-Akkor mi az utolsó emléked? - kérdezte Carter lágy hangon Larától.

Az ágyában ébredt, de fogalma sem volt róla, hogy került oda. Vagyis eddig azt hitte, tudja, de kezdett elbizonytalanodni.

Carter, Sarah és Adam ült mellette, a szoba túlsó felén pedig Dexter álldogált a falnál mellkasán összefont karokkal. Mióta vezetőjük magához tért, arról faggatják, mi történt vele.

-Mondtam már! Az, hogy Adam lecsesz a hülye tervem miatt - csattant fel, majd nemtörődömségének hitelt adva hanyatt feküdt az ágyon. Talán egy picit az is benne volt a dologban, hogy sajgott a feje, már két perc üléstől is szédült és teljesen kimerült. Úgy érezte magát, mint akit fejbe kólintottak egy bunkósbottal, lehúztak a wc-n, végül pedig áthajtottak rajta egy úthengerrel.

-Nem csesztelek le, csak...

-Adam, hallgass! - rivallt rá Sarah. - Most nagyon nem ez a lényeg. Semmire sem emlékszel a megbeszélésből? - fordult vissza a lány felé.

-De, az egészre. Semmire nem jutottunk a feladatunkkal kapcsolatban, csak hogy hat napunk van hátra.

-Öt - javította ki Carter. - És a másik megbeszélésre gondolok.

-Mi öt?

-Öt nap. Átaludtad az éjszakát és a délelőttöt - mondta Carter lágy hangon. Lara értetlenül forgolódott körbe, nem értette... nem akarta elfogadni a hallottakat.

-Nem! Az kizárt... tíz percet sem aludtam... - mellkasa hirtelen összezuhant, nem jutott levegőhöz. Ha igaz, amit mondanak, több időt pazarolt el, mint amennyit megengedhetett volna magának. Maguknak.

Vagy talán lehetséges, hogy megpróbálnak megviccelni?

Ugyan miért tennének ilyet? De mégis... mi van akkor, ha nem is segíteni akarnak, hanem hátráltatni őt? Mit kezd magával, ha árulókkal van körülvéve? Ha az emberek, akikben eddig...

Nem hagyta, hogy gondolatai tovább szövődjenek, ledobta magáról a takaróját. Lerázta magáról ezeket a vad ötleteket, és megtette az akkor egyetlen logikusnak tűnő lépést: felállt, hogy maga járjon utána a dolgoknak.

Sarah és Carter egyszerre pattantak fel a székükből, készen arra, hogy elkapják a támolygó lányt, ha szükség van rá. Adam aggódó tekintettel figyelte a jelenetet, Lara pedig meg mert volna esküdni rá, hogy a helyiség túlsó végén még Dexter is megijedt egy picit. Aggódnak értem, de nem fognak visszatartani.

-Ki akarok menni - jelentette ki. Adam csalódottan biccentett, mintegy engedélyt adva, de Carter tovább fürkészte Lara arcát. Szinte égette a lány tekintete, nagy barna szemeiben kíváncsiság és elszántság tükröződött, mintha csak rá lenne írva Larára A Feladat megoldása.

Lendülete hamar elhagyta, már az első lépés után is meg kellett támaszkodnia. A második lépésnél még annyira sem erőltette meg magát, hogy felemelje a lábát, a harmadikat pedig meg sem tette.

Erőtlenül rogyott le a padlóra, Carter és Sarah egyszerre kaptak a keze után, de lerázta őket magáról. Könnyeit kidörzsölte a szeméből, és ismét a többiekre nézett.

Mégis mit csinálok? gondolta. Miről tudnék egyáltalán meggyőződni, ha kivonszolom magam azon az ajtón?

Úgy döntött tehát, hogy marad, bár egyébként sem volt más lehetősége, hiszen izmai szinte teljesen felmondták a szolgálatot, a felsőtestét is alig-alig sikerült megtartania.

-Nyertetek! - mondta végül letörve, majd kezeit széttárva tette még drámaibbá a jelenetet. Nem ő volt az egyetlen, aki rosszul érezte magát, a többieket még jobban megviselte a helyzet, mint őt magát.

A vezetőjük, az ember, aki eddig minden biztos pontot jelentett a szigeten töltött napjaikban, az összeomlás szélén van. Látták már sírni, látták kiabálni, de azok csak átmeneti dolgok voltak. Ha túlagyalta a dolgokat, csak nekilátott egy új feladatnak, ami elterelte a figyelmét. Ha könnyeit nem tudta visszatartani, csak várt, amíg azok elapadtak, leporolta a ruháját és ment tovább. A kiabálások pedig egyenesen feltöltötték erővel.

