-Mi az, hogy még nem tért vissza? - rémült meg a Lara. - Mennyi az idő?

-Nem tudom pontosan, de legkésőbb délig ide kellett volna érnie. Valami nincs rendben - rázta a fejét. Szemei karikásak voltak, alig bírta nyitva tartani őket, látszott rajta, hogy legalább annyira ki van merülve, mint Lara, de nem panaszkodott. Sosem panaszkodott. - Tudom, hogy pihensz, de nem akartam másnak szólni.

-Megértem, én is neked szólnék először, felesleges riogatni a többieket - értett vele egyet, bár sejtette, hogy nem csak erről van szó. – Most azonnal a keresésére indulunk, Te meg én, Adam-nek pedig szólunk, hogy addig hallgasson róla. Így jó? – Sarah bizonytalanul bólintott.

-Hozom az íjat meg a puskádat – fordult meg, de Lara utánaszólt. Kínosan felnevetett.

-A puska itt van – nyúlt be az ágya alá. – Nem bízom a véletlenre a ma történtek után...

Erre a kijelentésre Sarah is zavartan felnevetett. – Igazából eddig én is az ágyam alatt tartottam, de már el sem merem engedni – mutatott le a lépcsőre maga mögött. Lara összecsapta két tenyerét, és amennyire gyorsan csak fáradt szervezete engedte, felpattant az ágyból.

-Akkor azt hiszem, indulhatunk is.

Az erdő hallgatott, csak a levelek zörgése és a madarak csicsergése törte meg a csendet. Milyen ironikus, gondolta Lara.

***

-Kiabálnunk kellene neki? – kérdezte bizonytananul Sarah. Barátnője csak megrázta a fejét.

-Nem kellene most itt lennünk, jobb, ha minél kevesebb... akárminek is hívjuk fel a figyelmét magunkra.

Sarah némán bólintott, és zajtalanul közlekedett tovább a fák között. Lara elcsodálkozott ezen, nem gondolta volna, hogy a lány ilyen otthonosan mozog az erdőben, annak ellenére sem, hogy már jónéhány napja minden reggel ott vadászott. Kíváncsi volt, hányan képesek még erre.

Könnyebb volt így közlekedni, hogy nem botlott fel valaki lépten nyomon egy gyökérben vagy bokorban, semmi és senki figyelmét nem vonták magukra, bár ez a nagy csend már-már kiábrándító volt.

-Merre szokott vadászni? Mindig felosztjátok magatok között a területeket? – Larának fájt beismernie, hogy semmit sem tudott a reggeli vadászatokról, mivel ugyan az ő feladata is lett volna, háromnál többször még nem volt idekint ebből a célból.

-Csak körülbelül osztottuk fel a területeket, nem akartunk összetalálkozni – suttogta válaszképp a lány. – Thanasis indult északkeletre, Filipé volt a középső terület, ahol az ösvény is fut, amin elindultatok, az enyém pedig az északnyugati. Én magam 2-3 km-nél nem távolodtam el jobban a tábortól, itt is volt bőven elég nyúl, esetleg őz, de a fiúkról nem tudom, meddig mentek.

-Ha szerencsénk van, nem tovább. Akkor induljunk el Thanasis és Filip területének a határvonalán, hátha sikerrel járunk.

Nem tévedtek sokat, nem messze a tábortól, attól maximum 1km-re fekhetett egy bokor mellett társuk. Mellkasából egy nyílvessző állt ki, kezében pedig erősen szorongatott valamit.

Lara leguggolt mellé, hogy jobban szemügyre vegye: egy papírfecni.

Kiszedte a szorításából, majd míg kisimította a lapot, Sarah felé fordult: - Nem hallottál kiabálást vagy bármi hasonlót?

A lány megrázta a fejét.

-Feltűnt volna. Szerintem lesből támadta meg.

-De akkor ez hogyan került hozzá? – lengette meg Lara az orra előtt a papírt, amit azóta már jobban szemügyre vett. – Ez lesz az, amit a többiek keresnek. Lehet, hogy Thanasis elhagyta, Filip megtalálta, és Thanasis meglátta, ahogy olvasgatja.

-De hát akkor magával vitte volna, nem? Szerintem nem tudta, hogy nála van.

-Hát, ezt már sosem fogjuk kideríteni – húzta el a száját. – Szerintem vigyük vissza, mielőtt ő is eltűnik. Nincs olyan messze a tábor, ráadásul nem is lehetett egy túl nehéz ember, elboldogulunk vele.

Nagy nehezen visszaértek a táborba, Lara megállt a gyülekezőhelyen, és elkiáltotta magát.

-Mindenki azonnal jöjjön ide, nem érdekel, ki mit csinál, ez egyértelműen fontosabb.

Kapott néhány ijedt pillantást, Dexter és Adam oldalra vitték Filipet, hogy ne legyen útban, és senkire se hozza rá a frászt a nap második halottja. Már kezdett sötétedni, de a tűz és a lámpások, amiket a táborban találtak, elég fényt biztosítottak számukra.

Lara felkeltette Cartert is, az egyetlen embert közülük, akinek sikerült elaludnia, majd kint a tűz mellett csatlakoztak a többiekhez.

Azzal kezdte, hogy megszámolta, hányan vannak: vele együtt 14. Ennyien voltak a délelőtti megbeszélésen is, de ő ezt akkor nem vette észre.

-Egy kérdéssel indítanék – fordult körbe, hogy 13 kíváncsi és rettegő szempárral találja szemben magát. – Bárki beszélt Thanasis-szal, mióta megkaptuk a levelet arról, hogy áruló van köztünk? – Semmi válasz. – Erre számítottam – dörzsölte meg az orrnyergét.

Nem ivott volna rá mérget, hogy akár a következő mondatot is végig tudja mondani a kimerültségtől, de még volt egy kis energiája, amit napok óta raktározott; az úgy tűnt, nem akarja cserben hagyni. Ebben reménykedve folytatta. – Ha valaki mégis meggondolná magát, kérem szóljon. Ezt a lapot találtuk Filipnél, mi sem tudunk róla többet, mint Ti, Thanasis végzett vele még reggel, visszahoztuk, de ő már nem tudja elmondani, pontosan mi történt. Holnap őt is eltemetjük, ahogy eddig mindenkit, és ma már csak erről a jegyzetről fogunk beszélni. Felolvasom, hátha Ti többet értetek meg belőle, mint én.

Nem úgy tűnt, mint egy üzenet, inkább, mint egy 10 tételből álló bevásárlólista. 10 furcsa mesekönyvből.

1. Sétagalopp

2. Ennyi, annyi, amannyi

3. Hazug jelek

4. Ott a vége, csússz el véle!

5. Lázadó magatartás

6. Szunnyad az erdő

7. Ijedt vad

8. Gőzfürdő az éjszakában

9. Egyszer volt, hol nem volt egy űrhajó

10. Tegyünk pontot az i-re

-Ezek mégis mi a fenét jelenthetnek? – dörzsölgette a szemét Carter.

-Szerintem egy-egy feladatra utalnak, amiket eddig teljesítettünk, vagy amit még teljesítenünk kell – gondolkozott el Adam.

-Mondasz ezzel valamit – kapta fel a fejét Dexter. – Még ha nem is feltétlenül egy feladatot jelölnek a címek, hanem egy nagyobb eseményt. Az a csúszós cucc szerintem az alagútra utal például, a lázadás pedig nyilván Thanasis-ra.

-Alagút? Milyen alagútról beszélsz? – fordult a fiú felé Sarah.

-Holnap ígérem, hogy elmeséljük, de most nem ez a lényeg – nyugtatgatta Lara, de Sofija közbeszólt.

-Már jó hogy ez a lényeg. Dexter is most mondta, hogy az egyik cím arra utal. Miről kellene még tudnunk?

-Erről napestig elvitatkozhatnánk, de szerintem többre megyünk vele, ha most csak rájövünk, mi mire utal, holnap pedig Mindenki elmesél mindent, amiről akár egy ember is lemaradt. Reggel ezzel kezdünk!

Sofija megadóan bólintott, majd körbenézett: - Na, akkor mi is volt az első pont? – Lara furcsa módon hálás volt neki, amiért nem firtatta tovább a témát, majd felolvasta az első címet: Sétagalopp.

(A TITOKRA tippelni ér! - sz.m.)