Amikor nagy nehezen befejeztem az agyzsibbasztó tanulást, lementem enni. Ha tanulok folyton ennem kell... Hirtelen mozdulni sem tudtam, ugyanis a zár kattogását hallottam, mintha valaki próbálná kinyitni az ajtót. Remegni kezdett egész testem. Nagyon félek. Reménykedtem abban, hogy csak anyuék azok, de nem így lett... Az ajtó nyílik, én pedig bebújok a szekrénybe, ami a műanyag edények helye. A könnyeim legördülnek némán az arcomon. Istenem...nagyon-nagyon félek! Ilyen még nem történt velem, pedig már vagy 8 éve itt lakunk. Most először törnek be úgy, hogy itthon van valaki. Biztos, hogy látták mert a lámpa ég. Hallom ahogyan felborítanak egy csomó mindent. Vajon keresnek valamit? Vajon céltudatosan jöttek ide, vagy csak véletlen eset? Amíg ezeken a kérdéseken gondolkozok, végig remegve sírok. Hallom ahogyan eltörik a vázát, amit a dédim halálakor kaptam. Nagyon jó kapcsolatban voltunk... Az a váza nagyon fontos volt nekem. Egyre jobban sírok és az a baj, hogy ezt ők is meghallották mert kinyitotta az egyik a szekrény ajtót. Kisírt remegő testtel nézem ahogyan elmosolyodik mint egy elmebeteg.

-Hallod haver, itt egy kis leányka!-szólal meg az, aki már vigyorog.
-Hm...jó bőr! Vigyük el!-mondja a másik, akinek szőkés barna a haja. A vigyorgósnak fekete. A fekete hajú a hajamnál megfog és úgy rángat ki. Én sírok és sikítok.
-Bazdmeg ne sikíts már!-szólal meg a szőkés barna hajú. Lehajol és pofon vág. Magamban sírok... Nem akarok még egy ilyet. A földön végig húz, a kanapéig. Amikor elenged egyből a fejemet masszírozom. Ott ahol húzta a hajam.
-Na és most beszélj! Hol a rejtett pénzetek?!-kérdezi, aki kirángatott. Persze majd biztos elmondom... Nem szólok csak nézek magam elé, ami nagy hiba.
-Beszélj ribanc!!-pofoz meg a fekete hajú. Sírni kezdek megint.-Ne sírj! Beszélj és akkor talán nem kapsz ilyeneket. Legalábbis nem olyan sokat...-önelégült arcára nézek.
-Nincs pénzünk.-mondom ki végül a hazugságot.
-Ne hazudj!! Hol van?!-ordibálnak velem egyszerre. Úgy érzem magam mint egy kisgyerek aki ellopta a szülei pénzét, vagy valami ilyesmi. Mivel nem szólaltam meg, ezért még nagyobbat ütött mint az előbb. Az egész fejem sajgott. Erre nagyon emlékszem. Ez volt életem legrosszabb napja. Mármint...majdnem, mert itt még rosszabb. Na de térjünk is vissza. A könnyek égették az arcomat.
-Nincs pénzünk.-mondom újra. A jutalmam még egy pofon. Aztán újra lendül a keze. Ne...ezt már nem bírom...-Jó jó! Kérlek ne! Ott a fiókba-mutatok az egyik szekrényre.-Van benne egy titkos széf, abban van...-mondom egyre jobban sírva. A pasi Megsimítja az arcomat.
-Jó kislány!-mosolyog úgy, hogy ha ezeket a történteket nem láttad volna, még el is hinnéd, hogy jó fej és kedves. Oda megy a szekrényhez és kiveszi a pénzt. A földet pásztázom. A másik pasi hirtelen felránt a hajamnál fogva.
-Áááá!!-sikítok fel. Bárcsak egy szomszéd idejönne és hívná a rendőröket...
-Na most cica. Felmegyünk pakolsz pár cuccot és jössz játékszernek velünk!-vigyorog ő is.

Sziasztok! Na hát itt is lenne a második rész. Remélem tetszik, ha igen akkor írjatok kommentet és vote-oljatok! ♥