2.fejezet
Sziasztoook! Ne haragudjatok a hosszú kihagyás miatt🙏🏻🙏🏻 Ígérem ezentúl próbálok hetente hozni részeket.
Jó olvasást! 😘😉
-Jó reggelt Levi!- a szívem kihagyott egy ütemet. Nem birtam megmozdulni. Mit keres Ő itt?
-Lelle?
-Ti honnan ismeritek egymást?- teszi fel a kérdést anya. Hol rám hol Lellere pillantva.
-Tegnap este Levi mentett meg néhány fura embertől!
-Kisfiam... Olyan büszke vagyok rád!- pattan fel anya helyéről. Hozzám lépked és szorosan magához ölel.
-Miért?- nézek rá furcsán.
-Mivel megvédted a húgodat.- szólal meg Erwin a lányra mutatva. Hogy, mivan??
-Kincsem mi a baj? - kérdezi anya aggódva, s ezzel egyidejűleg megsimogatja arcomat.
-Persze... - adom a tömör választ. Kibontakozom az öleléséből, majd a konyhába veszem az irányt. Belépés a helyiségbe fájdalomcsillapítót kezdek keresni. Hogy a picsába nem fogtam fel tegnap este?! Pedig még a nevét is elmondta... Töltök magamnak egy kis vizet, majd azzal a lendülettel veszem be a gyógyszert is.
-Rivaille!- kiabál anya a nappaliból- Ki ez a lány!?
-Nem tudom- adom a tömör választ amikor vissza érek hozzájuk- Na ha össze szedted magad akkor mehetsz is!- sétálok el mellette.
-Levi... Megmutatod Lellenek, hogy hol tud majd aludni?- néz rám anya csillogó szemmel. Bolintok és megfogom a lány csuklóját. Óvatosan húztam magam után egészen a szobámig. Benyitok, s előre engedem őt.
-Egyenlőre aludthatsz itt... Én meg majd alszom a vendég szobában- ajánlom fel neki.
-Nem szükséges... Én is tudok a vendég szobában aludni... - néz le a kezeire.
-Akkor... Mi lenne ha mind a ketten itt aludnánk?- erre a mondtar felkapta a fejét és látszott arcán a meglepedteség. Enyhe pír jelent meg arcán amin csak mosolyogtam.
-Nekem mindegy!- vigyorog. Hogy lehet ennyire édes a nevetése?! Miket beszélek??- Levi lehet egy kérdésem?
-Persze mond csak.
-Nem lenne baj ha megölelnélek?- arcomat elönti a pír. A szívem hevesen kezd verni. Mi történik velem? Aprót bólintott, s erre az apró termetű lány szorosan a derekam köré fonja karjait. Fejét mellkasomba fürja. Nagy nehezen hátára teszem tenyerem. Fejem elfordítom az erkély irányába, ha esetleg félnék ne lássa paradicsom színű arcom.
-Annyira édes vagy... - suttogja. Rákapom a fejem, s látom, hogy engem néz. Hangos kacagásba kezd mikor meglátja meglepett tekintetem. Elenged, majd az ágyon folytatja a nevetést.
-Levi...-nyit be anya az ajtón- Menj át Lellevel Hanjihoz. Most hívott az anyukája, hogy nem ért valamit matekból .
-Megyek... Tch- sétálok el az íróasztalomhoz, s felveszem mellőle a táskámat- Te is jössz?
-Ha lehet!- kuncog fel aranyosan. Bólintok, s elinduluno lefelé a lépcsőn. Felvesszük a cipő két, majd szép lassan elindulunk az unokatestvéremhez. Csak 2 házra lakik tőlünk, így hamar odaértünk. Kopogás és minden nélkül nyitok be a lakásba. Nem nagy 3 embernek bőven elég. Mikor belépek a nappali krém színű falai néznek felém szembe. A falakon családi képek lógnak.
-Hanji!-kiáltok, majd benyitok a szobájába, s egyből megbánom, mert Hanji huga ül az ágyon. Hosszú barna haja lófarokba van fogva. Kivágott felsőt visel amiből kilátszódnak a mellei, alul csak egy rövid szoknya van rajta.
-Levi! - ugrik fel az ágyról és a nyakamba ugrik és szorosan magához ölel. Lelle kicsit furcsa tekintettel méri végig a lányt.
-Hol van a nővéred?-tolom el magamtól és elépva az ajtóból beengedem magam előtt Lellet.
-Épp most ment el a mosdóba. Miért?
-Mert dolgom van vele. -vágom oda neki félválról. Lerakom a táskám, majd a fürdő ajtót feltépve nyitok be hozzá. Azt hittem megvakulok a látványtól. Hajni a mosogép tetején fekszik és éppen Mike a közös ismerősünk dolgozik rajta.
-Mégis mi a kurva anyámat csináltok!?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro