Lara leült Raffi ágyára és körbenézett: Adam mellett látta meg a földön, amit keresett: egy kettéhajtott papírdarab.

-Persze, hogy elolvastad - nevetett fel, bár inkább csak magának intézte a mondatot, tekintve, hogy a fiú aludt.

Felkapta a levelet és rögtön olvasni is kezdte.

Az eleje, a megszólítás és néhány mondat egy számára idegen nyelven íródott. Felfedezte az első sorban az Angus szót, és azonnal rájött, mi is ez.

Aki írta ezeket a leveleket - mert abban biztos volt, hogy egy ember írta őket: ugyanaz a kézírás, ugyanaz a stílus -, nekik címezte meg őket, és ki tudja még kiknek fognak írni. Vagy kiknek írtak már most. Lara felpattant az ágyról és megindult az ajtó felé. Nincs késlekedni való idő, ki kell derítenie, kiknél van még ehhez hasonló levél.

-Tovább bírtad, mint gondoltam - szólt egy álmos hang az ágy felől.

-Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. De mi van, ha több levél is van? Azonnal ki kell derítenünk.

-Erre már én is gondoltam, de aki meg akarja mutatni, az már megtette volna, nem gondolod? - dörzsölte meg a szemét Adam, erőt gyűjtve ahhoz, hogy felkeljen. Lara elgondolkozott ezen a mondaton. Igen nagy pácban vannak, ha néhányan úgy döntenek, hogy megtartják maguknak a leveleiket.

-Akkor mit csináljunk? Üljünk itt és várjuk ölbe tett kézzel, míg meg nem gondolja magát mindenki és nem fognak bennünk megbízni?

-Nem így gondoltam. De ha elkezdünk nekik parancsokat osztogatni, azzal sem megyünk többre. El kell érnünk, hogy megbízzanak bennünk. De addig is nem szeretnéd elolvasni a levelet? Mármint a második felét. Az első fele skót, abból én is csak egy-két szót értettem elvétve.

A lánynak ekkor jutott eszébe, hogy az első felén kívül még csak meg se nézte a szöveget. Skót. Tehát Angus skót.

-De a skótok nem angolul beszélnek? - szaladt ki a száján a kérdés. Elég butának érezte magát, amiért egy ilyen alapvető ténnyel nincs tisztában, de jobb biztosra menni.

-De. Nagyrészt. De több hivatalos nyelvük is van, köztük a skót. Na, gyere, ülj ide és olvasd el!

Lara úgy is tett, de nem tetszett neki, amit látott.

Az esti kis manőveretek után úgy döntöttem, egy kicsit segítek. Meg kell mondjam őszintén, nem vagyok rátok büszke. Bátrak vagytok, de felelőtlenek, valami komoly bajotok is eshetett volna. Most megúsztátok annyival, hogy Olof Kappel kiesett a játékból, így még 19-en folytathatjátok.

Egy tipp: amíg nem kaptok rá utasítást tőlem vagy Larától, addig NE hagyjátok el a tábort, mert az életetekkel fizethettek érte. Nemsokára jelentkezek az első feladattal, addig is rendezkedjetek be új otthonaitokba.

-Mi a... ezek után hogy mondhattál olyat, hogy érjük el, hogy bízzanak bennünk? Bennem senki sem fog! Ez az őrült úgy kezel, mintha a cinkostársa lennék. Ha ezt a tö...

-A többiek erről nem tudnak. Ezt a levelet csak ketten olvastuk, és ez így is marad.

-De...

-Nem! Verd ki a fejedből, hogy ezt bárkinek is megmutatod!

-Meg kell mutatnunk nekik! Ezt mindenkinek látnia kell, máskülönben biztosan elhagyják a tábort. Ne hidd, hogy olyan sokáig visszatartja őket Olof eltűnése! - azzal felugrott, és mielőtt Adam elkaphatta volna a karját, kirohant a házból.

Megállt a legszélső házikó mellett és körbefordult.

-Szeretném, ha öt percen belül mindenki itt lenne - kiáltotta el magát. - És mindenki alatt mindenkit értek, nem pedig azt, hogy a fele banda elmegy sétálni egyet. Te pedig Sofija légy szíves és bírd ki ezt a negyed órát - fordult oda a lányhoz, aki már épp szóra nyitotta a száját. - Hidd el, olyat mondok, amiről te is tudni szeretnél!

Ettől a komoly hangvételtől kicsit megijedtek a többiek, nem is telt 5 percbe, mire mindenki kiért az előző napi megbeszélés helyére.

-Na, akkor mostantól ez a gyülekezőhely. Ma pedig mindent összeszedünk, amiről tudunk - kezdte Lara. - Tehát, az első kérdésem: ki kapott levelet? - Semmi válasz. - Rendben. Arra kérlek titeket, ha valaki kap, az első dolga legyen megmutatni nekünk. Az előző este érkezett még egy. Angus-nek címezték, ugyanúgy, ahogy nekem az elsőt.

Elmondta mindenkinek, hogy az ő levelének mi volt az elején, majd megkérte Angus-t, olvassa fel a sajátját is. Nem tudtak meg belőle semmit újat, csak hogy ez a titokzatos idegen arra kérte, tudassa mindenkivel a levél tartalmát. A lány már előkészítette a lapokat, amikre előző este is jegyzetelt, és írni kezdett: ki kapott eddig levelet és ki tűnt el.

-Rendben, most pedig elkezdjük megszervezni a mindennapjainkat, mert ahogy azt az előbb is hallhattátok, itt leszünk még egy darabig.

-Várj! Végre van valami, amiben egyetértünk - köpte oda a szavakat Sofija.

-Mégpedig?

-Nem bízunk benned. És én nem is fogok, nem tudom, a többiek hogy vannak ezzel. Kell egy vezető, azt elismerem. De én nem vagyok hajlandó téged követni.

-Remek - tapsolt egyet Sarah. -Akkor szavazzunk! Ki szeretne vezető lenni?

Síri csend, egy magasba emelkedő kéz és sok aggódó tekintet.

-Oké, Sofija jelöli magát, én pedig Larát. Most pedig, csak hogy tiszta legyen mindenki számára: csak egy szavazatotok van, Sofija és Lara nem szavazhatnak, mert az 2 plusz támogató lenne Szofinak, nem lehet tartózkodni, valamint csak kettejükre szavazhattok. Most pedig emelje fel a kezét, aki Larát támogatja!

13 kéz a levegőben.

-Ezzel el is dőlt. Kérlek, folytasd, Lara!

A lány először csak megszeppenve nézett körül, igazából még fel sem fogta, hogy mi zajlott le körülötte az elmúlt néhány másodpercben, de amikor tudatosult benne, hogy az ott lévők több mint fele benne bízik, és nem Sofijában, hatalmas kő esett le a szívéről.

-Rendben, köszönöm. A bemutatkozókört és ismerkedős játékokat ha lehet, hagyjuk most ki. Igyekszem megtanulni mindenki nevét, remélem ezzel ti is így vagytok. A következő lépés pedig - nézett le korgó gyomrára, - kaját kell keresnünk. Látott bárki bármi ehetőt?

A következő néhány percben erről folyt a vita: a házak mögött van egy kis raktárféleség, ott találtak húst, a házak túlsó végén pedig néhány gyümölcsfát és veteményest mindenféle zöldséggel. Az ivóvízzel már kicsit több probléma volt, ahhoz vissza kellett menni az erdőbe, ugyanis Dexterék találtak egy forrást az előző este, aminek a vize elég tisztának tűnt ahhoz, hogy megihassák.

Feladatokat osztottak ki egymás között, Sarah felelt az élelemért, neki segített még néhány fiatal: tüzet raktak, felmelegítették a húst és zöldséget is vágtak hozzá. Ez idő alatt Lara, Dexter, Adam és Lowan (az ausztrál srác, ahogy az közben kiderült Lara számára) elmentek vízért, találtak néhány nagyobb edényt, azokat töltötték meg és vitték vissza a táborba. Nem történt semmi az erdőben, bár rendkívül óvatosak és figyelmesek voltak,  patak elég közel helyezkedett el hozzájuk.

Miután mind jól laktak, újra elkezdtek szervezkedni. A raktárban találtak még néhány kést,  két vadászpuskát és két íjat néhány nyíllal.

-Ki az, aki ezek  közül bármelyiket tudja használni és nem fél a szarvasoktól sem?

Mint kiderült, Sarah és Thanasis hobbi íjászok, Filip és Lara pedig a puskákkal tudnak jól bánni, így elég hamar összejött a csapat, akik a következő vacsora beszerzéséért voltak felelősek.

Carter még talált néhány konzervet, amiket szintén félretettek, majd mivel már sötétedett, elindultak aludni. Hosszú és fárasztó napot tudhattak maguk mögött.

Lara épp becsukta maga mögött az ajtót és nagyot sóhajtott Sarah felé fordulva, mikor az éjszaka csendjét egy velőtrázó sikoly zavarta meg.