De most csak ült a padlón, remegett és nem tudott nem arra gondolni, hogy minden próbálkozása reménytelen.

Üveges szemmel nézett a többiekre és halkan beszélt.

-Nem tudom, mi ez az egész, őszintén fogalmam sincs, hogy mi történt, hogy Ti hazudtok vagy én őrültem meg, de...

Adam mintha meg sem hallotta volna, mit mond a lány.

-Megbeszéltük, hogy mindenkinek elmondod a tűz körül, mi adott alapot az újabb kém megjelenéséről szóló pletykáknak, aztán...

Hangja monoton volt, unottnak próbált mutatkozni, de senkit sem tudott átverni.

-Hogy mi? - vonta fel Lara mindkét szemöldökét csodálkozva. - Biztos vagyok benne, hogy erről nem volt szó! Csak odajöttél, hogy elmondd, milyen béna és gyerekes tervet találtam ki, aztán elég mogorva képet vágva otthagytál, én pedig eljöttem aludni. Ennyi - zárta le, de a végén már úgy hangzott, inkább magát próbálja meggyőzni, mintsem társait. Nem mintha a padlón ülve bárkit is meg tudott volna győzni arról, hogy nincs baja.

-Ez nem így történt - ingatta a fejét Carter. Sarah az orrnyergét dörzsölgetve járkált fel-alá, próbálta feldolgozni a helyzetet, de úgy tűnt ez nem igazán sikerült. Nem tudta elképzelni, Larának mitől lett ilyen hirtelen amnéziája.

-Már egyszer elmondtuk, akkor is ugyanígy reagáltál. Legalább hallgasd végig a történetet!

Adam szótlanul ült tovább az ágy mellett, így Lara inkább Dexter felé fordult segítségért. A srác még mindig mozdulatlanul állt nem messze tőlük, de ahogy találkozott a tekintetük, valami megcsillant a szemében. Sajnálat? Bizonyára ő is szánja a földön fekvő lányt.

Kiszolgáltatott helyzet minden értelemben.

Visszafordult Sarah-ékhoz, akik időközben felajánlották a segítségüket, de Lara élből visszautasította, amit azon nyomban meg is bánt, mikor magától próbált meg visszamászni az ágyig. A büszkesége és tekintélye már amúgy is elúsztak, egy kis segítség igazán nem árthatott volna.

-Én úgy emlékszem, hogy lefeküdtem aludni, de alig hunytam le a szemeim, már itt bóklásztatok mellettem. Olyan tisztán él bennem a kép, ahogy bejövök ide, még arra is emlékszem, hogy betakaróztam. És most azt próbáljátok nekem megmagyarázni, hogy ez nem igaz?

-Lara, elájultál a tábortűznél és átaludtad az egész éjszakát - mondta ki végül Dexter a lehetetlennek tűnő mondatot. - Lehet, hogy egyszerűen csak a kimerültség miatt felejtetted el, mi történt...

Mindannyian ezt a megoldást szerették volna elhinni, de tudták, hogy nem így van. Valahol sejtették, hogy ez is a játék része.

Míg Carter és Sarah felváltva felügyelték, hogy a táborban mindenki elvégezze a dolgát, bent, az egyes számú házban folytatódott a megbeszélés. Lara persze ellenkezett, pedig ő maga is tudta, hogy hacsak nem akar mindenki előtt a földön csúszni, nem mehet ki a szobából. Aludni azonban nem volt hajlandó, így ahelyett a többiek részletesen elmesélték neki, mi is történt az előző éjjel, majd próbáltak dűlőre jutni a játék megfejtésével.

Larának még soha nem volt hasonló érzése, el sem tudta képzelni, mi lehet vele, de amint megmozdult, az egész testét megbénító fájdalom tört rá, és ez nem változott a nap folyamán. Mintha valaki az ágyhoz akarná kötni.

Úgy érezte magát, mint egy kórházi beteg, egyszer Estella meg is látogatta, de rajta kívül senki más. Lara nem tudta volna biztosra mondani, hogy nem is akarják vagy csak Sarah nem enged be senki mást, mindenesetre nem segített a helyzeten, hogy az óra ketyegett, ő pedig nem láthatott egy táborlakót sem.