Amíg Lara, Carter és Dexter odavoltatak a sziget túlsó végén, Sarah-nak volt ideje gondolkozni. Talán túl sok is. Szerette, ha minden rendben van szedve, sorra vette a lehetőségeiket, de semmi új nem jutott eszébe.

A szigetet nyílvánvaló okokból nem járhatják körbe, bár nem is tartotta valószínűnek, hogy lenne értelme: ha találnának bármit is, nem túl esélyes, hogy kettőnél több ember túlélné az oda vezető utat, kevesebb embert pedig azért nem érdemes elküldeni keresni, mert... nos, szükséges ezt még ragozni?

Legalább azt tudhatná, hány ilyen értelmetlen feladatot kell még megcsinálniuk. Nem tudja, mi várna rájuk a sziget belsejében a hegyekben, de feltételezi, hogy ott sem járnának több sikerrel, ha elkezdenének keresgélni. És feltehetőleg tovább is tartana. Jóval tovább, mint amennyit megengedhetnek maguknak.

Emellett pedig - ha már a feladatokról volt szó, valakinek azokat is el kell végezni, nem bízhatják a véletlenre. Aki ideküldte őket, gondoskodott róla, hogy ne legyen idejük más alternatívát találni a menekülésre, mint amit ő biztosít számukra.

Nincs is más hátra, mint a szabályok szerint játszani, és reménykedni.

***

Sarah kedvenc időtöltésévé a vadászat vált. Csendesen mozgott az erdőben, könnyedén bánt a nyíllal, és végre egyedül lehetett. Egyedül a gondolataival.

Kora reggel indult útnak a fiúkkal, mielőtt a többiek felkeltek, így ha szerencséjük volt, ebédre már bőven megszerezték a zsákmányt.

Ma sem volt ez másképp, ráadásul Sarah csupán 3 óra leforgása alatt négy nyulat is lőtt. A nap még nem járt túl magasan, de úgy gondolta, talán kivételt tesz, és korábban indul vissza a táborba. Csendesen járt, és fülelt, hátha visszafelé is találkozik vadakkal, de egy állat sem merészkedett a házak párszáz méteres körzetébe.

Már nem járt messze, bár még nem látta a táborlakókat, beszédüket már hallani vélte, mikor észrevett valamit nem messze magától. Pontosabban valakit.

Thanasis volt az, féltérdre ereszkedve rejtőzött el egy fa mögött, az íja megfeszítve. Sarah egy pillanatra mozdulatlanná dermedt: ha ennyire összpontosít a fiú, biztosan egy nagyobb vadat, talán őzet vagy szarvast készül lőni, akkor pedig esze ágában sincs megzavarni ebben.

Ez a pillanat azonban egy örökkévalóságnak tűnt, mikor felismerte a tévedését. Thanasis még közelebb volt az erdő széléhez, mint ő, ráadásul arra is célzott. Olyan közel nem merészkedik hozzájuk állat. Sarah óvatosan közelebb lépdelt, bár még így is több mint 10 méter választotta el őket egymástól. A fiú nem hallotta meg őt, ő azonban tisztán látta annak célpontját, Alia-t.

Nem akart hinni a szemének, a felismerés sokkal inkább szíven ütötte, mint várta volna, fogalma sem volt, mi tévő legyen, legalábbis ő ezt gondolta. Kezei azonban maguktól emelkedtek, egy nyíl került elő a tokjából, az íj megfeszült.

Egy esélyem van, futott át az agyán. Nem kockáztathatok.

-Thanasis! - kiáltott oda a fiúnak, mire az összerezzent és leengedte fegyverét. Körbefordult a hang forrását keresve, de mire megtalálta a nyíl már süvített felé a levegőben, arcára rettegés ült ki.

Amikor a nyíl hegye a combjába fúródott, fájdalmas ordítás hagyta el a száját, de nem habozott, újra emelte az íját. Keze remegett, mozgása lassú és vontatott, de biztos volt, szemében eltökéltség tükröződött. Sarah azonban gyorsabban cselekedett.

-Sajnálom, nem hagytál más lehetőséget - suttogta, ahogy a második nyílvessző átfúrta a fiú mellkasát. Ahogy élettelen teste a földre rogyott, Sarah könnyes szemekkel ismételte el magában a mondatot.

***

Sarah percekig zokogott a földre rogyva, azt sem vette észre, mikor Adam és Raff odalépett mellé. A két fiú felsegítette a lányt, majd Raffael visszakísérte a táborba, Adam pedig Angus-szel a halott Thanasis-hoz lépett, karjánál és lábánál fogva felkapták, akárcsak egy zsákot, és a többi sírhely mellé cipelték.

Sarah megpróbálta összeszedni magát, valaki a hátát simogatta, ami némileg nyugtatóan hatott rá. Felnézett, Adam és Carter ültek vele szemben a földön, mellette pedig Lara.

-Ti mikor értetek vissza? - szipogta. Dörzsölgetni kezdte a szemét. - Hogy értetek ide ilyen korán?

-Arra majd később kitérünk. Most az a fontos, hogy az erdőben mi történt - szögezte le ellentmondást nem tűrő hangon Lara.

-Honnan tudtad, hogy Thanasis az áruló? - hajolt közelebb Carter.

-Áruló? - kerekedtek el Sarah szemei. - Ne... nem tudtam. Csak annyit láttam, hogy le-he... le akarja lőni Alia-t. Ő jól van, ugye?

-Persze, nyugodj meg - mondta lágyan Lara. - Mikor hallotta Thanasis kiáltását, azonnal megfordult, és látta, ahogy rá céloz, majd összeesik. Rögtön megkeresett minket, most pedig a szobájában van.

-Fogalmam sem volt róla - rázta a fejét Sarah. - Csak korábban végeztem a vadászattal, visszajöttem, és akkor láttam meg, mit csinál. Én ne-hem... nem akartam megölni - ismét zokogásban tört ki.

Lara csitítgatni kezdte. - Nem volt más lehetőséged, semmi baj, Sarah. Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz, tudjuk, hogy nem a te hibád.

A lány el sem tudta képzelni, mit élt át barátnője, borzasztó volt őt így látni. Ártatlanságában azonban nem kételkedett, ha ő lett volna az áruló köztük, más módját választja a fiú meggyilkolásának, nem az íjat, amivel azonnal lebukik. Ráadásul Alia is látta, mi történt, amit tudott, elmondott nekik, de a tudat, hogy megpróbálták megölni, őt is tönkretette.

Persze mindannyian ebben a félelemben élnek napok óta, látják meghalni társaikat, és csak idő kérdése, mikor kerülnek ők maguk is a terítékre, de így, hogy valaki szembenéz a halállal egy nyíl formájában, sokkal jobban átérzi ezt a helyzetet, rettegni kezd, vajon mit hoz a következő perc.

Lara visszafordult a többiekhez.

- Át kell néznünk a szobáját, biztosan ott rejtette el a levelet, amit kapott.

-Miből gondolod, hogy kapott levelet? - nézett rá értetlenül Adam, de Lara helyett Carter válaszolt:

-Elég valószínű. Nem hinném, hogy csak így vaktában elkezdett lövöldözni, biztos, hogy kapott utasításokat. Majd én bemegyek - pattant fel a helyéről, majd elrohant a házak irányába, és nem is olyan sokára visszatért, kezében egy darab papírral.

-Mi van ráírva? - ugrott fel rögtön Lara. - Ugye nem görögül van? Király, angol, legalább ebből érteni fogunk valamit! - mondta, miután kikapta Carter kezéből és beleolvasott.

-Olvasd fel! - szólalt meg csendesen Sarah. - Tudni akarom, hogy miért kellett megölnöm valakit.

Kedves Thanasis!

Fontos feladatot szánok neked, mostantól Te leszel az "Áruló". Igazából nem lesz semmi dolgod azon kívül, hogy ezt titokban tartsd, valamint a kis lapot - amit a levél mellett találhatsz meg a borítékban - elrejtsd, különben számodra a játék véget ér. Viszont kapsz egy kis nehezítést, ugyanis mostantól kezdve minden egyes levélben megtalálható lesz a neved és az új címed. A többit Rád bízom.

-Ez beteges! - kiáltott fel Carter. - Nem is volt igazi áruló, csak megfenyegették, hogy meghal, ha kiadja magát és a lapot.

-Milyen lapot? Az is benne volt a borítékban? - fordult Adam a lányhoz, de ő csak a fejét rázta.

-Még egy megoldandó rejtély. Remek, más sem hiányzott most - forgatta a szemét Lara.

Ekkor valaki a nevét kiáltotta. Alia-t látták meg rohanni a házak felől, halálra vált arccal. Nehéz volt elképzelni, hogy még a korábbinál is lehet idegesebb. Egy levelet pillantottak meg az ő kezében is, felbontva, kettéhajtva.

-Mi állt benne? - kérdezte Lara mindenféle felvezetés nélkül.

-Hogy Thanasis az áruló, és ha ezt bárkinek megpróbálom elmondani, vagy ő, vagy én meghalunk - mondta levegő után kapkodva.