Kis trükkje után Lara vegyes érzelmekkel ballagott vissza a táborba Lowan oldalán. Kiderült, hogy a srácnak van egy húga, és mind a ketten elég nagy szörfösök, bár a kislány még csak 11.

A táborba érve az első ember, akit megláttak, Adam volt, oda is lépett a lányhoz, szólásra nyitotta a száját, de abban a másodpercben meg is gondolta magát, és bezárta.

Vajon mit akart? Megkérdezni, hogy merre jártak? Azt tudja. Megkérdezni, hogy miért ment Lara is a patakhoz? Azt biztosan nem tudja, csak sejtései lehetnek, de az igazsághoz egyiknek sincs köze.

Várt egy pillanatig, majd mikor már biztos volt benne, hogy Adam nem fog semmit mondani, kikerülte és odalépett Carter-hez.

-Azt hiszem van egy tervem - mondta széles mosollyal a száján.

Ne bízz senkiben, ismételgette egy idegesítő hang a fejében, de egyszerűen félresöpörte.

-Milyen terved? - nézett rá csodálkozva a lány. - Kaptunk egy újabb levelet, vagy mi a csuda?

-Nem, viszont ma kiderítjük, ki ölte meg Alia-t.

-Alia-t... miről beszélsz, Lara? - Carter már úgy nézett a lányra, mint egy őrültre.

-Sssh! Meghallják a többiek, és akkor az egésznek annyi!

Carter egy fokkal csendesebben folytatta az értetlenkedést.

-De hát Alia öngyilkos lett!

Ne bízz senkiben!

-Nem lett. Közel sem volt hozzá. Gondolj csak bele! - Carter a homlokát ráncolta, de kíváncsian várta a magyarázatot. - Többen mondták, hogy reggel még beszéltek vele, nem volt semmi baja. Ha egy ember meg akarja ölni magát, nem mondja ugyan, de furcsán viselkedik. Alia-nak semmi efféle szándéka nem volt.

-Ez még nem bizonyít se...

-Ráadásul ott van a helyszín. Miért ölte volna meg magát a saját szobájában? Sakura halála után Ványa átköltözött hozzá, hogy egyikőjük se maradjon egyedül. Miért tette volna ezt vele?

-Hát, de meghalt, miért foglalkozott volna ilyenekkel?

Ne bízz senkiben!

-És miért pont a konyhakéssel? Ha elvéti... nem, ezek nem logikusak. Ott lett volna a puska, azzal sokkal egyszerűbb, gyorsabb és tisztább.

-Lehet, hogy ebbe nem gondolt bele. Éppen a kés volt a keze ügyében. Ráadásul az csendesebb is.

-Levelet sem hagyott. Tudta, hol a papír és ceruza, de egy sort sem írt. Ez nem jellemző rá, ő nem ilyen volt.

-Lara, ezek még mindig nem...

Ne bízz senkiben!

-Aztán ott van a tény, hogy minden túl tökéletes volt. Fekszik az ágyában, magába döf egy kést, pontosan a szívébe, és elvérzik néhány másodpercen belül. Mint a Romeo és Júliában. Ez nem így működik. Itt nem.

-De, pontosan így működik.

Ne bízz senkiben!

De benne muszáj.

-Szóval nem hiszel nekem?

-Én mindennél jobban hiszek benned, de ezek csak sejtések. Nem kell feleslegesen feszültséget kelteni a táborban, ha kirobban a hír, hogy van még egy gyilkosunk, teljes fejetlenség lesz.

-Ez a lényeg! Ezért vagyok itt veled. Mert a segítséged szeretném kérni. Figyeljük meg az embereket, hogy ki hogyan reagál, ki mit tesz. És persze álljunk készenlétben, mert bármikor megtörténhet a baj.

-Miről beszélsz? - nézett rá Carter elkerekedett szemekkel.

-Beszéltem Low... - kezdett bele, de valaki ekkor a nevét kiáltotta. Chen volt. - Mi a baj? - indult el felé Carter-rel az oldalán.

-Kaptam egy levelet. Az ágyamon volt. Pár percre jöttem ki a szobából, és mire visszaértem, már ott volt - magyarázta lihegve.

