3. fejezet
-Mégis mi a kurva anyámat csináltok!?
-Lelle! Haza megyünk!- fogom meg a lány apró kezét és magam után ráncigálva rohanok haza.
-Levi minden rendben?- kérdezi meg a "húgom" mikor hangosan becsapom magunk mögött az ajtót. Nem válaszolok csak anya táskájához lépve kiveszem a dobozt, amiben a számomra a legnagyobb élvezetet nyújtó méreg pihen. Kiveszek belőle 3 szálat és egyenesen a szobámba található erkély felé veszem az irányt. A lépcső fokokat kettesével szedem míg fel nem érek a tetejére. Berontok a szobába kinyitom az erkély ajtót, s ahogy kilépek a fogam közé veszem az elsöt és meggyújtom. Mélyet szívok bele és érzem, ahogy a tüdőmet megtölti az égető füst. Kifúlyom a szürke füstöt, majd egy apró kezet érzek meg a vállamon. Hátra pillantok és Lelle apró termetét vélem felfedezni. Lassan a vállamtól indulva végig simít a bicepszemen az alkaromon és belefog a tenyerembe, ahol a maradék két szál cigit szorongatom. Értetlenül pillantok rá. Elvesz egyet, óvatosan telt rózsaszín ajkai közé veszi, s közel hajolva a számba lévő égő szálhoz érinti a még meg nem gyújtott nikotin forrást. Beleszív kettöt, majd az ajkai közt lévő szál elked füstőlni. Élesen szívja be a mérget. Bent tartaj egy kicsit, majd tekintetét az ég felé emeli, s úgy fújja ki a levegővel eggyütt.
-Mióta?- teszem fel az egyszerű, de tömör kérdést, majd eloltom a cigimet.
-Anyámék válása óta... Kb 3 hónapja
-Értem.- megtámaszkodom a korláton és a tájat kémlelem. A lemenő nap vörösre festi az eget. Lellere pillantok, s arcán semmilyen érzelem nem tükröződik. A lágy szellő finoman játszik szőke tincseivel, amit a nap vöröses fénye rózsaszínre fest. Szemei csillognak, ajkai résnyire elnyilnak amikor kifújja a bent tartot levegőt. Egyszerűen csodálatos. Ahogy lejebb vezetem rajta tekintetem a szívem egyre gyorsabban ver, egyre nehezebben veszem a levegőt. Mi ez a szorító érzés a mellkasomban?
-Levi... Kérdezhetek valamit?- lép mellém és hatalams tenger kék tekintetét az enyémbe fúrja. Ha akarnám se tudnám megszítani a szemkontaktust.
-Már megtetted... De persze!-félolddalas mosoly kuszik arcára.
-Van most barátnőd?
-Nincs de miért kérdezed...?- furcsán nézek rá. Nem értem ezt a a kérdést.
-Csak kérdeztem! Most bemegyek. Segítek "anyának"- mutat idéző jeleket az utolsó szónál. Bólintok, majd bemegyek a szobámba. Becsukom a terasz ajtót, leülök az asztalomhoz és nekiállok kidolgozni néhány vizsga tételt. Néhány óra elteltével kinyujtózom, s egy halk kopogás üti meg a fülem.
-Gyere!- szólok, majd Lelle kukkant be az ajtón.
-Kész a vacsora, gyere enni!- csukja be maga mögött az ajtót. Nem akarok lemenni... Nem vagyok kiváncsi Erwinre.
-Nem is értem, hogy anya mért állt össze vele!?- terülök el a hatalmas frania ágyamon. Kiveszem a telefonom a farmer zsebemból és elkezdek nézelődni az összes közösségi oldalon ahol fent vagyok. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Lelle adatlapját kezdem böngészni. Rengeteg ismerőse van, sokat posztol és nagyon sokan kedvelik. Nem csodálom... Amilyen kedves és csodálatos teremtés... Várjunk csak... Mért gondolok én róla ilyeneket?
-Bejövök!- nyit be gondolataim felkavarója.
-Gyere!- némán közelíti meg az ágyat. Lassan és óvatosan leül az ágy végébe. Nem szól semmit. Kívácsiságból mellé csúszok. Nem reagál semmit. Tenyerem a háta teszem mire aprót ugrik. Mosollyal az arcán néz rám. Tekintetem folyamatosan cikázik a szeme és ajkai közt. Képzeletben egy hatalmas pofont adok magamnak, majd elvesztve eszem csókolom meg a lányt. Szívem hevesen kezdett verni, s fejem egy kicsit oldalra billentve szabad kezemmel hajába túrok. Várok a reakciójára. Másodpercek tördéke alatt szórósan nyakam köré fonyja karjait, s úgy csókolom tovább. Percekkel később, lihegve és kipirult arcal válik el tőlem.
-Levi...
Sziasztok! ^^ Itt is lene a következő rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket 🙂🤗 Véleményeket szívesen várok kommentben vagy üzenetben. Ha tetszett akkor ⭐ 😊🤗
AhRi voltam 😊🤗
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro