Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.fejezet

-Mehetsz... - lép ki vörös fejjel Levi elhaló hangon motyog valamit. Asszem ezután egy kicsit kínos lesz kettőnknek...

*Levi*

Bassza meg... Miért nem zártam be azt a kurva ajtó? Most Lelle látott teljesen pucéran. A szobámban magamra vettem a pizsamám ami egy sima fekete pólóból és egy alsó nadrágból áll. Lefekszem az ágyba és elkezdem nyomkodni a telefonom, majd nem sokkal utánna Ő lép be az ajtón. Egy nagyobb méretű felső és rövid nadrág van rajta. Elvörösödve lépked az ágyhoz és félénken fekszik mellém.
-Jó éjt Levi.. - motyogja és hátat fordít nekem.
-Jó éjt.. - motyogom. - Ha zavar az éjjeli lámpa, akkor lekapcsolom.
-Nem zavar, maradhat. - suttogja és utánna már nem szólunk egymáshoz.

*Time Skip*

3 hónap. 3 hónapja lakik velünk Lelle és az apja. A szóbája már rég kész van és azóta nem alszik velem... Hogy őszinte legyek hiányzik mellőllem. Teljesen hozzá szoktam, hogy mellettem van esténként. Lassan 1 hónapja nem alszom rendesen.
-Levi! - rohan be a szobámba a mostoha húgom és nem mond semmit csak az erkély ajtóhoz rohan és el húzza a függönyt. - Esik a hó! - mondja vigyorogva és rá ugrik az ágyamra. - Kimegyünk sétálni? - kérdezi csillogó szemekkel és két keze közé fogva arcom össze nyomja.
-Persze. - kuncogok és megpuszilom homlokát, amit elpirulva viszonoz. - Öltözz fel melegen. - simítok ki egy tincset az arcából. Vigyorogva bólint és már nincs is a szobámba. Nagy nehezen kimászok az ágyból és el kezdek öltözni. Azóta egy kissé jobban el mélyült a kapcsolatunk. Néha néha egy szájra puszi vagy egy apró csók... Semmi több. Nekem ez is elég, de nem merek mondani neki semmit, mivel elvileg testvérek vagyunk. Mikor kész lettem Lelle szobája felé sétálok. Halkan kopogok és benyitok. Még öltözik. Lassan becsukom az ajtót, majd mögé lépek és finamon a nyakába puszilok, mire mosolyogva fordul felém és gyengéden megpuszilja ajkaimat.
-Levi.. Én... Én.. Azt hiszem. - motyogja zavartan.
-Nem mondj semmit... Igazából ezt nekünk nem is lehetne.. - suttogom ajkaira. Bőrömön érzem meleg lehenletét. Elengedem, majd hátrébb lépek. - Lent megvárlak. - mondom semlegesen és elindulok az ajtó felé.
-Levi... Én azt hiszem.. Azt hiszem, hogy szeretlek! - amint ezt kimondta, megtorpanok. Lassan fordulok meg. Szemei csukva vannak és kezei hanyagul lógnak tökéletes teste mellett. Néhány lépéssel átszelem a kettőn közti távolságot és szorosan ajkaira nyomom sajátom. Óvatosan mozgatni kezdem. Kezeit nyakam köré fonja és ajkain lassú táncba kezdenek. Kezeimmel szorosan tartom a derekánál. Érzem ahogy egy kósza könnycsepp szalad végig arcán. El hajolok tőle és letörlöm arcáról a sós cseppeket.
-Miért sírsz? - kérdezem meg suttogva. Megrázza a fejét és szorosan magához ölel.
-Köszönöm... - motyogja a fülembe édes hangjával.
-Mit köszönsz? - kérdezem meg mosolyogva és szemeibe nézek.
-Mindent. - mosolyodik el halványan és megpuszilja ajkaim. - Mostmár tényleg felöltözöm. - nevet édesen és magára veszi a fekete pólóját. - Mehetünk? - pislog nagyokat hatalmas szemeivel. Halvány mosolyal arcomon bólintok és előre megyek.
-Na fent is vagytok? - kérdezi anya mosolyogva. - Gyertek egyetek. Most lettem kész. Csináltam teát is. - mosolyog anya és megpuszilja Erwin arcát aki egy újságot lapozgat. Leülünk az asztalhoz és mindenki lassan enni kezd. - Ma délután elmegyünk be a városba megnézni a várost. - mondja anya két korty tea közt. Egyetértően bólintunk, majd tovább eszünk.
-Lelle.. Karácsonyra anyád haza látogat. Azt szeretné, ha együtt töltenénk az ünnepeket. Meg szeretné ismerni az új családom, meg ő is bemutatója az új párját. A férfi fia egyidős veletek. - csukja be az újságot Erwin. Lelle aprót bólint, majd megszólal.
-Az én anyám itt üle mellettem. Az nő ne nevezze magát anyának. - mondja semleges ha fémmel. Anya félre nyeli a teát és halkan köhögni kezd.
-Lelle.. Még soha nem hívtál így. - mondja és szorosan megöleli a mellettem ülő lányt.
-Sokkal többet tettél értem 3 hónap alatt, mint az a nő aki felnevelt. - motyogja és viszonozza az ölelését. Végre egy boldog család lettünk...

Na itt az új rész. Remélem ezután nem lesz ilyen hosszú kihagyás és tudom rendszeresen hozni nektek a részeket. Ölel és puszil mindenkit, AhRi ♥️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro