Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ölelés(+kérdés)

Lassan Jack mellé lépkedtem és bizonytalanul ráhelyeztem vállára a kezemet. Nem nézett fel rám, csak kómás tekintettel a földet pásztázta.
-Jack...-szólaltam meg elhaló hangon. Iszonyat lassúsággal fordította felém fejét, majd könyfátylas szemével próbálta belőlem kiolvasni érzelmeimet. Nem hagytam magamat. Inkább tettem egy olyasfajta kísérletet, hogy elzárom tőle a szememben észre vehető érzelmeket. Nem gondolkodva leguggoltam hozzá, így fejünk egy szintre került. Mélyen a szemében néztem, és kiolvashatóvà vált a meglepettség és talán a megbánás kis jelét is felfedeztem íriszeiben. Nagyot nyelve álltam fel, majd a még mindig engem figyelő bàtyámhoz szóltam.
-Haza akarok menni...-suttogtam, és életemben először elhittem, hogy megvalósul a várva várt pillanat.

De persze ez is csak egy szép álom volt, ami egyhamar nem váll valóra.
-Sajnos hugi, én nem viszlek sehova.-mondta Rob rezzenéstelen arccal. Eltátott szájjal néztem rá. Hát milyen testvérem van nekem??? Jack feltápászkodott a földről és közelebb lépdelt hozzánk. Megsemmisűlve néztem a bátyámra, nem foglalkozva pillanatnyilag semmi mással. Persze ez nem sokáig volt, mert Jack megfordított és a lélegzetem is elakadt amikor birtoklóan szorított magához. Nyakhajlatomba temette arcát, én pedig nem tudtam mit lépjek erre. Félek bármit is lépek, valamivel elrontom ezt az igencsak szép pillanatot.
-Szeteplek.-hallottam meg a srác hangját, akinek nem lehetett kivenni szavait, mert teljesen beleméjesztette fejét nyakhajlatomba. Ahogyan beszélt még a hideg is kirázott.
-Tessék?-kérdezek vissza, mert nem néztem volna ki előle, hogy azt mondja amire gondolok. Szeretlek. Vajon kimondaná ezt a szót józanul?? Nem hiszem, hogy ő is erre gondolt. Nem szólalt meg, csak még jobban szorított magához úgy, hogy már szinte levegőt is alig kaptam.
-Jhackh-próbáltam a levegőt egyenletesen venni, de kiszorította belőlem. Robert tehetetlenül nézett minket. Gondolom nem jött inkább a közelünkbe. Jack kicsit lazított a szorításán, de nem engedett el. Mintha félne attól, ha elenged elveszek és nem lát többet. Pedig pontosan tudja, hogy fogva tart és így semmi esélyem elmenni.

Sziasztok!! Lenne hozzàtok egy olyan kérdésem, hogy: Szeretnétek-e màsodik évadot??
Ezt most ugyanis úgy terveztem, hogy még lesz egy rész és utána vége az első évadnak. Kérlek komizzatok, hogy nektek erről mi a véleményetek. Ami még fontos, hogy a következő évadot másik könyvben folytatnám majd, ugyanis más lesz a cím, mivel már nem lesz ez alkalmas... ;)
Puszii ♥♥

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro