20. fejezet - Egy következő szint
Filip ötlete jónak tűnt, de sajnos nem jött be. Legalábbis nem úgy, ahogy ő számított rá.
-Ez a kő hatalmas! - aggodalmaskodott Sarah. - Ez nem is kő, hanem szikla. És ez csak az a része, ami a föld felett van. Kizárt, hogy ez alatt lenne a zár, amit keresünk.
Lara elgondolkodott. Sarah mond valamit, ráadásul túlságosan is kézen fekvőnek tűnt a megoldás. Biztos volt benne, hogy nem ússzák meg ennyivel. - Rendben, egyelőre hanyagoljuk ezt a "követ", de maradjon itt két-három ember, aki körbenéz a környéken. Filip, te már jól kiigazódsz itt, nem? Adam, még te maradj itt velünk harmadiknak, Sarah pedig visszamegy a táborba és a többiekkel keresi ott a zárat. Ha sötétedésig nem találunk semmit, este összeülünk és megbeszéljük, hogyan tovább.
Sarah csak bólintott, majd Estella és Dexter társaságában visszaindultak, Lara pedig mély levegőt véve nekiállt a keresésnek. Meg sem kellett szólalnia, a fiúk rögtön tudták, mit csináljanak: Filip a szikla körül kezdett nézelődni, Adam pedig a vízben.
A lány már elég messze jutott a parttól, mikor csobbanást, szitkozódást, majd hangos nevetést hallott. Visszasietett a patakpartra, ahol Adam a vízben ült, tetőtől talpig ázottan, Filip pedig a hasát fogta, úgy kacagott. Lara mosolyogva indult a fiú segítségére, már térdig gázolt a vízben és a kezét nyújtotta, de észrevett valamit.
A két srác csodálkozva nézett rá, Adam volt az első, aki észrevette, aztán Filip is odasietett.
-Egy még lehet véletlen. De kettő? - mutatott a lány a parton álló sziklára. A vízben, a kövön, amiben Adam elesett egy teljesen ugyanolyan X-alakú bemélyedés éltelenkedett, mint a parton. - Srácok, szerintem ez lesz az! A parton az csak figyelemfelkeltés volt. Emeljük ki!
Adam és Lara megfogták a követ két oldalról, és megemelték, de nem találtak alatta semmi. Egy átlagos kő volt, nehéz és vízes. Visszadobták a helyére.
-Én nem értem! - szólalt meg Filip. - Mi ez a sok X? Az X az azt jelenti, hogy ott kell keresni vagy ásni - olyan arcot vágott, mintha hirtelen remek ötlete támadt volna. - Mi van, ha ásni kell?
-Nem hinném, hogy itt, a vízben sokra megyünk az ásással. De ha nem találunk semmit, megpróbálhatjuk. Valahogy majd körbekerítjük.
-Mi van, ha a kettő között lesz félúton? - gondolkozott Lara hangosan. - Vagy mi van, ha van itt még több, és azok határozzák meg azt a helyet, ahol ásnunk kell?
-Egy próbát ez is megér. Akkor most keressünk kifejezetten X-eket - kezdte Adam. - Én vagyok a legvizesebb, maradok én itt, ti pedig nézzetek körbe itt, a part közvetlen közelében!
Nem is kellett túl sok idő, Filip talált egy követ, amin a változatosság kedvéért ugyanaz a bemélyedés virított, de néhány perccel később Lara is csatlakozott a sorhoz.
-A vízben viszont nincs több kő a környéken - lépett ki Adam a partra.
-Eddig van négy kövünk vagy sziklánk X-szekkel. Az enyém volt vagy 3 cm átmérőjű, és nem volt alatta semmi. Ha minden kötél szakad, elkezdhetünk alatta ásni, de nem tartom valószínűnek, hogy ilyen egyszerű lenne.
-Mi van, ha az igazi X-et ez a négy kő határozza meg? - kezdett ismét lelkesedni Filip. - Szerintem az általuk bezárt négyszög középpontjában kell ásnunk, és ott lesz. Ez elég logikus lenne, nem?
-Nem tudom, engem bosszant a helyzetük... - tanakodott a lány. - Egy szabályos trapézt zárnak be. Miért lenne ez egy trapéz? Ez is kell, hogy jelentsen valamit!
-Engem már az sem érdekel, ha az egész környéket felássuk. Csak essünk túl végre rajta.
-Hát ez elég nagy környék lenne, tekintve, hogy a kövek körülbelül öt-hat méterre vannak egymástól - nevetett fel Adam. Lara szeme felcsillant.
-Ez egy szabályos sokszög! Öt vagy hat szöge lesz! Csak meg kell néznünk a köveknek egy bizonyos körzetét!
Elindult két kő között, 6 lépést mért, majd megfigyelte, három kő nagyjából mekkora szöget zár be egymással és elindult, és igaza is lett: talált egy újabb követ. Vagy inkább kavicsot, annyita pöttöm volt, de X ott éktelenkedett rajta. Ez újra megismételte, megint sikerrel járt, majd végül visszatalált egy olyan kőhöz, amit már korábban észrevettek. Tehát egy szabályos hatszöget találtak.
-Keressük meg a központját! - szólt Lara.
-Van ott valami? - kérdezte Adam Filiptől.
-Igen, egy kis kavics. De ezen nincsen X - szomorodott el.
-Lehet, hogy ez lesz benne a csavar. Végig igazat mondott! Nem a tábor területén van... - kezdte a lány, de Adam befejezte helyette.
-És minden követ meg kell hozzá mozgatni. Még azt is, amin nincs jelzés.
-Ha tényleg ott lesz, soha többet nem megyek kincsvadászatra. Ehhez a szigethez képest már minden csak egy kis hülye találós kérdésnek tűnik - nevetett fel kínosan Filip. Lara úgy döntött, erre inkább nem válaszol, tekintve, hogy a fiúnak igaza volt. Ehelyett visszasiettek a táborba, és közölték a többiekkel, hogy találtak valamit.
Sarah el volt ragadtatva, mert ők 14-en sem jutottak semmire egész nap. Már szinte vidáman indultak ki a patakhoz, Adam és Filip kezdtek ásni a megjelöletlen kis kavics helyén, és nem is telt bele öt percnél többe, hogy találjanak egy kis ladikót. Carter izgatottan kapta elő a kulcsot a zsebéből, ami pontosan beleillett a kis dobozka kulcslyukába, mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit rejt e kis faragott ládika.
Lara felnyitotta a fedelét, és kiemelt belőle egy plüssmackót.
-Ez mi? - csodálkozott Sarah, de Dexter hamar megválaszolta a feltett kérdést.
-Nyilvánvalóan a következő nyom, ami minden valószínűséggel visszavezet minket barátainkhoz az erdőbe.
-Van még benne valami? - kíváncsiskodtak a többiek.
-Igen, egy levél - nyúlt bele ismét a dobozba a lány, miután a medvét átadta Adam-nek. - Egy levél. Sakura-nak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro