Sakura remegő kezekkel bontotta ki a levelet, úgy húzta ki a papírlapot a borítékból, mintha az bármelyik másodpercben felrobbanhatna.

-Az egész japánul van - sóhajtott fel. - Kedves Sakura! Ezúttal nem egy újabb feladattal kereslek titeket, arra magatoknak kell rájönnötök. Azonban sajnálattal kell közöljem veletek, hogy van köztetek egy áruló, aki egy, a szabadulásotok szempontjából fontos információt rejteget. Ajánlom, minél előbb derítsétek ki, ki is az, vagy örökre a szigeten rekedtek.

-Gondolom, ha megkérdezem, ki az, nem fedi fel magát... - fordult körbe reménykedve Lara, de semmi választ nem kapott, csak értetlen tekinteteket. - Remek. Akkor menjünk tovább. Először is vissza kell mennünk a táborba, mert ez így nem állapot - mutatott körbe arra utalva, hogy a keskeny ösvényen nem férnek el ennyien kényelmesen, ráadásul voltak olyanok is, akik a táborban maradtak.

Beletelt egy kis időbe, mire mindenkit összeszedtek és elcsendesedtek a gyülekezőhelyen, hogy meg tudják beszélni a fejleményeket. Mindenkit nagyon aggasztott, hogy áruló van köztük, ez a levél  talán még az eddigieknél is nagyobb elégedetlenséget váltott ki. Ez persze nem csoda, hiszen ha eddig csak azért bíztak egymásban, hogy túléljék ezt a rémálmot, most ugyanezen okból kifolyólag kell kételkedniük mindenki segítőkészségében.

-Így nem tudunk tovább jutni egyik feladatról a másikra. Lehet, hogy az a valaki, akit árulónak nevezett a levélben nemhogy nem segít, de még vissza is tart vagy hátráltat minket! - szólalt fel Alia.

-Nem tartom valószínűnek - rázta meg a fejét Lara. - Mármint a levél azt írja, hogy egy információt rejteget. Ha ez igaz, egyelőre folytathatjuk a feladatok megoldását, és reméljük, hogy mire odáig jutunk, ez az illető meggondolja magát. Ha pedig nem, akkor nyilván nyomós oka van rá, de azért emlékeztetném, hogy egyikőnk sem jut ki innen, amíg nem segít.

Furán érezte magát, hogy úgy beszél valakiről, hogy nem tudja, ki az vagy mit csinál, csak azt, hogy hallja Larát, és magában lehet, hogy jót nevet rajta és a bugyuta eszmefuttatásán. Elhessegette a gondolatot, és ismét a többiekre összpontosított.

-Akkor ezt túltárgyaltuk - csapta össze két tenyerét Sarah. - Most pedig foglalkozzunk a feladattal!

-A feladat... A levél szerint erre magunktól... - Lara még csak a mondatot sem tudta befejezni, Dexter akkora lelkesedéssel vágott közbe.

-Ez egyértelmű! Vissza kell menni a medve barlangjához. - Ez a mondat elég szépen megosztotta a társaságot, de a legtöbben ellenkeztek: aki találkozott a medvékkel, valószínűleg azért nem akart visszamenni hozzájuk látogatóba, akik pedig nem voltak ott aznap, mindannyian hallottak a történtekről, és ők sem igazán voltak elragadtatva. - Mi mást jelenthetne? Ott lesz a következő nyom!

-Dexter, értékelem a lelkesedésed - kezdte Adam. Megpróbálta túlharsogni a súgdolózást és mormogást, de nem járt sok sikerrel, így inkább csak a másik fiúhoz szólt, kizárva a többieket. - Azonban nem tartom túl valószínűnek, hogy oda kellene visszamennünk. Ismét...

-Oda tedd az értékelésed, ahova én gondolom - Sarah majdnem felnevetett a fiú szarkasztikus stílusa miatt. - Elástak egy plüss medvét hat kő között. Gyakorlatilag könyörög ez a hülye játék, hogy menjünk vissza a hegyek közé, ahol él az az átokverte medvecsalád.

Adam ismét szólásra nyitotta a száját, de Carter megelőzte, így csak sértődötten összeszorította ajkait és magában forrongva hallgatta tovább a beszélgetést.

-Először is, csendet! - emelte fel a hangját. - Másodszor pedig: igazat kell adjak Dexternek. Nem voltam ott, még soha életemben nem találkoztam élő medvével állatkerten kívűl, és igen, többször is hallottam a történetet, amit Laráék meséltek el, de ez egy félreérthetetlen utalás, ahogy azt ő is kifejtette - biccentett az említett fiú felé. - Ez pedig csak egyet jelent: ki kell jelölnünk egy csapatot, akik visszamennek a hegyekbe és körbenéztek. Lara?

Hirtelen mindenki a lány felé fordult, tőle várták a választ, mint az elmúlt két hétben szinte minden nehézség felmerültekor.

-Rendben. A múltkoriból kiindulva szerintem négy ember bőven elég lesz, minimum kettő olyan, aki már járt arra, de az lenne a legjobb, ha mind ismernénk a terepet...

-Ismernénk? - kapta fel a fejét Adam. - Te nem mész sehova! Mikor legutóbb ott jártál, majdnem meghaltál. - Hangjában nem volt szemrehányás, csupán aggodalom, és a hangerejét is lecsökkentette, hogy a többiek ne hallják.

-Ha nem vagyok ott, valószínűleg mindenki meghal - hívta fel a fiú figyelmét a tényekre. Visszafordult a többiekhez, és hangosan folytatta. - Én biztosan megyek, Dexter is, van esetleg még két önként jelentkező?

A legtöbben csak forgolódtak, kíváncsiak voltak, hogy ki jelentkezik, de ők maguk nem tették volna fel a kezüket. Azok után persze, amik eddig történtek, akárhányszor belépett valaki az erdőbe, ez nem csoda.

-Én nem maradok itt megint tétlenül - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Carter.

-Akkor meg is vagyunk - szögezte le Adam, de Lara leállította, ismét.

-Szeretném, ha Te és Sarah itt maradnátok a táborban, és Ti lennétek a főnökök, amíg nem térünk vissza. Ha rajtatok kívül nincs más jelentkező, elmegyünk hárman, ha három nap múlva nem térünk vissza, akkor pedig indítsatok egy másik csapatot, aminek Te vagy a vezetője. Értitek?

Heves bólogatást kapott válaszként minden irányból. Félig-meddig megkönnyebbülve folytatta: - Holnap reggel indulunk. Még ma összecsomagolunk, elviszünk egy puskát és néhány kést, a többi fegyver marad. Ugyanúgy vadásztok tovább, hordjátok a vizet, főztök... és próbáljátok megtalálni az árulót!

Ezzel be is rekesztette a megbeszélést. Még Sarah, Adam, Carter és Dexter társaságában oldalra vonultak ugyan beszélni, de ez sem tartott tovább pár percnél, a tervekről volt szó, hogy hol néznek körül Laráék, valamint Sarah és Adam addig átkutatják a tábort, hátha találnak valamit.

Sarah arcán látszott a megkönnyebbülés, hogy ez alkalommal nem kell semmilyen felderítőtúrát levezetnie, ugyanakkor aggódott is barátaiért. Adam ezzel szemben csak morgolódott, ő is menni akart, hogy segíthessen, és megakadályozza, hogy "Lara újra öngyilkossággal próbálkozzon, ha meglát egy medvét".

Őszintén szólva a lány nem csak azért döntött úgy, hogy különválnak útjaik erre a néhány napra, mert ez az egyetlen megoldás. Sokkal inkább egy egyszerűbb megoldás, ahol átgondolhatja a köztük történteket, még ha csak egy jelentéktelen ölelésről is van szó, és így talán a szóbeszédek is elhalnak kettejükről. Nem mintha nem lenne más, ami miatt aggódhatnának a fiatalok, főleg azok után, hogy kiderült: van köztük egy áruló.

Lara egész éjjel nem tudott aludni, emlékképek ugráltak a fejében az ott töltött néhány napról, mindenkiről egyesével, akit ott ismert meg. Vajon ki lehet az, aki eltitkolja előlük hazajutásuk titkát? Lehetséges, hogy az ott lévők között lenne az, akit keresnek? Az a valaki, aki ide juttatta őket, és most szórakozik velük? Az a valaki, aki a leveleket írja, és megöli azokat, akik betévednek az erdőbe?