-És mi állt benne? - sürgette Lara, majd észrevette, hogy a boríték még érintetlen. - Bontsd ki!

A fiú remegő kezekkel tépte fel a borítékot és húzta ki a lapot, ami benne volt. Széthajtotta, és a lányok rögtön meg tudták állapítani, hogy a nagy része angol, csupán az utolsó sort írták kínaiul.

Mindhárman elolvasták a levelet, Lara nem hitt a szemének, értette a szavakat, amiket olvasott, de nem akarta elhinni, hogy azok valójában is azt jelentik, amire gondolt.

Szíve kalapálni kezdett, Carter a szájához kapta a kezét, Chen pedig kiejtette a lapot a kezéből, leült, vagyis pontosabban lezuhant a földre és tenyerébe temette az arcát.

-Mi áll az utolsó sorban, Chen?

A fiú nem válaszolt.

-Chen! Mit ír az utolsó sor? - tette fel Lara újra a kérdést erélyesebben.

Chen mélyet sóhajtott és csendesen, de jól hallhatóan mondta ki: Ezért ma este valaki meg fog halni.

-Most azonnal be kell hívni mindenkit a táborba. Most ki ment el vízért?

Carter körbenézett, majd válaszolt: - Csak Raff-ot nem látom, de ő ma biztosan nem volt soron.

-Rendben, Chen, találkozunk a tűznél. Carter, kihoznád a papírokat? Én pedig összeszedek mindenkit.

Két perccel később már mindenki a tűzrakóhelynél ült, ki-ki csodálkozva forgolódott, voltak, akik súgdolóztak, de mindenkin látszott, hogy zaklatott. Lara belekezdett.

-Chen kapott egy levelet. Ami benne van, elég megrázó, de nem titkolhatjuk el előletek, mindenkinek joga van erről tudni. Felolvasom.

Kedves Chen!

Azért is írom ezt most neked, mert ha a feladványaimról van szó, eddig Te érted el itt a legtöbbet. Azonban elszomorít a tény, hogy egy egyszerű dologra, az egész rejtvény lényegére még mindig nem jöttetek rá.

Én a választ négy nappal ezelőtt a kezetekbe adtam, mégsem foglalkoztatok vele. Márpedig így sikertelen lesz a küldetés, és soha nem juttok ki.

Hogy egy kicsit ösztönözzelek benneteket, úgy gondoltam, hogy felpörgetem kicsit a játékot.

Ezért ma valaki meg fog halni.

Hatalmas káosz vette kezdetét, mindenki rettegett, mindenki találgatott. Sofija volt az egyetlen, aki felszólalt.

-Ez mégis mit jelentsen? Ez egy parancs vagy kijelentés akar lenni? Mégis mit fogunk most csinálni? - kérdezte arcán páni félelemmel és kétségbeeséssel.

-Az első és legfontosabb, hogy a levél a mai napot említette. Nemsokára lemegy a Nap, néhány órát kell csupán átvészelnünk. Együtt kell maradnunk, ha valakinek ki kell mennie, ketten kísérik. Egyelőre itt maradunk, de amint elkezd sötétedni, bemegyünk az egyik szobába.

Közben lassan elhalkult a társaság. Igazság szerint még volt néhány órájuk a sötétedésig, de fényes nappal talán kevésbé félnek a táborlakók egy esetleges támadótól, mint éjszaka, amikor az orrukig sem látnak.

Lara elkérte a jegyzeteket Carter-től. Végiglapozta, és azon gondolkodott, mi maradhatott ki. Mi lehet az, amire nem gondoltak?

Elővette a leveleket, hátha az rejti a választ a kérdésükre.

"...négy nappal ezelőtt a kezetekbe adtam..."

Ki kapott négy nappal azelőtt levelet?

Két hete vannak itt, tehát négy napja volt a 10. nap.

Ha visszafele számol, Filip kapott legutóbb, mégpedig az előző napon. Előtte Petra és Raff kaptak, de abban nem volt biztos, hogy ki melyik nap. Ekkor eszébe jutott a napló, ott mindent leírt, azonnal elő is kereste a 10. napot és átfutotta.

Aznap két embert veszítettek és két levelet kaptak.