meg, de nem azért fogjuk megoldani a feladatot, hogy magunkat védjük vagy bebiztosítsuk, hanem...

-...hanem azért, hogy a lehető legtöbben élve jussunk ki innen. Ha nem ez lett volna az eredeti célom, meg sem mutatom neked a levelet. Ha csak a saját hátsómat akarnám menteni, felesleges lett volna ez a sok hajcihő.

Lara hosszasan méregette a fiút, azon gondolkozott, vajon mi is járhat annak a fejében. Dexter személye találkozásuk óta rejtély volt a lány számára, nem tudta megfejteni, nem értette, mit miért tesz. Mintha napról napra egy másik személy állna előtte, egyszer kötekszik, másszor viccelődik, de mindannyiszor kiderül róla, hogy valójában jószívű.

-Miért bámulsz ennyire? - zökkentette ki Larát mosolyogva. - Csak nem megbabonáztak a szemeim? - könyökével megtámaszkodott a combján, majd szorosan lehunyta szemeit. - Akkor gyorsan el is rejtem őket, hogy tudja a feladatra összpontosítani.

Lara önkéntelenül is elnevette magát, majd kettejük közé emelte a levelet, és folytatta az olvasást.